Caravaggio 2010 - a Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat cikkének ismertetése: 5. rész

Befolyások és értékelések
Caravaggio festői stílusa számos őt követő művész festészetét meghatározta és befolyásolta egész Európa területén. A fény-árnyék használatában, a drámaiságban, a naturalizmusban ismerhető fel Caravaggio stílusa. Elhalványult a Raffaello féle emberi egyensúly és optimizmus, és nagyobb hangsúlyt kapott a Michelangelo féle „drámaibb” ábrázolásmód. A Guido Reni féle harmónia és választékos színhasználat, a Pieter Paul Rubens féle nyugalom nem hozott különösebb hatást. Az, amit Poussin mond Caravaggióról, vagyis hogy a festészet rombolója lett volna, nem helytálló. Michelangelo Merisi semmiképpen sem pusztító, hanem olyan személyiség volt, aki jól ismerte saját korát. Az 1600-as évek festészetének mélypontján Guido Reni kíméletesen és harmóniával igyekezett érvényesülni, míg Caravaggio kifürkészte azokat a lehetőségeket és határokat, melyeket meg lehetett valósítani a művészetben: elemezte, tanulmányozta az érzelmeket és a retorikus gesztusokat, megismerte a színházi trükköket, melyeket bevezetett képeibe pl. a közvetlen fényhatást. Emberekből álló kompozícióit az „élőképek” szabályai szerint állította össze és olyan naturalizmussal festette meg azokat, amelyek megengedték a személyek felismerhetőségét. Tanulmányozta a természetet, melyet maximális pontossággal jelenített meg.
Caravaggio szerette a többjelentésű, többféleképpen értelmezhető dolgokat. Jól példa erre a „Szentháromság” festői értelmezése (melyről már a fentiekben szó esett), vagy a Keresztelő János ábrázolása, melynek ikonográfiai szabályai elhomályosodtak, megváltoztak olyannyira, hogy a szentet fiatalként, kevés ruhában, mellette egy báránnyal vagy egy kossal ábrázolta.
Azok az értelmiségi körök, melyeket Caravaggio is látogatott – festőkollégák, költők, zenészek, műgyűjtők – vizsgálódásra, elemzésre ösztönözték a tagokat. Lehetőségük nyílt a teológiai és művészeti kérdésekben való elmerülésre, véleménycserére. Ezek a képek arra is megadták a lehetőséget, hogy felszínre hozzák humanisztikus, művészeti ismereteiket, melyek által képesek voltak a festő által megformált alakok felismerésére. Az a tudás tehát, mellyel Caravaggio rendelkezett az antik szobrászat vagy a reneszánsz és a manierizmus nagy alakjainak ismerete terén jól visszatükröződhetett a nézők klasszikus műveltségében.
A Caravaggio halálának 400. évfordulójára készült kiállítások, kiadványok hozzájárulhatnak a festő és korának újraértékeléséhez, a körülmények vizsgálatához, melyben Caravaggio művészete megszületett. Egy valóban teljes kép kialakításához fontos megfigyelni az akkori műkereskedelem jellemzőit, az egyházi témájú képek galériákban való jelenlétét továbbá a társadalmi helyzetet, melyben megmutatkozik a festő személyisége.