„Ne féljetek a valódi Igazságtól, hanem bátran keressétek” – a Szentatya szavai a szerdai általános kihallgatáson

XVI. Benedek augusztus 25-én ismét Castel Gandolfo-i nyári rezidenciáján köszöntötte a zarándokokat, akik a szerdai általános kihallgatásra érkeztek a kisvárosba. A pápa a délelőtt folyamán felhívást intézett a kelet-afrikai ország Szomália érdekében, ahonnan a tegnap történt tragédia óta kegyetlen és szörnyűséges hírek érkeznek. Az ország fővárosa, /a> állt a Szentatya felhívásának középpontjában, kifejezte lelki közelségét minden szomáliai polgárnak, különös tekintettel azokra a családokra, akik elvesztették szeretteiket az összeütközések folyamán. A nemzetközi közösség segítségét kérve elmondta: reméli, hogy mindent megtesz azért, hogy az élet és az emberi jogok iránti tisztelet minél hamarabb visszaállhasson az országban.
A Szentatya gondolataival arra emlékeztetette a zarándokokat, hogy a szentek mennyire fontos szerepet tölthetnek be az ember életében. Mindenkinek vannak igazán fontos és közelálló személyek az életében, így a szülők, szeretteink, tanítóink. Fontos azonban az is, hogy keresztény életünket más útitársak is kísérjék, mint pl. a lelki vezető, a gyóntató, az a személy, akivel megoszthatjuk a hitünkkel kapcsolatos tapasztalatokat. Legalább ennyire fontos – hangsúlyozta XVI. Benedek –, hogy Szűz Mária és a szentek is velünk legyenek. „Arra kérlek titeket, hogy próbáljátok meg jobban megismerni a szenteket. Kezdjétek azzal, akinek a nevét viselitek: olvassátok el figyelmesen élettörténetét, írásait. Higgyétek el, hogy nagyon jó vezetők lesznek ahhoz, hogy még jobban szeressétek az Urat, hogy emberi és keresztény fejlődéseteket segítsék” – mondta a Szentatya.
A pápa Szent Józsefet és Szent Benedeket megemlítve, akiknek neveit viseli, Szent Ágostonra fordította a figyelmet, aki egyike azoknak a szenteknek, akik elkísérik életében és pápai szolgálatában. Ágoston életének egyik fontos része pontosan keresztény és emberi fejlődésének példája, mely ma is nagyon időszerű lehet egy olyan világban, ahol a relativizmus, mint „igazság” irányítja a gondolkodást, a döntéseket, a viselkedésmódot.
Szent Ágoston olyan ember volt, aki sosem élte az életét felületesen. Létezésének értelme mindig is az a folytonos keresés volt, amely a valódi Igazság felfedezésére irányult. Nem holmi „fél-igazságról, vagy hamis igazságról” van itt szó, amely képtelen megadni a szívnek a hosszantartó béke állapotát, hanem arról az „Igazságról”, amely értelmet ad a létezésnek és békés, boldog otthont ad a szívnek. Tudjuk jól, hogy Ágoston élete nem volt könnyű: azt gondolta, hogy a karrierben, az anyagi javakban, a pillanatnyi boldogságot ígérő dolgokban megtalálja amit keres. Sok hibát követett el, olykor szomorúság öntötte el, sikertelenség övezte, de tudjuk, hogy sosem adta fel, sosem elégedett meg azzal, amely némi fényt juttatott az életébe. Képessé vált arra, hogy saját magát vizsgálja és észrevegye, hogy az az Igazság, az az Isten, amelyet oly nagy erőkkel keresett, mindig is mellette volt és sosem hagyta el őt. Arra várt, hogy végleg beléphessen és helyet kapjon az életében. A nemrégiben készült Szent Ágoston életéről szóló film is jól bemutatja, hogy nem Ágoston volt, aki rátalált a valódi „Igazságra”, hanem az „Igazság”, maga Isten volt az, aki megtalálta őt. Ágoston megértette, hogy „Isten a dicsőség, aki térdre borul nekünk, Ő az, aki eloltja szomjúságunkat, kincs, ami boldoggá tesz bennünket: Ő a minden, mely elegendő számunkra”.
A Szentatya beszéde során elmesélte Ágoston életének azt a történetét, amikor édesanyjával Ostiában (a Róma közeli tengerparti faluban) volt. Szállásuk ablakából az eget és a tenger kékségét figyelték, mely csodálatos módon folyt össze: egy olyan pillanat, amikor Isten szívét látja meg az ember teremtményeinek csöndjében. Ez a gondolat alapvető az Igazság felé vezető ösvényen: tudnunk kell csöndben figyelni, hogy meghalljuk Isten szavát. Ez ma is így van, még akkor is, ha sokak félelemmel vannak a csönd, a lelkiismeret vizsgálat, az élet értelmének fürkészése iránt. Manapság a pillanatnyi boldogságra törekszik az ember azt remélve, hogy tartós lesz. Félelemmel van az iránt, hogy keressen, hogy az Igazságot keresse, s talán attól is tart, hogy az Igazság talál majd őrá, mely magával ragad és teljesen megváltozatja az életet, úgy mint Szent Ágostonét is.
„Mindenkinek, azoknak is, akik életük nehéz pillanatait élik, vagy nem vesznek részt az Egyház életében, ill. azt gondolják, hogy Isten nincs is, azt szeretném mondani, hogy ne féljen a valódi Igazságtól, sose térjen le a feléje vezető útról, sose hanyagolja el saját maga mély megismerését, sem pedig más dolgokét. Isten mindig fog elegendő fényt adni a látáshoz és melegséget a szíveknek, mellyel érzik, hogy szeret minket az Atya és azt kívánja, hogy mi is szeressük őt.
A Szentatya szerdai katekézisének végén Szűz Mária, Szent Ágoston és Szent Mónika közbenjárását kérte, hogy segítsenek mindenkit az Isten felé vezető úton.
Kilenc nyelven köszöntötte a Castel Gandolfo-i rezidencia udvarán összegyűlt zarándokokat, köztük a magyarokat is:
„Isten hozott Benneteket kedves magyar zarándokok, különösen is Titeket, akik Munkácsról jöttetek. Kívánom nektek, hogy a most kezdődő iskolaévben és a társadalom különböző pontjain tanúságot tudjatok tenni hitetekről. Apostoli áldásommal. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
Végül apostoli áldását adta a jelenlévőkre.