A Szentatya homíliája Úrnapja ünnepén

Csütörtök este hét órakor kezdődött - „Krisztus Szent Teste és Vére” ünnepnapján - a pápai szentmise, melyet XVI. Benedek a Lateráni Szent János bazilikában mutatott be. Úrnap ünnepét 60 nappal Húsvét után tartják, miután IV. Orbán pápa 1264-ben Orvieto-ban megalapította azt a bolsenai eucharisztikus csoda emlékére.

A Szentatya homíliájában a papság évének közeli lezárására tekintettel az eucharisztia és az Újszövetség papságának kapcsolatáról elmélkedett. A kettőt Jézus Krisztus személye köti össze, aki maga is pap, de nem a zsidó hagyomány értelmében, hiszen nem papi nemzetségből származik. Jézus papsága prófétai és királyi jellegű. Halálának – amit a keresztények joggal neveznek „áldozatnak” – semmi köze sincs az ősi áldozatokhoz, sőt éppen azokkal ellentétes: keresztre feszítése a legszégyenletesebb halál. Jézus papságának titkát Benedek pápa Melchizedek személyével kapcsolatban értelmezte: „Az igazság papja kenyeret és bort áldozott”, miként Jézus az utolsó vacsorán megszentelte a kenyeret és a bort.

A Zsidókhoz írt levél szerint „Krisztus halandó életében hangos kiáltással és könnyhullatással ajánlotta fel imádságát és könyörgését ahhoz, aki meg tudta menteni”. Krisztusnak ezt a lelki küzdelmét, szenvedését a levél úgy értelmezi, mint imádságot és felajánlást. Jézus, amikor eljön az ő „órája”, imádságban egyesíti a saját akaratát az Atya akaratával és ezt a kereszthalálig menő próbatételt ajánlja fel, mint élő áldozatot. „Meghallgatásra talált ez a felajánlás és imádság”, amennyiben az Atyaisten megszabadította őt a haláltól és feltámasztotta. Ebben a felajánlásban Jézus, Főpapként magára vette mindenki bűnét és így lett üdvösségünk szerzője. Az Atya adományozza neki ezt a papságot abban a pillanatban, amikor Jézus átlép a halálból a feltámadásba. Ez a papság nem mózesi eredetű, vagyis nem emberi leszármazáson keresztül működik, hanem prófétai jellegű, mert egyedül csak az Istentől való különleges kapcsolatból ered.

Krisztus papi szolgálatának értelmezéséhez Benedek pápa úrnapi homíliájában a Zsidókhoz írt levél egyik alapvető kifejezését használta: „Krisztus.., annak ellenére, hogy Isten Fia volt, a szenvedésből tanulta meg az engedelmességet. Művét befejezve, örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, mert Isten őt tette főpappá Melkizedek rendje szerint” (Zsid 5,8-10). Krisztus papságának része a szenvedés. A görög szó „teleiotheis” arra utal, hogy Krisztus teljessé tette, befejezte az engedelmességből vállalt szenvedést, ami valójában Isten Fiának az átformálását jelentette a szenvedésen keresztül, a fájdalmakkal teli passió útján. Ezt a görög igét használja következetesen a Biblia első öt könyvének, a Pentateuchusnak görög fordítása is, amikor ezen ősi korszak papjainak felszentelését említi. Nagyon értékes ennek a fordulatnak a felfedezése, mert ennek értelmében a passió lett Jézus számára a papi felszentelés. Ő ugyanis nem volt pap a Törvény értelmében, hanem azzá lett a szenvedés Húsvétja által. Jézus az utolsó vacsorán ezt az eljövendő áldozatát mintegy elővételezte, nem rituálisan, nem szertartás-szerűen, hanem személyes módon, annak a Szentléleknek az ösztönzésére, aki átalakította őt, és aki az újszövetségi krisztusi papság szolgálata által átalakítja a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé. Ezt az ajándékot hagyta Krisztus az egyházára, hogy ezáltal alakítsa át a világot Isten szeretetével – fejezte be a beszédét Benedek pápa.

A rossz időjárás miatt a szentmise után szokásos, a Santa Maria Maggiore bazilikához tartó eucharisztikus körmenet ez alkalommal elmaradt.