„Véget kell vetni az ún. keselyű alapoknak, amelyek még jobban elmélyítik a gazdagok
és a szegények közötti szakadékot – interjú Tomasi érsekkel
Az ENSZ genfi székhelyű hivatalainak állandó szentszéki megfigyelője, Silvano Tomasi
érsek felszólalt a világszervezet Emberi Jogi Tanácsának ezekben a napokban tartó
ülésén. Mit is jelent a „keselyű alap” kifejezés? – tette fel a kérdést a főpásztornak
rádiónk munkatársa.
- Olyan pénzügyi alapokról vagy befektetésekről van szó,
amelyeket ennek a ragadozó madárnak a nevével illettek – fejtette ki Tomasi érsek.
Mint ismeretes, a keselyű más állatok tetemeit eszi, vagy akkor támadja meg az állatot,
amikor az már halálán van. Ez a hasonlat azt fejezi ki, hogy vannak olyan befektetési
alapok, amelyekből alacsony áron felvásárolják a gazdaságilag kevésbé fejlett országok
adósságait, köz- vagy magánhitelezőktől, de főképp az államtól. Ezt követően a vállalat,
amelyik nagyon olcsón felvásárolta az adósságot, törvényes úton, számon kéri az eladósodott
országtól a kezdeti hitel visszafizetését, felszámolva a kamatot is, ezáltal a kezdeti
költség nagymértékben megnő. Amikor az illető ország fizetésképtelen, különös tekintettel
az afrikai országokra, ezek a „keselyű alapok” megkísérlik az összeget nyersanyag,
természeti kincs, kőolaj formájában behajtani. Így óriási nyereségre tesznek szert
ezeknek az országoknak a kárára. A Szentszék azt kéri, hogy számolják fel ezeket a
spekulációkat, mert nagymértékben károsítják a szegény nemzeteket, amelyeknek pedig
jogukban áll a fejlődés útjára lépniük. A gazdasági élet ugyanis szociális következményekkel
jár, amelyeket figyelembe kell venni. Minden esetben a személy java legyen a prioritás
a nyereség mechanizmusával szemben – mondta Tomasi érsek, szentszéki megfigyelő.
Arra
a kérdésre, hogy melyik országok alkalmazzák a „keselyű alapokat”, a vatikáni képviselő
a következőket válaszolta: „Általában amerikai vagy európai vállalatokról van szó,
amelyek Zambiában, Kongóban, Kamerunban, Sierra Leonében működnek”. A Szentszék álláspontja
a következő: az alapelv természetesen az, hogy az adósságokat vissza kell fizetni.
Ugyanakkor a lakosságnak joga van a túléléshez, biztosítani kell számukra alapvető
emberi jogaik gyakorlását. Ebben az összefüggésben az adósság nem válhat az elnyomás
egy formájává, amely megakadályozza a fejlődést. Olyan módszereket kell találni, amelyek
az eladósodott országokat az átlátható gazdasági vezetésre, a korrupció felszámolására
késztetik. A gazdag országok pedig, a lehetőséghez képest engedjék el az adósságokat,
hozzájárulva ezáltal az érintett országok gazdasági fellendüléséhez – mondta rádiónknak
adott interjújában Silvano Tomasi érsek, a genfi székhelyű ENSZ-hivatalok állandó
szentszéki megfigyelője.