Nagaszaki sérült Mária kegyszobra és a katolikusok békeküldetése

A japán katolikusok hetilapjának (Katorikku Shimbun) augusztus 15-i címoldala jelentőségteljes üzenetet közvetít az olvasóknak. Egy olyan képet ábrázol, amelynek hátterében a Nagaszaki melletti Urakami székesegyházának oltára látható, rajta a 65 évvel ezelőtti bombatámadás során megsérült Mária kegyszobor. Az előtérben három fontos személyiség áll egymásba fonódó kezekkel: középen Ban Ki-moon, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára, jobbról és balról pedig Joseph Mitsuaki Takami, a város érseke, valamint Tomihisa Taue, Nagaszaki polgármestere.
Mint ismeretes az ENSZ-főtitkár augusztus 6-án kereste fel Hirosimát, hogy részt vegyen a város elleni atombomba támadás 65. évfordulójára rendezett megemlékezésen. Eredeti programjában nem szerepelt a második romba döntött város, Nagaszaki meglátogatása. Azonban májusban a nagaszaki bombázás túlélőinek egy csoportja (nevük japánul hibakusha), Takami érsek és Taue polgármester vezetésével felkereste a New York-i üvegpalotát, ahol szívélyes fogadtatásban részesültek a főtitkár részéről. Az utazás valójában zarándoklat volt: az érsek magával vitte az Urakami templomban tisztelt Szűzanya szobor bombatámadásban megsérült fejét. A kegyszobor jelenlétében először a New York-i Szent Patrik székesegyházban mutattak be ünnepélyes szentmisét, majd az Üvegpalota egyik termében állították ki közszemlére. Takami érsek akkor meghívta Ban Ki-moon-t, hogy látogasson el Nagaszakiba. Az ENSZ-főtitkár nem mondott konkrét időpontot, de később meggondolta magát és a nemzetközi szervezet valamint a japán diplomácia közreműködésével végül Nagaszaki lett Japánban tett látogatásának első állomása.
Takami érsek örömtől sugárzó arccal fogadta az ENSZ-főtitkárt. Régi és új fényképekkel illusztrálva vázolta fel számára a székesegyház történetét. A XVI. századtól kezdve innen hirdették a kereszténységet a katolikus hitre tért japánok. Később a kegyetlen és módszeres keresztényüldöztetés miatt Nagaszaki egyháza is a „csend egyházává” vált. Azonban a hit gyökerei túlélték az üldöztetést. A szigetekre száműzött földművesek több mint 200 éven át hűségesek maradtak a hithez és a keresztény ájtatossági gyakorlatokhoz. Visszatértek Nagaszakiba és a szegénység ellenére 30 év alatt felépítették Urakami dombján a székesegyházat. Azonban újabb 30 év elteltével az atombomba porrá zúzta az épületet.
A neves japán napilap, az „Asahi Shimbun” így ír a tragédiáról: „Az atombomba (vagy kövér ember – fat man) 65 évvel ezelőtt, augusztus 9-én romokba döntötte Urakami csodálatos székesegyházát, amely akkor Ázsia legnagyobb temploma volt”. A vakító nukleáris villám egy pillantás alatt kioltotta 70 ezer ember életét, díszes üvegablakokat tört darabokra, falakat döntött le, lángra lobbantotta az oltárt és megolvasztotta a harangokat. A romok között azonban szinte teljesen érintetlenül rábukkantak Szűz Mária fából készült szobrának fejére. A döbbenetes erejű vallási ikon sokak számára a csodálatos túlélést jelenti, de mindenki számára a remény vallásos jelképe.
Az áldozatok között 8.500 volt a katolikus. Sokan éppen a bombatámadás idején az urakami templomban gyűltek össze imára. Ma Nagaszaki katolikusai Takami érsek vezetésével és Taue polgármester közreműködésével az atomfegyverek betiltására irányuló mozgalom támogatói. A megsérült Szűz Mária kegyszobor imára késztet. „A nagy hatású ikon sokat utazott, mint a béke jelképe – írja az „Asahi Shimbun”. A leghosszabb út azonban az volt, amelyet idén tett New York-ba, az atomsorompó-egyezmény felülvizsgálására összehívott ENSZ-konferencia alkalmából. A zarándokút folyamán a vallási vezetők megálltak a Vatikánban, ahol XVI. Benedek pápa áldásában részesítette a kegyszobrot.
Takami érsek, akinek szülei életüket veszítették az atombomba ledobásakor, így nyilatkozott:
„Külföldre utaztunk a szoborral, hogy kérjük a Szűzanyát, járjon közbe a békéért. Számos módon intézhetünk felhívást az emberekhez: a háború borzalmait bemutató fényképek, filmek, elbeszélések révén. Számunkra az atombomba által megsérült Mária szobor azonban másfajta, rendkívüli erővel emlékeztet bennünket a történtekre”.