Az indiai szír-malankár szertartású katolikusok is nagy reménységgel várják a Közel-Kelettel foglalkozó őszi püspöki szinódust

Az Osservatore Romano július 28-i száma „Közös kérdések az egész keresztény kelet számára” címmel az indiai katolikusok helyzetét vázolja fel. Közülük sokan kényszerültek arra, hogy arab országokba vándoroljanak ki, munkalehetőséget keresve. Ők nemcsak a hit tanúi, hanem egyben a keresztény-iszlám párbeszéd főszereplői a muzulmán világban. A hazájukban élő indiai katolikusoknak pedig számos kihívással kell szembenézniük a vallási eredetű fundamentalista irányzatok miatt. Érthető tehát, hogy az indiai katolikusok akár hazájukban, akár emigrációban élnek, nagy érdeklődéssel tekintenek az ősszel megrendezésre kerülő vatikáni szinódus elé.
Baselios Cleemis Thottunkal, az indiai Kerala állam székhelye, Trivandrum (Thiruvananthapuram) szír-malankár nagyérseke az Osservatore Romano c. vatikáni napilapnak adott interjújában felidézte az indiai kereszténység történetét. A szír-malankár egyház Tamás apostol hithirdetése nyomán jött létre. A Szent tanítványainak közössége a keleti szír hagyományt, a káld liturgiát követte. 1653-ban a közösség kettévált: ekkor jött létre a malankár illetve a malabár egyház. A malankár csoport önállóságra törekedett és arra, hogy megóvja liturgikus hagyományát. Sajnos ez a folyamat oda vezetett, hogy elveszítette a katolikus egyházzal való szeretetközösségét. A malabár csoport egységben maradt a katolikus egyházzal, de sokat veszített keleti identitásából. Idővel a malankár egyház ismét visszatért a katolikus egyházba, sok világi hívő és főpásztor nagy örömére. Ennek az új egységnek a megvalósításában nagy szerepe volt Ivanios érseknek, aki a malankár egyház küldötteként az 1930-as években folytatott párbeszédet a Szentszékkel. Végül XI. Piusz pápa 1932-ben „Christo Pastorum Principi” k. dekrétumával felállította az indiai szír-malankár katolikus hierarchiát. II. János Pál pápa 2005-ben az indiai szír-malankár egyházat nagyérsekség rangjára emelte, mint ahogy ezt tette előzőleg az ukrán katolikus egyházzal és a szír-malabár egyházzal. XVI. Benedek pedig a romániai görög-katolikus egyházat emelte nagyérsekség rangjára.
A nagyérsekségi státusz változást hozott mind a jogok, mind a kötelességek terén. Azt jelenti, hogy a szír-malankár egyház „sui iuris”, azaz önálló jogú egyház, szeretetközösségben a katolikus egyházzal, a római pápa védnöksége és fennhatósága alatt áll. Szabadon nevezi ki püspökeit a Szentszék beleegyezésével. Az új státusz különösen nagy lendületet adott a missziós elkötelezettségnek, valamint fokozta a szír-malankár egyház karitatív és humanitárius tevékenységét. India Kerala államában az oktatás és a szeretetszolgálat terén a katolikus egyház áll az első helyen. Számos kezdeményezéssel segíti a kirekesztetteket, a szegényeket. Kórházat vezet az AIDS betegek, a leprások, a TBC-ben szenvedők részére. Árvaházakat tart fenn, illetve otthont nyújt hajléktalanoknak, szellemi és testi fogyatékosoknak. Ezekkel az emberekkel senki sem foglalkozna az egyházon kívül – mondta az Osservatore Romano-nak adott interjújában Trivandrum szír-malankár érseke.
„Büszke vagyok rá, hogy indiai vagyok. Büszke vagyok az Indiában fennálló értékrendszerre, az ország mély vallásosságára és rendkívül demokratikus alkotmányára. Mindezek ellenére hazánknak szüksége van az evangéliumra” – tette hozzá a főpásztor. Annak a reményének adott hangot, hogy a nehézségek ellenére a kormány képviselőivel megoldást találnak a felmerülő problémákra, az építő párbeszéd és a szívélyes kapcsolatok révén.