Jézus nagylelkű szeretete – P. Szentmártoni Mihály SJ elmélkedése

Az évközi tizenhatodik vasárnap első olvasmánya A Teremtés könyvéből vett leírás, amelyben megcsodálhatjuk Ábrahám vendégszeretetét. Három ismeretlen férfit látott, de bennük Istent látta vendégül. Ajándékba olyan ígéretet kapott, ami felülmúlta minden legtitkosabb álmát: Sárának fia lesz. Isten minden másoknak tett szívességünket megjutalmazza.
A második olvasmányban Szent Pál kolosszei híveinek azáltal bizonyítja irántuk való szeretetét, hogy szenvedéseit ajánlja fel értük. A mi szenvedésünk is csak úgy nyer értelmet, ha másokért ajánljuk azt.
Az Evangélium idillikus képpel kezdődik: Jézust látjuk magunk előtt, amint családias hangulatban várja az ebédet kedves barátai, Márta és Mária társaságában. De az idillikus helyzet hamar elveszíti varázsát Márta erélye fellépése következtében. Márta tulajdonképpen Jézust vonta felelősségre, amiért nem figyelt fel sürgölődésére. Jézus szelíden, de igen világosan rendre utasította Mártát. Azonban itt is, mint minden evangéliumi jelenetben, nem Márta és Mária a főszereplők, hanem Jézus. Tegyünk fel néhány kérdést Jézusnak, hátha jobban megértjük, mi is történt valóban a szóban forgó családi körben.
Mindenekelőtt szeretnénk megtudni, hogy Jézus meghívott vendég volt-e tanítványaival együtt, vagy hirtelen, minden előzetes bejelentés nélkül toppant be, számítva a jó barátok nagylelkűségére? Az Evangélista fogalmazásából arra következtetnénk, hogy Jézus és tanítványai előzetes bejelentés nélkül érkeztek a faluba, ahol betértek Márta házába. Ha ez így igaz, el tudjuk képzelni, hogy Mártának tényleg voltak gondjai, hogyan vendégelje meg a tucatnyi embert. Ha előre jelezték volna érkezésüket, biztosan sok mindent már előre elkészített volna, amint ezt minden gondos háziasszony teszi. Így kénytelen volt bevetni minden ügyességét és erejét, hogy a lehető legjobbat nyújtsa vendégeinek.
Fontoljuk meg Jézus ilyennemű viselkedését, mert Ő néha ma is hasonló módon kopogtat ránk, hirtelen, előzetes bejelentés nélkül. A balesetek, a betegségek, a kiábrándulások ritkán kérik előzetes beleegyezésünket, hogy meglátogathassanak bennünket. Képesek vagyunk-e ilyen esetekben is felismerni a hozzánk látogatóba érkező Istent és mindent megtenni annak érdekében, hogy szépen fogadjuk Őt? Csakhogy ez a „szépen fogadni Őt” nem jelenti szükségszerűen a sürgölődést, amint azt Márta tette, hanem gyakran Máriával oda kell ülnünk az Úr lábához, és figyelni szavaira. Isten tervével szemben, ugyanis, gyakran érthetetlenül állunk, ezért célszerűbb meghallgatni Őt, mit is akar tulajdonképpen mondani nekünk.
Másodszor, szeretnénk megtudni, miért vitte Jézus mindenhová tizenkét apostolát is? Vajon nem gondolt arra, hogy ezzel nagy próbára teszi vendéglátóit? Tudjuk, hogy az Apostolok vele voltak a kánai menyegzőn, most is többes számban olvasunk az eseményekről, tehát itt is vele voltak Apostolai. Első gondolatunk lehet az a vigasztaló következtetés, hogy ahol Jézus van, ott lesz a tanítványa is, amint ezt Ő maga megígérte. Jó tudni, hogy ez nem csak a keresztre és a szenvedésre vonatkozó ígéret, hanem az örömre és békességre is. Lehetséges azonban egy másik következtetés is: Jézus sohasem érkezik magányosan mihozzánk sem. Ez viszont utalás arra a mondatára, hogy amit egynek is legkisebb testvérei közül tettünk, neki tettük. A keresztény lelkiség mindig konkrét, másokra odafigyelő és másokat felkaroló lelkiség.
Harmadik kérdésünket a két nővérhez intéznénk: Mi történt Márta erélyes közbelépése után? Vajon megcsendesedett-e Márta és vajon bement-e Mária a konyhába, hogy segítsen sürgölődő nővérének? Nem tudjuk, de talán nem is fontos tudnunk a választ. Jézus példabeszédei és másokhoz intézett szavai sokszor befejezetlenek, ami arra utal, hogy nekünk kell azokat tovább folytatnunk és magunkra alkalmaznunk. Ma is vannak Márták, akik aktívan szolgálnak, és vannak Máriák, akik imádkozva figyelnek Jézus szavaira. De bennünk is él, kell, hogy együtt éljen, egy fedél alatt, mindkettő: Isten néha azt kéri tőlünk, hogy legyünk Márták, akik szeretettel gondoskodnak másokról, néha viszont azt, hogy legyünk Máriák, akik szeretettel hallgatunk igéire.
Álljunk meg a végén egy gondolat erejéig még egy szereplőnél, akiről ugyan nem esik szó, de biztosan ott volt: Lázár is. Egy másik szövegből megtudjuk, hogy Jézus szerette Lázárt, Mártát és Máriát. Szerette őket olyanoknak, amilyenek voltak: a hallgatag Lázárt, a sürgölődő Mártát és a kontemplatív Máriát. Jézus szeretete nagylelkű szeretet: minden emberben a szépet, a nemest és a pozitívumot keresi.
(Ter 18, 1-10a; Kol 1, 24-28; Lk 10, 38-42)