Imavirrasztás a Szentatyával a papság éve lezárásának vigíliáján

Csütörtökön este a Szent Péter téren imavirrasztásra gyűlt össze mintegy tizenötezer pap és mégannyi világi hívő, hogy a Pápával együtt és az Eucharisztia jelenlétében adjanak hálát a papi szolgálatért és imádkozzanak a papi hivatásokért.

Közvetlen televíziós-kapcsolások segítségével a világ öt kontinense „jelentkezett be” a Szent Péter térre. Először Ars egy nyugdíjas plébánosa szólott a papi év zarándoklatairól, majd a jeruzsálemi Cenákulumból az Eucharisztia alapítására emlékeztek. A velencei Szent Márk bazilika aranymisés gyóntatóatyja valójában Vianney Szent János apostolkodását folytatja napjainkban. Egy Rio de Janeiro-i fiatal plébános a legszegényebbek között végzett szolgálatáról tett tanúságot, míg a hollywood-i Szent Kereszt plébánia vezetője a filmgyártás világának centrumából adott hírt arról, hogy Isten népe ott is éppúgy igényli a lelkipásztori ellátást, a kereszteléstől kezdve a betegek megerősítésén át, mint a világ bármely pontján.

Tanúságtételek is elhangzottak az est során, ezek között a család szerepét hangsúlyozta az a német házaspár, amely pap és szeminarista fiaikkal, egy szerzetesnővér lányukkal és családos gyermekeikkel tanúskodtak a hittel teli nagycsalád életéről, ahol Isten szavára hivatások születnek.

A virrasztás során öt pap, kérdéseket tett fel a Szentatyának, aki azokra szabadon válaszolt. Mindenekelőtt örömmel és hálával köszönte meg jelenlétüket és szolgálatukat. A papok túlterhelt munkájával szemben a pápa leszögezte: nem annyira az elvégzett munka, vagyis a szakmaiság a fontos, hanem a papok „teljes önátadása”.

A teológia és a lelkiség összefüggésében – Szent Bonaventura gondolata alapján – a pápa a pusztán csak értelemre építő „teológia arroganciájáról” szólott. Túl kell lépni a látszat-tudományosságon és nem egy elvont Isten képét kell elemezni, hanem az isteni kinyilatkoztatásból kell kiindulni. „1946-ban kezdtem teológiát művelni – utalt a Szentatya személyes tapasztalatára – és három teológia nemzedéket láttam, melyek a legfrissebb és legkorszerűbb gondolatokkal álltak elő, ezek jórészt mára meghaladott álláspontok. A papság és teológusok figyelmébe ajánlotta a Katolikus Egyház Katekizmusát, mely a hit világos foglalata és hivatkozási rendszere.

A cölibátus kérdése kapcsán a pápa párhuzamot vont a ma divatos „együttélések” jelenéségével, mely csak a jelen igényeire, a pillanat ösztöneire figyel és kihagyja belőle a jövőt. A cölibátus ebben az összefüggésben a jövőre tekint és az eljövendő isteni valóságot mintegy elővételezi. A pápai tanítás után az Oltáriszentség imádásával és szentségi áldással ért véget az imavirrasztás.