2010-08-30 16:50:56

A környezetvédelem nélkül nincs béke – a Szentatya szavai a vasárnap déli Úrangyala elimádkozásakor


XVI. Benedek augusztus 29-én, vasárnap délben imájáról biztosította a 33 chilei bányászt, akik már hetek óta 700 méteres mélységben rekedve várják kiszabadításukat. A pápa Szent Lőrinc közbenjárásáért fohászkodott a bányászokért és hozzátartozóikért. Spanyolul intézett üzenetet hozzájuk és szeretteikhez: szüntelenül imádkozik értük és reméli, hogy sikeres lesz kiszabadításuk.
Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott elmélkedésében a pápa a teremtett világ megóvásáról szólt, tekintettel arra, hogy Olaszországban szeptember elsején tartják a környezetvédelmi napot. Az olasz püspökök által meghirdetett esemény immár ökumenikus jelentőségűvé vált. Idén arra emlékeztet bennünket, hogy nincs béke a környezet tiszteletben tartása nélkül. Kötelességünk, hogy az új nemzedékekre emberhez méltó környezetet hagyjunk, amelynek megóvásáról tovább gondoskodhatnak.
A Szentírás tanításához fűzve gondolatait a pápa rámutatott az evangéliumi jó hír emberileg egyik legforradalmibb újdonságára: Isten országában a kicsinyeket tekintik a legnagyobbaknak. Lukács evangéliumában olvashatjuk Jézus példabeszédét: „Mikor lakodalomba hívnak, (mondta), ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is. Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: adj helyet ennek!... Ha meghívnak, inkább menj, telepedjél le az utolsó helyre” (Lk 14,8-10).
Az Úr nem illemszabályokat akart tanítani, hanem sokkal inkább az alázatra kívánta felhívni a figyelmet. „Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják” (Lk 14,11).
Ez a példabeszéd mély értelemben véve utal az ember helyzetére is Istennel való kapcsolatában. Az „utolsó hely” jelentheti a bűntől mélyre süllyedt emberiség állapotát is, amelyből csak az Egyszülött Fiú megtestesülése emelheti fel. A keresztre feszített Jézus alázatossága tanítson bennünket a türelemre, a szelídségre, az Istennek való engedelmességre, várva, hogy Isten, aki meghívott bennünket így szóljon: „Barátom, gyere közelebb”. Az igazi jó ugyanis az, ha Isten mellett lehetünk.
A Szentatya elmélkedését két példa felidézésével zárta. Szent IX. Lajos francia király, akiről a liturgia az elmúlt héten emlékezett meg, arra intette fiát, hogy adjon hálát az Úrnak a bőségért. A második példa pedig Keresztelő Szent János, Krisztus legnagyobb prófétája, aki megtagadta önmagát, hogy helyet készítsen az Üdvözítőnek és életét adta az igazságért.
A Szentatya szokásához híven a nagy nyelveken is köszöntötte a Castel Gandolfo-i pápai nyaraló udvarát megtöltő zarándokokat, közöttük angolul az Észak-Amerikai Pápai Kollégium növendékeit.







All the contents on this site are copyrighted ©.