„Szent Lőrinc vértanúsága” – egy újabb kép Caravaggio-tól?

Az Osservatore Romano vatikáni napilap július 18-ai számában Lydia Salviucci Insolera, a Pápai Gergely Egyetem művészettörténet tanára cikkében hosszan elemez egy, a jezsuiták tulajdonában lévő Szent Lőrinc vértanúságát ábrázoló festményt, mely nagy valószínűséggel a neves festő, Caravaggio eddig nem ismert alkotásai közé tartozik. Mint arról már több alkalommal szó esett, az idén ünnepeljük a híres olasz művész, Michelangelo Merisi, vagyis Caravaggio halálának 400. évfordulóját, aki 1610. július 18-án hunyt el szenvedélyes, egyrészt sikeres, másrészt zaklatott és megpróbáltatásokkal teli élete után, miközben gyilkosság gyanúja miatt bujdokolt a közép-itáliai Porto Ercole-ban. Az idén e jelentős évforduló alkalmából számos kezdeményezés irányult (és irányul) arra, hogy a barokk itáliai festészet egyik legnagyobb alakjának élettörténetét és munkásságát a lehető leghitelesebb módon mutassák be. Ezek közül kiemelendő a római Caravaggio kiállítás a Scuderie del Quirinale-ban, melynek egyik célja az volt, hogy kizárólag a biztosnak mondott Caravaggio műveket gyűjtsék egy csokorba.
Lydia Salviucci Insolera cikkében ikonográfiai és történeti szempontból vizsgálva felvázolja és röviden elemzi a Szent Lőrinc vértanúságát ábrázoló festményt. Természetesen – mint ahogyan azt a művészet-történésznő is hangsúlyozza írásában – egyelőre nem lehet és nem is érdemes biztosnak tekinteni a megállapítást, miszerint az alkotás Caravaggio keze és zsenialitásának „gyümölcse”; szükség van további, stílusbeli, kritikai és dokumentációs vizsgálatokra, véleményekre is.
A festmény egyik legszembetűnőbb eleme a fény, mely körvonalazza és megformálja az alakokat, láthatóvá teszi az eseményt, Lőrinc vértanúságát a vásznon. A fény és árnyék, ill. a sötétség kontrasztjának használata Caravaggio festészetének egyik alapvető ismertetőjegye, mely a korban újként jelentkezett, s mely stílust később, követői folytatják majd. Caravaggio kompozícióit, témáit az esetek nagy részében sötét és zártnak mondható környezetbe helyezi, ahová egy nem látható, külső forrásból érkezik annyi fény, mely elegendően megvilágítja a főszereplőket, a történést. Másik szembetűnő jellemzője Caravaggio festészetének, hogy a megjelenítésre kerülő történetet a kép közepére, az előtérbe helyezi s a háttérnek szinte semmi jelentőséget nem tulajdonít. Ezzel a két tulajdonsággal a festő a nézővel a történet legfontosabb pillanatát, lényegét érzékelteti nem tárgyalva annak részleteit, semmiféle mellékes mozzanatát.
A Szent Lőrinc vértanúságát ábrázoló képen meglepően eredetinek, a kor festészetében újnak mondható a szent testtartása: első látásra igen tiszteletlennek tűnik, ugyanis hassal lefelé karjait előre tartva nyúl a menekülés felé. Arca fiatal – mint ahogy az a Szent Lőrinc ikonográfiában megszokott – és szenvedéssel teli, amely a vértanúság mély teológiai értelméről tanúskodó emberségről ad képet. Az emberi mivolt tökéletes és természetes formában jelenik meg a néző, a hívő ember előtt, mely megfigyelhető Caravaggio több képén is, pl. a római Santa Maria del Popolo templom Cerasi kápolnájában található „Pál megtérése” c. képen. Megjegyzendő hasonlóság Caravaggio ismert képei és a Lőrinc vértanúsága között pl. a szent jobb keze, ujjainak kialakítása, mely szinte teljesen megegyező a Judit és Holofernész c. ábrázolás részletével.
Lydia Salviucci a kép egyes részleteit vizsgálva kitér az alkotás ikonográfiájának jezsuita jellemzőire is, mely a vértanúság témája miatt a korban igen elterjedt és fontos volt. Valószínűleg mikor Caravaggio Rómában tartózkodott az 1500-as évek végén, láthatta a jezsuita Collegium Germanicum et Hungaricum templomának, a Santo Stefano Rotondo-nak freskósorozatát, melynek egyes epizódjai a vértanúságot annak minél természetesebb és élethűbb formájában igyekezett bemutatni. Ennek célja nem más, mint a Collegium növendékeinek felkészítése a misszionáriusi feladatokra, melynek folyamán szembesülhetnek a vértanúhalállal. A történetek megjelenítése a növendékekben a félelem érzetét a kegyelem által a vértanúság elfogadásává formálja. Caravaggio képén a jezsuita hatás felfedezése arra a feltételezett együttműködésre mutat, mely nagy valószínűséggel létrejött a festő és a rend között. Lydia Salviucci Insolera arról a hipotézisről is szót ejt, mely szerint a festő megbízást kapott a jezsuiták „Il Gesù” templomába való munkára.
Az Ossrevatore Romano vatikáni napilap cikkében Lydia Salviucci Insolera kitér azokra a történelmi és ikonográfiai elemekre, melyekkel feltételezhetővé válik, hogy az észak-itáliai festő eddig ismert alkotásainak száma eggyel bővül, s mely a festő életének eddig nem ismert részleteire világít rá, s vezetheti a kutatókat.