Az általános kihallgatás során a pápa felhívást intézett a pakisztáni árvízkárosultak megsegítésére és Szent X. Piusz alakjának szentelte katekézisét

XVI. Benedek pápa ezen a szerdán is nyári rezidenciája udvarán, a Castel Gandolfo-i Pápai Palotában tartotta meg az általános kihallgatást, amelyen magyar zarándokok is voltak. A Szentatya magyarul szólította meg a Budapestről érkezett verbita csoport tagjait. Szent István ünnepére emlékeztetve ezt mondta a pápa: „Szent István nagy hite és Rómához való ragaszkodása legyen példa mindannyiunk számára. Apostoli áldásom legyen veletek. Dicsértessék a Jézus Krisztus.”

A minden elképzelést felülmúló pakisztáni árvíztragédia kapcsán, melynek számos halálos áldozata van és ezrek váltak hajléktalanná a Szentatya a következőket mondta: „Isten irgalmas szeretetébe ajánlom a tragikus körülmények között elhunyt személyeket és lelki közellétemet fejeztem ki hozzátartozóiknak és mindazoknak, akik e szerencsétlenség miatt szenvednek. Támogassuk ezeket a rettenetes próbatételnek kitett testvéreinket, legyünk velük szolidárisak és a nemzetközi közösség konkrétan is siessen megsegítésükre.”

A szerdai általános kihallgatásra a világ különböző országaiból egybegyűlt hívek elé a pápa ezúttal Szent X. Piusz alakját állította katekézisében. A Szentatya szavai szerint e pápa alakjának felidézése hasznos nemcsak a lelkipásztorok, hanem a hívek számára is. X. Piusz, világi nevén Giuseppe Sarto 1835-ben született az észak-olaszországi Treviso környékén, földműves családban. 23 éves korában szentelték pappá. Kezdettől fogva őszinte szeretetet tanúsított Krisztus és az Egyház iránt, alázattal, egyszerűségben és nagy odaadással szolgálta a rászorultakat. Ezek voltak legfőbb jellemző vonásai egész élete során. 1884-ben Mantova város püspöke lett, 9 évvel később pedig Velence pátriárkájává nevezte ki a pápa. 1903. augusztus 4-én választották meg pápának. Ezt a szolgálatot nagy habozások között vállalta el, mivel azt tartotta magáról, hogy nem képes ellátni ezt a magasrendű megbízatást. A valóság azonban másról tanúskodott – hangsúlyozta a Szentatya. „Szent X. Piusz pápasága kitörölhetetlen nyomot hagyott az Egyház történetében, nagyjelentőségű reformot valósított meg, amint azt pápai jelszava is bizonyítja: „Instaurare omnia in Christo – Megújítani mindent Krisztusban.

X. Piusz pápa nevéhez számtalan kezdeményezés fűződik. Újraszervezte a Szentszék vezetését, a római kúriát, elindította az új egyházi törvénykönyv megszövegezését, megreformálta a papképzést, gondoskodott a nép hitének elmélyítéséről. Fiatal pap korától kezdve püspöki szolgálatán keresztül is azon fáradozott, hogy egységes, majdhogynem egyetemes hittankönyvet szerkesszenek, legalább olasz nyelven. A római egyházmegye számára írt és az ő nevén ismertté vált katekizmus egész Olaszországban, sőt a világon is elterjedt, határozott és biztos támpontot jelentett a katolikus tanítás számára. Nagy figyelmet szentelt a pápa a liturgia, főként a szakrális zene megreformálásának is, azzal a reménnyel, hogy ez segíti a hívő népet az ima és szentségi életben. X. Piusz ösztönzést adott a napi szentáldozást elterjedésének és előbbre hozatta az elsőáldozás időpontját, amelyet 7 éves korra állapított meg, amikor - szavai szerint - a gyermekek már gondolkozni kezdenek. Elítélte a XIX. század végén és XX. század elején a teológiai gondolkodás terén fellépő modernizmust, hűen ahhoz a feladatához, hogy megerősítse az embereket a hitben, hogy megvédje a híveket a téves értelmezésektől. Az egyházi hagyomány vonalában maradva támogatta a kinyilatkoztatás tudományos elmélyítését. 1909-ben megalapította a Pápai Biblikus Intézetet. Élete utolsó éveit beárnyékolta a háború kísértete. 1914. augusztus másodikán felhívást intézett a világ katolikusaihoz, amelyben mély fájdalmának adott hangot. Az Atya szenvedéssel teli kiáltása volt ez, amikor látta, hogy a fiak egymás ellen szegülnek. Néhány nappal később, augusztus 20-án huny el szentség hírében.

A Szentatya méltatását a következő szavakkal zárta: Szent X. Piusz mindannyiunknak azt tanítja, hogy apostoli cselekedeteink talaján, bármily területről van szó – mindig a Krisztussal való személyes és bensőséges egységnek kell állnia. Ezt a kapcsolatot napról napra ápolni és fokozni kell. Ez az ő tanításának és lelkipásztori elkötelezettségének a magva. Csak azok képesek elvezetni az embereket Istenhez és megnyitni a szíveket irgalmas szeretetének és így a világot is Isten irgalmának, akik valóban szerelmesek az Úr Jézusba.