„Az egyház kincsei” - Szent Lőrinc liturgikus ünnepére

Angelo Bagnasco bíboros, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke ünnepi szentmisét celebrált Genovában a város Szent Lőrincről elnevezett bazilikájában. Homíliájának kezdetén a vértanú diakónus életére emlékezett: Szent Lőrinc a III. század folyamán élt, Valerianus császársága alatt, a keresztényüldözések idején. Mint ahogyan arra a genovai bazilika apszismozaikja is emlékeztet, Lőrinc – Szent Ambrus szerint – megtagadta a római császártól az egyház javainak begyűjtését, helyette szétosztotta azokat a szegények között, majd őket mutatta be Valerianus császárnak, mint „az egyház kincse”-it. Lőrinc diakónust ezért tűzön megkínozták és lefejezték.
Bagnasco bíboros a vértanú diakónus történetéből kiindulva arra emlékeztetett, hogy sajnos korunkban a körülmények elfeledtetik az emberekkel azt, hogy az Egyház javait a közösség érdekében kívánja felhasználni, s elsősorban azokon igyekszik segíteni, akik a legjobban rászorulnak arra. Az egyház örökségének nagy része kulturális, művészeti és történelmi jellegű, mely az egész emberiség rendelkezésére áll, mint a „hit és a szépség kincse”. A keresztény hitről és annak igazságáról az egyház szentjei, továbbá az igaz és valódi hitből fakadó művészeti alkotások tesznek félreérthetetlen tanúságot. Mindannyiunk számára fontos lenne – hangsúlyozta Bagnasco bíboros –, hogy hagyjuk elbűvölni magunkat a keresztény egyházművészet alkotásaitól, melyek hozzásegítenek a lelki megtisztuláshoz és Isten csodálatos fényének megpillantásához. A mai kortárs kultúra ugyanis bajban van akkor, amikor valami „szépet” kell létrehoznia; a szép azonban felszabadítja a lelket, megtisztítja a gondolatokat, az érzelmeket, gyökereinkhez vezet el bennünket, megelőlegezi számunkra az Eget, Isten országát.
Az Egyház javaival a szegényekért, a rászorulókért igyekszik tenni: az egyházi közösségek munkája az oktatásban, a lelkipásztori ellátásban ma is elengedhetetlen és nagyon fontos, bármiféle megkülönböztetés nélkül mindenki számára nyitva áll. A Szentatya így ír erről Caritas in Veritate k. enciklikájában: „Az egész Egyháznak teljes létében és cselekvésében, amikor hirdeti és terjeszti a hitet, amikor szeretetben cselekszik, az a célja, hogy az ember sokoldalú fejlődését segítse elő”. Az Egyház sosem volt egy sürgősségi ellátást biztosító intézmény, hanem a Krisztusban hívő emberek nagy családja. Feladata, hogy a reményt, Jézus Krisztust hirdesse a világban, azt, aki a legsúlyosabb bűnöktől is megszabadítja és a legnagyobb szegénységtől is megkíméli az embert. Isten nélkül, mely számunkra a legnagyobb szegénységet jelenti – nem látjuk, hogy merre menjünk, nem értjük kik vagyunk, nem tudjuk, hogy mi a feladatunk. Mivel az Egyház feladata a hit és az örök élet hirdetése, ezért segíti az embert lelki és testi, emberi és társadalmi fejlődésében: civilizációt és kultúrát teremt.
Szent Lőrinc vértanú és diakónus csodálatos példa lehet számunkra: az Egyház kinyújtja karjait és megnyitja szívét az emberek felé. Bármiféle jócselekedet csakis szeretettel jöhet létre, amely Jézus szívéből ered és mindenkinek szól. A jótétemény a hit gyümölcse – magyarázta Bagnasco bíboros –, amely felmelegíti a szíveket, felhívja a figyelmet a szükséget szenvedőkre, nagylelkűvé tesz, örömet fakaszt.
Az Egyház ezért sosem hátrált meg küldetése és feladata elől: a Krisztusban megtestesült Isten Igazságát és az ember teljes igazságát hirdeti. Az ember tudja, hogy a jó Istenben lakozik, ezért sosem fárad el, hogy tanúságot tegyen róla.
Szent Lőrinc azzal a néhány szóval, amelyek a katakombák falain maradtak ránk: „Íme, az Egyház kincsei” megmagyarázza Valerianus császárnak, hogy a szegények és rászorulók megsegítése fontos feladat, viszont nem elegendő; szükség van változtatásra. Arra a belső erkölcsi szabályrendszerre emlékeztet, amely minden ember lelkében benne él, arra hívja fel a figyelmet, hogy egy nap Istennek kell majd felelnünk. Ne feledjük el azokat az értékeket, amelyekért nemcsak hogy élni érdemes, de meghalni is. Úgy, mint ahogy Szent Lőrinc is tette. Imádkozzunk azért, hogy Krisztust követve mi is Szent Lőrinc nyomdokaiba léphessünk! – fejezte be homíliáját Angelo Bagnasco bíboros, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke Szent Lőrinc liturgikus ünnepén.