A környezetvédelem nélkül nincs béke – a Szentatya szavai a vasárnap déli Úrangyala
elimádkozásakor
XVI. Benedek augusztus 29-én, vasárnap délben imájáról biztosította a 33 chilei bányászt,
akik már hetek óta 700 méteres mélységben rekedve várják kiszabadításukat. A pápa
Szent Lőrinc közbenjárásáért fohászkodott a bányászokért és hozzátartozóikért. Spanyolul
intézett üzenetet hozzájuk és szeretteikhez: szüntelenül imádkozik értük és reméli,
hogy sikeres lesz kiszabadításuk. Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott elmélkedésében
a pápa a teremtett világ megóvásáról szólt, tekintettel arra, hogy Olaszországban
szeptember elsején tartják a környezetvédelmi napot. Az olasz püspökök által meghirdetett
esemény immár ökumenikus jelentőségűvé vált. Idén arra emlékeztet bennünket, hogy
nincs béke a környezet tiszteletben tartása nélkül. Kötelességünk, hogy az új nemzedékekre
emberhez méltó környezetet hagyjunk, amelynek megóvásáról tovább gondoskodhatnak.
A Szentírás tanításához fűzve gondolatait a pápa rámutatott az evangéliumi jó
hír emberileg egyik legforradalmibb újdonságára: Isten országában a kicsinyeket tekintik
a legnagyobbaknak. Lukács evangéliumában olvashatjuk Jézus példabeszédét: „Mikor lakodalomba
hívnak, (mondta), ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb
ember is. Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: adj helyet ennek!...
Ha meghívnak, inkább menj, telepedjél le az utolsó helyre” (Lk 14,8-10). Az Úr
nem illemszabályokat akart tanítani, hanem sokkal inkább az alázatra kívánta felhívni
a figyelmet. „Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza
magát, azt fölmagasztalják” (Lk 14,11). Ez a példabeszéd mély értelemben véve utal
az ember helyzetére is Istennel való kapcsolatában. Az „utolsó hely” jelentheti a
bűntől mélyre süllyedt emberiség állapotát is, amelyből csak az Egyszülött Fiú megtestesülése
emelheti fel. A keresztre feszített Jézus alázatossága tanítson bennünket a türelemre,
a szelídségre, az Istennek való engedelmességre, várva, hogy Isten, aki meghívott
bennünket így szóljon: „Barátom, gyere közelebb”. Az igazi jó ugyanis az, ha Isten
mellett lehetünk. A Szentatya elmélkedését két példa felidézésével zárta. Szent
IX. Lajos francia király, akiről a liturgia az elmúlt héten emlékezett meg, arra intette
fiát, hogy adjon hálát az Úrnak a bőségért. A második példa pedig Keresztelő Szent
János, Krisztus legnagyobb prófétája, aki megtagadta önmagát, hogy helyet készítsen
az Üdvözítőnek és életét adta az igazságért. A Szentatya szokásához híven a nagy
nyelveken is köszöntötte a Castel Gandolfo-i pápai nyaraló udvarát megtöltő zarándokokat,
közöttük angolul az Észak-Amerikai Pápai Kollégium növendékeit.