Ötezer fiatal emlékezett Taizében Roger testvér halálának évfordulójára
A francia településen különböző nemzetiségű fiatalok gyűltek össze augusztus 14-én
este, hogy részt vegyenek azon az imavirrasztáson, amellyel kettős évfordulóra emlékeztek:
70 éve alakult meg a Taizéi közösség és öt éve, augusztus 16-án gyilkolták meg az
alapítót, Roger testvért egy esti imádság során. Utóda Alois testvér, a közösség vezetője
a következő imát mondta a találkozón: „Szeretet Istene, hálát adunk Neked Roger testvér
életéért, aki öt éve hagyott el bennünket, és aki 70 évvel ezelőtt érkezett ebbe a
kis faluba. Elszántan igyekezett bizalmadból élni és kifejezni végtelen jóságodat
minden ember irányába, legyen az hívő vagy nem hívő. Ebben a bizalomban találta meg
az öröm és a béke forrását, a szív békéjét, amely az emberek közötti béke megteremtőjévé
tette.” Roger testvér számára a Szeretet Isten és a legszegényebbek felé fordulás
elválaszthatatlanok voltak egymástól. A szenvedés enyhítése, a fiatalok befogadása,
mások meghallgatása elsődleges feladatvállalása volt. Szegényként és törékeny emberként
a mások iránti szeretetet választotta. A Taizéi közösség alapítója szerette az egyházat,
amely szeretetközösségben egyesíti a híveket minden politikai, társadalmi és kulturális
fronton túl. A kiengesztelődött emberiség reményének jele volt ez számára. XVI.
Benedek így fogalmazott Roger testvérről: „Az életszentség ökumenizmusáról tett tanúságtétele
ösztönözzön bennünket az egység felé vezető úton. A konstantinápolyi, a moszkvai pátriárka,
a canterburyi érsek, a lutheránus és református vezetők is elismeréssel szólnak az
öt éve elhunyt közösségalapítóról”. Most idézünk Alois testvérnek az évfordulóra
írt leveléből: 2005. augusztus 16. – Ezen az estén a közös imádság alatt egy fiatal
nő beteges cselekedete véget vet Roger testvér életének. Emberek ezrei vannak a Kiengesztelődés
templomában. Egy spanyol fiatalember még megpróbál közbelépni. Fájdalmas vonásokat
észlel Roger testvér arcán, amikor megfordul, hogy lássa, ki támadta meg. Ez a fiatalember
azt látja, hogy mielőtt elvesztette eszméletét, Roger testvér fájdalmas tekintete
szerető és megbocsátó tekintetté változik át. Életének utolsó pillanatáig Roger testvér
a szív jóságának evangéliumi értékéhez tér vissza. Levelek, táviratok, e-mailek
ezrei érkeztek hozzánk a következő napokban minden földrészről, melyek arról tanúskodnak,
hogy a szeretet és a jóság ezen üzenete, melyet Roger testvér élete és halála által
adott át nekünk, emberek sokaságára volt hatással. Mélyebben értettük meg, hogy
a jóság nem üres szólam volt csupán, hanem olyan erő, mely képes átalakítani a világot,
mert Isten általa tevékenykedik. A gonoszsággal szemben a szív jósága sebezhető valóság.
Roger testvér életének odaadása azonban biztosíték arra nézve, hogy Isten békéje és
a belé vetett bizalom fogja kimondani földünkön az utolsó szót. Egy Roger testvér
által írt olyan imádsággal szeretném befejezni, melyet nagyon szeretett és szívesen
mondogatott: „Isten, te szeretsz minket. Megbocsátásod szemlélődése váljék a jóság
sugárzásává az alázatos szívben, mely beléd helyezi bizalmát.”