A vértanúkat az egyház a kezdetektől fogva az Úr tökéletes tanítványaiként tiszteli – interjú Angelo Amato érsekkel

A Szentté avatási Kongregáció prefektusa az Avvenire c. olasz katolikus napilapnak interjút adott, miután július elsején a pápa jóváhagyott számos, szerzetesek, szerzetesnők, papok és világi hívek vértanúságáról szóló dekrétumot. Ezeket a személyeket a hit iránti gyűlöletből, „in odium fidei” öltek meg a francia forradalom idején, illetve a múlt század náci és kommunista üldöztetései során Európa több országában. Amato érsek hozzátette, hogy a keresztények vértanúsága napjainkban is tart a világ több régiójában.
A Szentté avatási Kongregáció prefektusa összefoglalta a vértanúság három feltételét: mindenekelőtt meg kell állapítani Isten szolgája halálát. Másodszor azt, hogy az illetőt nem politikai vagy egyéb okokból, hanem a hit iránti gyűlöletből ölték meg. Végül bizonyítani kell, hogy a vértanú Krisztus iránti szeretetből fogadta el halálát. Mind a három körülményt megfelelően kell bizonyítani és dokumentálni. Csak ezek fennállása után lehet valakit vértanúnak nyilvánítani az egyházban.
A most elfogadott dekrétumok közül Amato érsek kiemelte az olasz Boldog Luigi Guanella rendalapító pap alakját, aki a „szeretetszolgálat szentje” volt. A vértanúk közül pedig Marguerite Rutan szerzetesnőt említette meg, akit a francia forradalom idején, 1794-ben végeztek ki guillotinnal. Egyetlen bűne volt, hogy katolikus szerzetesnőként ápolta a betegeket és hűséges maradt Krisztushoz. A dekrétumok közül egy a „lübecki vértanúkra” vonatkozik, vagyis arra a három katolikus papra, akiket a náci üldöztetés idején fejeztek le Hamburgban 1943-ban, Krisztus és egyháza iránti gyűlöletből.