Őrizzétek meg keresztény hagyományaitokat és tartsátok tiszteletben az élet értékeit
XVI. Benedek pápa beszéde a ciprusi katolikus hívekhez
A Szentatya szombaton délelőtt a ciprusi katolikus egyházak képviselőivel találkozott
a Szent Maron, Libanon védőszentje és a maronita egyház alapítója nevét viselő katolikus
elemi iskolában. A Földközi-tenger keleti részének kereszteződési pontjában található
sziget bonyolult történelmének megfelelően a helyi katolikus egyházak helyzete is
rendkívül összetett. A három rítushoz tartozó - maronita, örmény és latin szertartású
– katolikusok összesen mintegy 20 ezren vannak. Az 1974-ben kettéosztott sziget északi
részéből 180 ezer görög lakos délre telepedett, míg 50 ezer muzulmán északra költözött.
A sziget déli részén lakó görögök 95 százaléka ortodox, a katolikusok számaránya ugyanitt
alig több mint 3 százalék.
A maronita hívek az üldözések elől menekülve érkeztek
a szigetre több szakaszban a Közel-Keletről, már a hetedig századtól kezdve. Jelenleg
a maronita egyháznak mintegy 10 ezer híve van. Az örmény jelenlét is ősi időkre, a
hatodik századra nyúlik vissza, amikor Kappadókiai Mauritiusz 3300 foglyot a szigetre
telepített. Az örmény katolikus közösséget 3500 hívő alkotja, akiknek a többsége Nicosiában
telepedett meg. A latin szertartású hívek akkor érkeztek ide, amikor 1192-ben a jeruzsálemi
frank fejedelem, Guy de Lusignan visszahódítja a szigetet Oroszlánszívű Richárdtól,
aki egy évvel korábban foglalta el. A római katolikus közösség ma 1000 ciprusi hívőt
számlál, további 5 ezer külföldi, de állandó jelleggel itt él, míg kb. 6 ezer közép-európai,
délkelet ázsiai és latin-amerikai katolikus időszakosan tartózkodik itt.
A
Szentatya tehát a 20 ezerre tehető ciprusi katolikus hívő képviselőivel az összesen
22 maronita iskola egyikében találkozott. A pápát a libanoni születésű 48 éves érsek,
Joseph Soueif köszöntötte, aki 2008 óta áll az egyházmegye élén.
„E történelmi
alkalomból, amikor Róma püspöke először látogat el Ciprusra, szeretnélek megerősíteni
benneteket a Jézus Krisztusba vetett hitben és arra biztatni mindenkit, hogy az apostoli
hagyományhoz hűen legyetek egy szív és egy lélek” – a pápa ezekkel a szavakkal fordult
a ciprusi katolikus egyházak képviselőihez. Elsőként Joseph Soueif maronita érseknek
mondott köszönetet, majd üdvözölte a jeruzsálemi latin pátriárkát, Fouad Twal érseket
és a szentföldi ferences kusztódia vezetőjét, Pierbattista Pizzaballa atyát, akinek
elismerését fejezte ki az általuk végzett a hatalmas és türelmes szolgálatért. „Péter
utódaként ma itt vagyok közöttetek – folytatta beszédét a pápa – hogy biztosítsalak
benneteket támaszomról, szeretettel teli imáimról és bátorításomról.”
„Látni
szeretnénk Jézust” – idézte a pápa János evangéliumának a szentmisén is elhangzott
szavait, amelyek megérintik szívünket. Amiként az evangéliumi férfiak és asszonyok,
úgy mi is szeretnék egy szívvel és egy lélekkel látni, szeretni és szolgálni Őt. Mi,
Jézus mai követői is arra kaptunk meghívást, hogy úgy éljük meg a hitet a világ előtt,
hogy egyesítjük hangunkat és tetteinket az evangéliumi értékek hirdetésére, amelyek
ciprusi keresztények nemzedékein keresztül jutottak el hozzánk. Ezek az értékek mélyen
gyökeret eresztettek a helyi kultúrában és ebben a szellemben kell folytatni a béke,
az igazságosság, az emberi élet és méltóság érdekében végzett erőfeszítéseket.
A
Szentatya a sziget sajátságos helyzetére irányítva a figyelmet arra kérte a katolikus
híveket, hogy még nagyobb hangsúlyt helyezzenek a többi kereszténnyel való egységre,
a II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint. Ami pedig a többi vallással folytatott párbeszédet
illeti: ezen a téren még sok a tennivaló az egész világon. Ez egy másik olyan terület,
amelyen a ciprusi katolikus híveknek helyesen és körültekintően kell munkálkodniuk.
Csak türelemmel, kölcsönös bizalommal és megértéssel lehet felülemelkedni a történelmi
nehézségeken, a politikai és kulturális különbözőségeken. „Arra kérlek benneteket,
hogy teremtsétek meg a kölcsönös bizalmat a keresztények és nem keresztények között,
mert a népek közötti békét és harmóniát csak erre az alapra lehet felépíteni” – hangzott
a pápa buzdítása.
A Szentatya beszédében ezután arról az örömteli tényről
tett említést, hogy a ciprusi katolikusok mennyire egynek érzik magukat a világegyházzal.
Az immár végéhez közeledő papság éve alkalmából emlékeztetett arra felismerésre, hogy
az egyháznak mekkora nagy szüksége van szentéletű, felkészült és jószívű papokra.
Az Úr Jézus megígérte az örök életet azoknak, akik követni és szolgálni akarják Őt.
Arra kérte ezért a pápa a szülőket, hogy vegyék figyelembe ezt az ígéretet és támogassák
gyermekeiket, akik válaszolni akarnak az Úr hívására. A lelkipásztorokhoz hasonló
felhívást intézett: törődjenek a fiatalokkal, törekvéseikkel és készítsék fel őket
a hit teljességére. A katolikus iskolák alkalmazottainak, főként pedig a tanároknak
a pápa ezt mondta: „Az általatok végzett munka a ciprusi egyház rendkívül megbecsült
hagyományába illeszkedik. Folytassátok ezt a türelmes szolgálatot az egész közösség
javára és törekedjetek arra, hogy kiváló oktatásban részesüljenek a katolikus iskolák
növendékei. Az Úr Jézus áldja meg ezt a szent elkötelezettséget, mert az oktatás-nevelés
a legnagyobb ajándék, amelyet a gyermekeknek adhatnak.”
A Szentatya végül a
ciprusi fiatalokhoz és az egész katolikus közösséghez intézte szavait. A fiatalokat
arra kérte: segítsenek abban, hogy jobb jövője legyen a katolikus egyháznak és az
egész országnak. A sziget katolikusai ápolják egységüket az egyetemes egyházzal, Péter
utódával, növekedjenek a többi kereszténnyel való kapcsolatokban, a remény és a szeretet
jegyében. „Mi keresztények reménységből élő nép vagyunk – mondta a pápa azoknak a
maronita híveknek, akiknek el kellett hagyniuk otthonaikat és templomaikat a sziget
török megszállás alatt lévő északi részéről. „Tudok szenvedéseitekről és én magam
is reménykedem és imádkozom azért, hogy a kérdésben érkeltek jóindulatával a sziget
minden lakosának mielőbb jobb életkörülményeket biztosítanak. Isten áldjon meg benneteket
– mondta végül görög nyelven a Szentatya.