2010-07-13 17:06:44

A média szerepe az új evangelizálásban – beszélgetés P. Szabó Ferenc jezsuitával


RealAudioMP3 Pár nappal ezelőtt P. Szabó rövid jegyzetben kommentálta az új evangelizálás fellendítésére létesített új Pápai Tanács feladatait. A modern kommunikációs eszközök, a média szerepét említve kitért a magyarországi helyzetre is. Szabó atya, Rádiónk volt munkatársa (25 évig), a „fordulat éve”, a kommunizmus bukása óta pedig otthon a Távlatok, jezsuiták világnézeti, lelkiségi és kulturális folyóiratának főszerkesztője, jól ismeri a média problémáit. Egyébként évekig a Magyar Rádió Felügyelő Bizottságának és a magyar püspöki kar Médiabizottságának tagja volt, évekig tanított a piliscsabai Katolikus Egyetem kommunikációs szakán, és jelenleg is óraadó a váci katolikus Apor Vilmos Főiskolán. Most arra kérjük, ossza meg hallgatóinkkal tapasztalatait, nézeteit.
VM: Először is köszönetet mondok Atyának, hogy ismételten eljött, hogy segítsen itt a magyar műsor készítésében a vakáció idején, meg aztán Budapestről is gyakran küld jegyzetet, „magyar figyelőt”, háttér információt…
SZF: Kedves Márta, tudod, hogy szívesen teszem ezt, hiszen szívügyem a VR magyar műsorának ügye, hiszen negyed századig itt dolgoztam, szolgáltam két pápát, innen segítettem a magyar egyházat a zsinati megújulásban, rádiós adásokkal és könyvakciónkkal, amelyből annakidején Te is kivetted részedet. Azóta sokat fejlődött a VR technikailag, de az egyes szekciók feladata is megnőtt: kevesebb létszámmal többet kell teljesíteniük. A magyar tagozatnak 14 perc helyett 20 perc műsort kell készíteni, éspedig teljesen készen kell leadni a napi műsort: megírás, regisztrálás, összeállítás mind itt történik a szekcióban. Minden elismerésem az itt dolgozó hölgyeknek. Mindig számíthattok segítségemre, amíg erőmből telik.
VM: Köszönöm szépen, jól esik hallani az elismerő szavakat olyantól, aki belülről ismeri a médiamunkát. Most elsősorban a Távlatokról kérdeznélek, amelynek sorsáról olvashattuk tájékoztatásodat a nyár, utolsó nyomtatott szám elején.
SZF: Természetesen nem lehet pár perc alatt teljes feltérképezést nyújtani. Az ún. rendszerváltás után szabadabban működhetett a vallásos sajtó is, vallási és egyházi műsoroknak is helyet biztosítottak az állami rádióban és televízióban, egyre több keresztény, katolikus lap indult. Bár állami támogatásra nem igen lehetett számítani. Most nem részletezem az újjáéledést.
Az 1950-ben szétszórt szerzetesrendek is újra működhettek 1990 után, így a jezsuiták is. A megváltozott helyzet, új lehetőségek láttán, a magyar rendtartomány is új munkaterületeket vállalt: lelkigyakorlatok, a miskolci új gimnázium, médiaapostolság…
Többen, „félöregek” hazatértünk Nyugatról. P. Sajgó Szabolcs Kanadából hazatelepítette a Szív-újságot, átalakítottuk az Ausztriában kiadott Szolgálat c. lelkiségi folyóiratot, és megszületett a Távlatok világnézeti, lelkiségi és kulturális folyóirat, amelynek szerkesztést P. Nagy Ferenc társszerkesztővel és kiváló munkatársakkal így P. Nemeshegyi Péter főmunkatárssal végeztem. Megőrizve a lelkiségi-lelkipásztori rovatot, amely elsősorban a papságnak szólt, a hangsúlyt a világnézet és a kultúra témáira helyeztük. A II. vatikáni zsinat szellemében folytatni akartuk a párbeszédet az értelmiség széles rétegeivel, hívőkkel, keresőkkel, jóakaratú nem hívőkkel. A közel két évtizedes működés visszhangjai tanúsítják, hogy a Távlatok sikeresen alakította ki sajátos profilját a többi, többé-kevésbé hasonló katolikus folyóirat között. Minderről az érdeklődők bővebben olvashatnak a nyári, utolsó nyomtatott számba írt bevezető tanulmányomban.
VM: Tehát ezzel a számmal megszűnik a negyedéves Távlatok, pontosabban annak nyomtatott változata?
SZF: Igen. Vázoltam az okokat is, amelyeket itt nem részletezek. Nemcsak az anyagi nehézségek miatt. A rendi vezetés végül úgy döntött, hogy évek óta vitatott tervünk: ti. hogy a provinciának egy havi folyóirata legyen, éspedig A Szív magazin alakul át folyóirattá. De Távlatok továbbra is folytatódik az interneten.
Máris él honlapunk. (/a> ). Ha valaki rákattint, láthatja, hogy máris új írások olvashatók ott az „Olvasóteremben” és „Könyvszemlében”. Megtalálják az összes 87 szám Repertóriumát (Gyorgyovich Miklós munkatársunk összeállítása), és jól előrehaladt az összes szám digitalizálása és feltétele a honlapra (Gergó Ágnes és Gyorgyovich M. munkája). Innen az érdeklődők letölthetik a folyóirat összes írását. Van postarovatunk is. (Új e-mail címünk: /a> ).
A főszerkesztő e-mailje:szabo.ferenc@jezsuita.hu.
VM: Az igaz, hogy egyre inkább az internetet használjuk, a digitalizált kommunikációt a Szentszék is sürgette. De azért sokan, főleg az idősebbek, szeretik olvasni a nyomtatott szöveget…
SZF: Ezzel egyetértek. Az átalakulóban levő A Szív havi lapunk ezt a szerepet töltené be. Havonta frissebb tájékoztatókat hozhat, mint a negyedéves folyóirat. Az internetes Távlatok nagyobb, szakszerűbb tanulmányokat és bővebb könyvismertetéseket tesz közzé. Bizonyos témákról átveszünk, fordítunk cikkeket külföldi jezsuita folyóiratokból is, amelyekkel eddig is „cserekapcsolatban” álltunk.
VM: A Távlatok honlapjára feltett olvasói levelek azt bizonyítják, hogy sok, minden rendű-rangú értelmiségi sajnálja a nyomtatott változat megszűnését.
SZF: De hát ez ember és pénz kérdése is. A szerkesztők 80. életévüket töltik, utódokat nem tudott volna adni kisded provinciánk, mint ahogy jelenleg a VR magyar tagozatának sincs jezsuita munkatársa. Kevés az új hivatás. Bár most – hála Istennek – van öt másodéves és három elsőéves újoncunk. A rendtartomány az állandó építkezésekre, restaurálásokra mérhetetlen sok pénzt fordít. Nem tudna két folyóiratot támogatni. Megjegyzem: az utolsó két-három évet nem számítva a Távlatok a saját lábán állt. Egy németországi jótevő bőséges támogatásával indult, később egyre több előfizetőt és más támogatásokat is szereztünk. De az utóbbi években a tartalék elapadt, és mint minden folyóirat (a legtöbb nyugati jezsuita folyóirat is) mi is anyagi nehézségekkel küszködtünk. Persze, a balliberális kormány kulturális alapja inkább a „Magyar narancs”-ot, a „Holmi”-t vagy az „Élet és Irodalom” c. lapokat támogatta. Talán az új kormánnyal megváltozik a helyzet.
VM: Mit mondanál a katolikus média jelenlegi helyzetéről?
SZF: A tavasszal Lukács László piarista, a Vigília főszerkesztője engem is meghívott a Pilinszky Kávézóba folyóiratuk 75. évfordulójának ünneplésére. A „kerekasztalnál” ültek a következő katolikus folyóiratok főszerkesztői: Mérleg, Pannonhalmi Szemle, Vigília, Távlatok, Új Egyházfórum. Felszólalásomban azt hangsúlyoztam, hogy a katolikus sajtónak jobban jelen kellene lennie a magyar valóságban, hogy a hívőknek és keresőknek eligazítást nyújtsanak világnézeti, társadalmi-politikai kérdésekben is. Utaltam a Távlatok egyik sikeres rovatára, a „Magyar figyelőre”. Persze fontos a nyitottság is a világegyház felé, hiszen az európai és világproblémák a globalizálódó világban a hitbeli és egyházi kérdéseket is szorosan érintik. Mindenképpen a vatikáni zsinat szellemében párbeszédet kell folytatnunk a pluralista világgal. De a párbeszéd, akár keresztények között, akár más vallásokkal és a nem hívőkkel nem jelenti a nézőpontok összemosását. Itt eszembe jut a XIX. századi domonkos szónok, Lacordaire mondása, amely irányadó lehet: „Nem a magam igazáról akarom meggyőzni a másikat, hanem együtt keresi vele a teljesebb igazságot, az Igazságot, hogy abban egyesüljünk.” A szekularizálódó, ateista világban az új evangelizálás hitterjesztést és hitvédelmet is jelent. Nem ugyan a régi, harcos apologetika szellemében, amely mindenre receptválaszokat adott, és igyekezett legyőzni az ellenfelet, de nem is meghunyászkodva, hanem cáfolva a hamis vádakat, helyreigazítva a torzításokat, tárgyilagosan érvelve. Egy példa: a kommunista időkben az ÚJ Ember c. katolikus hetilapnak volt egy „Katolikus Szemmel” c. rovata. Ebben szóvá tettek vallás- és egyházellenes támadásokat, sérelmeket. A konklúzió ez volt: „Sérti a hívő katolikusok érzékenységét.” Elneveztem a rovatot: „Katolikus Érzékenység”-nek.
VM: Most az Új Ember is megújul. Talán a sok apró hír helyett, amelyeket más lapokban is olvashatnak, több helyet adnak az alaposabb világnézeti és kulturális írásoknak.
SZF: Valóban, én is remélem, mert erre nagyon is szükség lenne. Egyébként – szerencsére – a hazai katolikus média átveszi, megsokszorozza a VR magyar műsorait, híreit: a Magyar Kurír és más lapok, a Katolikus Rádió is háromszor sugározza az itteni adásokat. Nagyon fontos ez az új evangelizálásban, de több még több összmunka és összehangolás, és anyagi támogatás kellene pl. a Katolikus Rádiónak. Remélhetőleg az új kormány illetékesei fokozottabban támogatják a katolikus műveket, nevezetesen a katolikus iskolákat, ahelyett, hogy megvonnák, mint a közelmúltban a letűnt kormány, a jogos támogatásokat. De magának az egyházi vezetésnek, a papoknak és a híveknek is alapvető gondjának kellene lennie a sajtóapostolságnak. Két évtizedes tapasztalatom, hogy a papság egy része közömbös volt a katolikus sajtó terjesztésével szemben. Pedig az országos plébániahálózat erre alkalmas keretet nyújtott. Nem a túlterhelt papoknak maguknak kellene ezzel foglalkozniuk, hanem buzgó világi sajtóapostoloknak. Ezt több helyen meg is teszik. De e téren is, mint más vonalon is, még erős a klerikalizmus. Annak idején, a két háború között a jezsuita Bangha Béla példásan megszervezte a sajtóapostolságot. Ma is tanulhatnánk tőle e téren is.
Befejezésül hadd jegyezzem meg: a Távlatok őszi és karácsonyi kettős száma helyett előfizetőink karácsonyra megkapják a Bangha Béla emlékezete című kötetet, amelyet most szerkesztek Molnár Antal történésszel. P. Bangha részben kiadatlan és most felfedezett naplójegyzetei és más dokumentáció alapján főleg a nagy apostol lelki arcát, jezsuita lelkiségét mutatjuk be.








All the contents on this site are copyrighted ©.