Reviczky Gyula: Szent István napján

A versből Ulbrich András szaval el egy részletet:

Magyarok első szent királya,
Hitetlenből hívőt csinálva,
A honszerzés másik felét,
Mely még dicsőbb, te végezéd.

Körülhordatva a keresztet,
A kóbor lábat, kósza kedvet
Egy helyhez, egy honhoz kötéd.
Örök dícsőség a tiéd!

Ím, ezer éve fenn ragyog már
A
szent
kereszt, és áll az oltár,
Honnan tömjénfüst és ima
Hozzád repül, Isten fia.


Üdvünk sehol se volt, csak éppen
A megváltó kereszt jelében.
Te tudtad ezt, ó, bölcs, dicső!
S nem ölt meg ellenség, idő.

Élünk, vagyunk, már ezer éve
Sok harcba-, sok viharba-, vészbe-,
S míg a kereszt marad jelünk,
Dicső király, el nem veszünk!