A Szentatya papokat szentelt vasárnap egyházmegyéje számára
XVI. Benedek pápa vasárnap délelőtt a vatikáni Szent Péter bazilikában 14 diakónust
pappá szentelt. A római egyházmegyés diakónusok a város különféle pápai kollégiumaiban
tanultak és készültek fel szellemileg és lelkileg eljövendő papi szolgálatukra.
A
szentelési homíliájában a pápa, Róma püspökeként egész egyházmegyéje reménységének
adott hangot: „az egész római egyházmegye imádkozik most értetek és holnapotokba helyezi
a reményét, és papi szolgálatotoktól az életszentség gyümölcseit várja. Az egyháznak
szüksége van közületek mindegyikőtökre, tudván, hogy Isten ajándéka az, amit most
nektek ad és amire minden egyes emberi szívnek abszolút szüksége van ahhoz, hogy elnyerje
az Üdvözítő Krisztustól az új és örök életet.”
A pápa a péteri hitvallást
elemezve beszédében arra kérdezett rá, hogy a Jézust Isten fiának megvalló Péter honnan
nyerte ezt a hitét. Maga Lukács evangélista fedi fel, amikor elmondja: „Jézus egy
magányos félreeső helyen imádkozott. A tanítványok is vele voltak”. A tanítványokat
tehát Jézus belevonja az Atyával való abszolút egyetlen létébe és kettejük beszélgetésébe.
Így látják meg ők Mesterük bensőjében az ő fiúi állapotát. Ebből ered a pap sajátos
küldetése: imádságban arra kap meghívást, hogy fedezze fel Urának új arcát és saját
küldetésének hiteles tartalmát. Ennek feltétele, hogy „vele legyen”, miként a tanítványok
is „vele voltak”, Jézussal.
Beszéde második részében a pápa a Krisztus-követés
feltételéről szólt, amit Jézus abban foglalt össze, hogy a tanítvány tagadja meg magát
és így kövesse mesterét. Benedek pápa határozottan mintegy figyelmeztetésként fejtette
ki: „a papság sohasem képviselheti azt a módot, hogy az életben biztonságra tegyen
szert, vagy hogy társadalmi pozíciót szerezzen. Aki a papságra azért vágyik, hogy
saját személyes tekintélyét és hatalmát gyarapítsa, gyökereiben érti félre ennek a
szolgálatnak az értelmét. Aki saját becsvágyát akarja megvalósítani, hogy személyes
sikert érjen el, mindig önmaga és a közvélemény rabszolgája marad. Egy ember, aki
így rendezi be az életét, egy pap, aki ezekben a célkitűzésekben látja saját szolgálatát,
nem szereti valóban az Urat, sem a többieket, hanem csak saját magát és paradox módon
végül elveszti önmagát. A papság arra a bátorságra épül, hogy igent mondjunk arra
a másik akaratra, hogy egybenőve Isten akaratával elmerüljünk ebben az akaratban,
ezáltal mind jobban belépünk életünk és küldetésünk igazságába”. Benedek pápa erőteljes
szavai egyértelmű utalást jelentettek azokra a fájdalmas mai jelenségekre, melyek
a papság soraiban, akár az ő környezetében is, éppen az általa elítélt módon nem szolgálatot
jelentenek, hanem tekintélyi, hatalmi pozíció elérését.
A Szentatya beszéde
harmadik részében a papság és az Eucharisztia kapcsolatát elemezte. A szentelendőket
a papi szolgálat magasztosságára emlékeztette: „Rátok van bízva az Eucharisztia szolgálata,
Krisztus megváltói áldozatának szolgálata, rátok van bízva az ő megtört teste és kiontott
vére”. Krisztus földbe hulló és elhaló búzaszemként adja oda önmagát nekünk és Isten
terve szerint Krisztusnak ez az önátadása válik jelenvalóvá az Eucharisztiában, éppen
a papszenteléskor átadott „potestas sacra”, szent hatalom jegyében.
Amikor
bemutatjuk a szentmisét és kezünkben tartjuk a mennyei kenyeret, Isten kenyerét, aki
a Krisztus, lehetetlen, hogy ne töltsön el bennünket az ámulat élő öröme és határtalan
hála: immár a keresztre feszített és megdicsőült Krisztust veszitek a kezetekbe, az
ő hangját és az ő szívét” – buzdította a pápa a tizennégy diakónust eljövendő papi
szolgálatuk „szépségére és erejére”. Beszéde végén arra kérte őket, hogy szívükben
ugyanazt azt érzést hordozzák, ami Jézust eltöltötte, egészen odáig menő készséggel,
hogy önmagukat egészét adják oda a rájuk bízottaknak. A Szentlélek pünkösdi ereje
árad rátok és egy eltörölhetetlen törvényt ír bensőtökbe, az új törvényt, vagyis a
megfeszített Krisztus iránti önátadó szeretetet – fejezte be homíliáját a pápa a vatikáni
Szent Péter bazilikában tartott egyházmegyei papszentelés során.