„Ne féljetek, merjetek keresztények lenni!” – Varga János atya tudósítása a Rimini
Meeting pénteki eseményiről
Köszöntöm a Kedves Rádióhallgatókat
Riminiből! Néhány szót a lelkiekről. A nyitó szentmisén kívül, amely vasárnap mindig
a nagyelőadóban kerül megtartásra, nincs közös mise a hét során a Meeting területén.
A résztvevők és az önkéntesek hétköznap a szállásukhoz legközelebb lévő templomban
mennek misére, ahol sokszor a szokásos hétköznapi rendhez képest, további misék is
vannak, amelyeket a jelenlévő atyák, illetve csoportok igényei szerint – nyelvi okok
miatt - különösen is a külföldiek számára. A nap során egyéni imádkozókat látni
olykor egy csendes sarokban, de a többség átadja magát az események forgatagának.
Éjfél tájban, a Meeting zárása idején, önkéntesek vagy egy-egy közösség tagjai együtt
megállnak, esetleg leülnek, énekelnek, elcsendesednek, és az olykor erős zsivajtól
mit sem zavartatva magukat esti imát mondanak. Kívülről látva, hallva egyszerre van
meghittség és erő ezekben a visszafogottan elmondott imákban. Annyi lelki téma,
elmélkedni-való, beszélgetés adódik a Meeting minden egyes napján, és olyan még a
munkához való hozzáállás is, hogy minden imádsággá válik azoknak, akik egy keresztény
tudatossággal vannak itt. „Aki hisz találkozik” – ebben a témában ült a közönség
Shōdō Habukawa, buddhista szerzetes, Tareq Oubrou, a bordeaux-i mecset rektora; és
Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallások Közötti Párbeszédért Pápai Tanács elnöke. Habukawa
elmondta a 2008-ban japán nyelvre lefordított Giussani mű, a Vallásos érzék milyen
jól leírja, amit a buddhista hagyományban megélnek. Minél erősebbek a gyökereink
a saját hagyományunkban, annál nyitottabbak tudunk lenni a világra – mondta a bordeaux-i
mecset rektora. Szükséges őrizni a saját hagyományunkat, hogy toleránsak legyünk más
kultúrák és vallások felé. Az összevisszaság, ami körül veszi a ma emberét avval fenyeget,
hogy ésszerűtlen lelkiségekbe meneküljön. Az Istentől kapott sokféleség gazdagságot
jelent – hangsúlyozta. Tauran bíboros kijelentette: A vallásoknak együtt kell dolgozniuk
a közjóért, anélkül, hogy elfelejtenék, a párbeszéd nem születhet ambivalenciából,
hanem csak a saját identitás bizonyosságából. Az értelmiség válságával és a vallásos
valamint erkölcsi értékek átadásával kapcsolatban felhívta a figyelmet: „a kereszténység
kisebbség, de olyan kisebbség, amely számít! Ne féljetek, merjetek keresztények lenni!
– mondta befejezésül.” A nők integrációja címmel tartott találkozón Marie Therese
Mitsindo a Karibú szociális szövetkezet igazgatója mindennapi tapasztalatát megosztva
elmondta: „Amikor megérkeznek ezek a menekülésben lévő asszonyok, az első, hogy megpróbáljuk
megerősíteni az önazonosságukat, amely szinte teljesen elveszett az átélt szörnyűségek
hatására.” Egy édesanya a végsőkig elkeseredve és magába fordulva érkezett hozzánk
gyermekével - mesélte - aztán egy napon így szólt hozzám: „Gyere, kinyitjuk az ablakot
és azt mondjuk a világnak: jó reggelt!” Mara Carfagna, egyenlőségügyi miniszter
először is kiemelte: „Ne felejtsük el, hogy itt emberi életekről van szó, és az a
legnagyobb érték, ami létezik.” Idézte XVI. Benedek pápa Caritas in veritate enciklikáját
és kijelentette: a felsorolt elvek hivatkozási pontként kell szolgáljanak mindenki
számára. Egyaránt figyelembe kell venni a menekülök érdekeinek védelmét, a befogadó
országok törvényeit és azon országokét, ahonnan az elvándorlók érkeznek. Vallásos
jelenlét a közéletben Giuliano Amato, volt szocialista miniszterelnök, Joseph H. H.
Weiler a New York University professzora és Giorgio Feliciani a Milánói Szent Szív
Egyetem kánonjog professzora részvételével került sor a találkozóra. Weiler professzor,
ortodox zsidó létére az Európai Bíróság előtt felszólalt és kérte, hogy a keresztek
közintézményekben való kitételének tilalmáról szóló állásfoglalással ellentétben engedjék,
hogy az adott ország belügye legyen egy ilyen kérdés eldöntése. Mint mondotta: „Nem
a keresztet védelmeztem, hanem Olaszország jogát, hogy megőrizhesse saját identitását!” Feliciani
kijelentette: „a vallásszabadság legjobb védelme, ha gyakoroljuk, ahogyan don Giussani
tanította, és ahogy azt az idei Meeting különösen is megmutatja.” Amato kifejtette:
„Nem akarhatjuk a vallást a közéletből kihagyni, szükség van rá, hogy változzon a
közösség élete. A demokrácia többségi elven működik, de a jogok mindenkié, és magától
értetődik, hogy van valami, ami előbb van, mint a többségi elv mechanizmusa, a vallásos
és etikai elvek, amelyek befolyásolják a tudatunkat. Hordozzátok az értékeiteket!
Amikor észreveszitek, hogy a saját meggyőződésetek hangsúlyozása, a másik érétkeinek
a tagadását jelentené, akkor tudni kell határt szabni magunknak. Ez különbözteti meg
az integralistát attól, aki nem az.” Péntek délután A régiók Európája címmel beszélgetett
José Manuel Durão Barroso, az Európai Bizottság elnöke; Roberto Formigoni, Lombardia
Tartomány elnöke, Mario Mauro, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet az
EBESZ keresztények és más vallások tagjai elleni intoleranciával és diszkriminációval
foglalkozó képviselője valamint Giorgio Vittadini a Szubszidiaritás Alapítvány elnöke.
Mario Mauro előre bocsátotta, hogy ez egy olyan praeambulum, azaz bevezető lesz
az Európai Unió témájához, amiben egyértelműen szerepelni fognak a keresztény gyökerek.
Éles hangon bírálta az Európai Bíróság állásfoglalását a kereszt állami oktatási intézményekben
való kihelyezésének tilalmával kapcsolatban. A hallgatóság derültségére egymás után
vette elő azoknak az országoknak a nemzeti zászlóit, amelyekben szerepel kereszt.
Sorra mutatta föl őket és tette fel a kérdést: ezekkel mi lesz? Majd polemizálva megkérdezte,
vajon a török nemzeti zászlóról is lekerül a félhold?
Roberto Formigoni beszélt
az Európai Unióba vetett bizalom csökkenéséről, - a támogatottság a közvéleménykutatások
szerint 50 % alatt van - , majd evvel kapcsolatban megjegyezte: elgondolkodtató, azonban
nem adhat okot az elbizonytalanodásra. Erélyes hangon említette a szubszidiaritás
és a föderalizmus igényét, amelyek Olaszország és Európa számára egyaránt fontosak,
s szinte követelte az előrelépést. Hangsúlyozta úttörő szerepeben vagyunk, hiszen
85 szótár és maga a Windows helyesírás ellenőrzője sem ismeri a szubszidiaritás kifejezést. Utolsóként
Barroso kapott szót. Megköszönte, hogy itt lehet a Meetingen, amelyet a világ legnagyobb
fesztiváljaként említett. Kiemelte rövid látogatása során sok fiatalt, és nagy lelkesedést
látott. Hangsúlyozta: Európa közepe nem Brüsszel, hanem legalább annyira Rimini. Elmondta:
az euroszkeptizimus oka lehet, hogy a szabadság és fejlődés 60 évét, amely mentes
volt a háborúktól úgy tekintik sokan, mint valami kedvezményes árut, nem pedig mint
bátor és néha kockázatos döntések sorozatát, amelyeket ma is meg kell erősíteni és
végig kell vinni. Hivatkozott az Európai Unió alapítóira: Adenauerre, Schumannra,
De Gasperire és elmondta a II. világháború után ők sem engedtek az elkeseredésnek,
megerősítették szívüket, és bátran megtörték a gyűlölet és az erőszak bűvkörét. Befejezésként
kijelentette: Európa fejlődését nem lehet felülről előírni, hanem mindenkinek törekednie
kell rá. „Ti, itt Riminiben képesek v agytok segíteni egy új, erősebb Európa létrehozásában,
amely megvédi saját értékeit, és lehetőséget teremt mindenki számára.” Mire e tudósítás
adásba kerül, az idei Meeting már bezárta kapuit. Az utolsó nap eseményeiről a hétfői
adásban fogok beszámolni. A Vatikáni Rádiót Varga János tudósította Riminiből. Dicsértessék
a Jézus Krisztus!