Erdő Péter bíboros interjút adott az Avvenire c. olasz katolikus napilapnak
„Erdő: a Fal után Keleten újjászületik a hit”- a lapezt a címet adta az Avvenire c.
olasz katolikus napilap (2010. júl. 21) annak az interjúnak, amelyet Roberto Fontolan
készített a magyar bíboros prímással, a CCEE elnökével abból az alkalomból, hogy néhány
hét múlva előadást tart az aug. 22-28 között megrendezésre kerülő Rimini Meetingen
Filaret minszki ortodox metropolitával együtt erről a témáról: „Vajon egy művelt
ember, egy mai európai hihet-e Isten Fia, Jézus Krisztus istenségében?” A magyar
bíboros előbb azt fejtegeti, hogy mit jelenhet „Európa”, Nyugat és Kelet, a nyugati
és az ortodox kereszténység. Beszélhetünk Európa keleti és nyugati feléről, bár egyek
vagyunk. A Római Birodalom felosztása Keletre és Nyugatra Diocletianus alatt megmaradt,
ha nem is adminisztratív struktúrája, de kulturális sajátosságaival. A latin és a
bizánci kultúra világos különbözőségeket mutat. Természetesen a XX. századi Kelet-
és Nyugat-Európa politikai jellegű lett: Kelet szovjet, nyugat az USA befolyása alatt
állt. De hála Istennek, a vasfüggöny nem létezik már. Létrejött az Európai Unió, amelyhez
már volt kommunista országok is csatlakoztak. A szovjet megszállás után ezek az országok
másfajta kapcsolatokat létesítenek Oroszországgal: gazdasági kapcsolatok, hasonlóság
az életmódban, ideológiai és morális űr (üresség) a hivatalos marxista ideológia letűnte
után, bizonyos nemzeti ébredés (nyelv, kulturális, művészeti, irodalmi hagyományok).
Szükség van arra, hogy helyesen értsük és konstruktív módon dolgozzuk fel saját közeli
és távolabbi múltunkat, mert megvan a társadalmi és gazdasági élet destabilizálásának
veszélye a korrupció és az anarchia következtében, ha az állam merev dogmatizmussal
megőrzi a szélsőséges liberalizmus elveit, amely távol áll a társadalom valóságos
helyzetétől. Az újságíró ezután a katolikus egyház és az ortodox egyház kapcsolatairól
kérdezte Erdő bíborost. A főpásztor örömmel állapította meg a párbeszéd kibontakozását
a katolikus egyház és Kelet-Európa ortodox egyházaival, amelyeket erőszakos módon
leromboltak, üldöztek évtizedeken át: ezek az egyházak felélesztik magas színvonalú
keresztény kulturális és teológiai hagyományukat. Elképzelhetjük, hogy milyen fontos
volt ez az ortodox hit püspökök, papok, hívek számára, milyen megtartó erő az üldöztetés
alatt. A lelkipásztori tevékenység tiltott volt, de a legfőbb érték, amelyet meg kellett
menteni, a hit volt. A katolikusok és ortodoxok szinte teljesen egyek a hitben, ezért
fájó a tudat, hogy még nem jutottunk el a teljes egységre. A magas szintű dialógus
mellett van egy szerényebb formája párbeszédnek: ott, ahol a keresztények megosztják
a nem keresztényekkel az erkölcsi értékeket, a szociális tanítást. Az Európai Püspökkari
Konferenciák arra hivattak, hogy főleg ezt a fajta együttműködést szorgalmazzák. E
célból született a Katolikus-Orthodox Európai Fórum, amely máris meghozza első gyümölcsét
a családdal kapcsolatos közös állásfoglalással. Utolsó kérdés: Riminiben találkozik
Filaret metropolitával és arról tartanak előadást, hogy egy mai európai hihet-e Jézusban…
A bíboros válasza: „Megtisztelő számomra, hogy Filaret metropolitával adhatok elő,
akit nagyon tisztelek. Témám felidézi ifjúkoromat. Akkor a vallást maradi dolognak
tanították, amely elbutítja a népet. Ma is azt lehetne hinni, hogy egy európai modern
ember nem lehet keresztény. Én meg vagyok győződve az ellenkezőjéről. Korunk bonyolult
helyzete, a gazdasági mechanizmusok rossz funkcionálása, az emberi történelem és a
társadalom értelmének és értékének keresése teszi szükségessé a világnézeti eszmélődést.
Szerintem tehát egy modern európainak szembe kell néznie Isten, Jézus Krisztus és
az Evangélium kérdésével.