„Olyan mindenki által elfogadott normarendszert kell kiépíteni, amely figyelembe veszi
mind a bevándorlók, mind a befogadók jogait és kötelességeit” – mondta XVI. Benedek
az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának plenáris üléséhez
„Az elvándorlók körében végzett lelkipásztori tevékenység ma, az államok és a nemzetközi
szervek közös felelősségének tükrében” – ez volt a témája a vatikáni dikasztérium
közgyűlésének. Az emberi mobilitás már évek óta nemzetközi egyezmények tárgya. Ezek
célja, hogy biztosítsák az alapvető emberi jogokat, továbbá küzdjenek a diszkrimináció,
az idegengyűlölet és az intolerancia ellen. Ezek az okmányok a nemzetek fölötti védelem
alapelveit, valamint gyakorlati irányelveket foglalnak magukba. Olyan közös normarendszer
kidolgozására kell törekedni, amely figyelembe veszi mind a bevándorlók, mind a befogadó
közösség jogait és kötelességeit, szem előtt tartva mindenekelőtt az Isten képére
és hasonlatosságára teremtett személy méltóságát. A jogok megszerzése természetesen
együtt jár a kötelességek elfogadásával. Ezek a jogok és kötelességek nem önkényesek,
hanem magából az emberi természetből fakadnak, tehát egyetemesek, sérthetetlenek és
elidegeníthetetlenek – utalt a pápa előde, Boldog XXIII. János „Pacem in terris” k.
enciklikájára.
Az államok és nemzetközi szervek felelőssége érinti a népek
egész családját, igényelve az egyes kérdésekben leginkább érdekelt kormányok és hatóságok
egyetértését. A pápa arra mutatott rá, hogy a természet, a kultúra, a művészetek,
a tudomány és a technika javaihoz való hozzáférést mindenki számára biztosítani kell.
Az olyan nemzeti és nemzetközi határozatok, amelyek az egyetemes jót mozdítják elő,
találjanak fogadtatásra helyi szinten és éreztessék hatásukat a mindennapi életben.
Nemzeti és nemzetközi szinten, mindazok a döntések, amelyek a közjót és a
személy tiszteletét szolgálják, reményre bátorítanak. Olyan világrend megvalósítására
ösztönöznek, amely a békén, a testvériségen, az együttműködésen alapul a nemzetközi
intézmények jelenlegi válsága ellenére. A föld egyes részein partikuláris, részérdekek
jelentkezésének lehetünk tanúi, de az is igaz, hogy sok helyen nem valósult még meg
a közös felelősségvállalás. A népek közötti együttélést szabályozzák közösen elfogadott
irányelvek mind a befogadást, mind az integrációt illetően. Támogassák a családegyesítéshez
való jogot, a menedékjogot, egyensúlyozva a szükséges korlátozó intézkedéseket, valamint
szembeszállva az emberkereskedelem elítélendő jelenségével.
A személy alapvető
jogai alkothatják a nemzeti és nemzetközi intézmények közös felelősségének központi
magvát. A Szentatya utalt „Caritas in veritate” k. enciklikájára, amelyben felhívást
intézett az államokhoz, hogy mozdítsák elő a család egységét célzó politikákat. Társadalmaink
jövője a népek közötti kapcsolatokon, a kultúrák közötti párbeszéden nyugszik, tiszteletben
tartva mindenki identitását és a jogos különbözőségeket. Ebben az összefüggésben a
család továbbra is megőrzi alapvető szerepét. Ezért az egyház nem pusztán az elvándorló
személye, hanem családja érdekében is folytatja elkötelezettségét – fejtette ki beszédében
a pápa. A plenáris ülés tagjaira végül Mária anyai oltalmát kérte, majd felidézte
Boldog Giovanni Battista Scalabrini, az elvándorlók védőszentje alakját, akinek június
elsején ünnepeljük mennyei születése 105. évfordulóját.