Benedek pápa katekézise a szerda délelőtti általános kihallgatáson Aquinói Szent Tamás
teológiájáról
A szerda délelőtti általános pápai kihallgatáson XVI. Benedek folytatta az Aquinói
Szent Tamásról két hete kezdett katekézisét. Ez alkalommal az értelem és hit szintézis-szerű
kapcsolatát elemezte a szenttamási tanításban. A domonkos teológus tanítása újszerű
mind tartalmában mind módszerében. Az egyházatyák látásmódja a bibliai kinyilatkoztatáson
alapult, amelyet a hit fényénél korrigált platonizmus segítségével fejtettek ki. Filozófiájuk
a dolgoknak a hit fényében fogant komplex látásmódja, melyet aztán az értelem segítségével
gondoltak végig és dolgoztak ki – mondta a pápa.
Amikor azonban Szent Tamás
Arisztotelésznek (kb. 322-ben hal meg Kr. előtt) a kereszténység előtti filozófiájával
találkozott, új látásmód született benne. Szent Tamásnak mindent újra végig kellett
gondolnia, mert az egyházatyák filozófiája - annak az eleve hitben fogant látásmódjával
– egyáltalán nem volt független a hittől. Szent Tamás pedig egy Krisztus előtti és
Krisztus nélküli, de mégis összefüggő arisztotelészi világmagyarázattal találkozott,
melynek a hittel való kapcsolatára kellett választ adnia. Ez a kérdés így nem létezett
az egyházatyák korában. Most ellenben a teljes és meggyőző, az önmagában fennálló,
és csak az értelemre támaszkodó filozófia kereste a választ a hittel való kapcsolatára.
Összefér-e a kettő, vagy kölcsönösen kizárják egymást? Annak ellenére, hogy a két
rendszer sok szempontból összeférhetetlennek tűnt, Szent Tamás szilárdan meg volt
győződve a hit és értelem kompatibilitásáról. Sőt, azt is vallotta, hogy a Krisztus
ismerete nélkül kidolgozott filozófia Jézus világosságát várta, hogy azáltal legyen
teljessé.
Szent Tamás azzal lepte meg a világot, hogy egyszerre vallotta a
hit és az értelem függetlenségét, ugyanakkor állította a kölcsönös függőségüket. Innen
érthető, hogy a felvilágosodás nyomán egymástól önkényesen szétválasztott hit és értelem
kapcsolatának helyes újragondolására XIII. Leó pápa éppen Szent Tamás tanítását, a
tomizmust ajánlotta. Szent Tamás meggyőződése a hit és értelem kapcsolatáról arra
vezethető vissza, hogy mindkettő az igazság ugyanazon forrásából, az isteni Logoszból
ered – mondta Benedek pápa katekézisében.
A hit és az értelem az ismeretszerzés
szempontjából azonban különbözik egymástól. Az értelem a közvetlen vagy közvetett
belátás erejével ragadja meg az igazságot, a hit pedig az Isten Igéje tekintélye alapján
fogadja el azt. Szent Tamás megalapozza az emberi tudományok és a teológiai tudományok
függetlenségét és összekapcsolódását is. Az értelem minden további nélkül el tud jutni
az egyetlen Isten létének megállapításáig, de csak a hit tudja befogadni az isteni
Kinyilatkoztatást, mert képes meríteni az Isten szeretetének a titkából. Az értelem
a nyelvi fogalmak segítségével járul hozzá a hit műveléséhez. Jóllehet végtelen különbség
áll fenn a Teremtő és a teremtett világ között, mégis az analógia jegyében lehetséges
az isteni és emberi világ kapcsolatáról szóló beszéd, hiszen éppen az emberi szavakat
használó isteni kinyilatkoztatás hatalmaz fel bennünket arra, hogy beszéljünk róla.
Ez a beszéd objektív és szemben áll a modern ateizmus állításával, mely szerint a
vallási nyelv szubjektív, mert nem ismeri az ember a létet, csak a funkcióit.
Benedek
pápa ezzel szemben leszögezi, hogy Szent Tamással és a nagy filozófiai hagyománnyal
együtt meggyőződéssel valljuk: az ember nemcsak a természettudományok tárgyát ismerheti,
hanem az emberi személyt, túl annak fizikai vagy biológiai adottságain. A pápa rávilágított
katekézisében Szent Tamásnak egy másik alapvető tanítására: az isteni kegyelem nem
semmisíti meg, hanem feltételezi és tökéletesíti az emberi természetet.
A
kegyelem és a természet közötti kapcsolat fontos alkalmazása az erkölcsteológia világában
mutatkozik meg. A hit és az értelem viszonyának megfelelően létezik a természet törvénye,
mely emberi értelemmel belátható, ugyanakkor létezik az „új törvény” is, vagyis a
Szentlélek kegyelmének a törvénye, mely a Krisztusban hívő embereket kötelezi el és
teszi őket képessé arra, hogy elérjék a „hegyi beszéd” távlatait.
Beszéde
végén Benedek pápa a mai kor drámai kihívására utalt, a relativizmus útjára mely tagadja
a morális természettörvény létét és érvényességét. Ezzel pedig utat nyit morális síkon
az egyéni önkényességre, politikai értelemben pedig az állam-totalitarizmusra. Szent
Tamás az emberi értelemnek egy széles és bizalommal teli értelmezését hagyta örökségbe.
Széles, mert nem határolható pusztán természet-tudományos kategóriákba, és bizalommal
teli, amennyiben előmozdítója egy olyan civilizációs kultúra megteremtésének, mely
elismeri az emberi méltóságot, sérthetetlen jogait és velejáró kötelességeit.