Húsz évesek az egyházi műsorok az MTV-ben – Pákozdi István atya, az MKPK TV-referense
beszámol a budapesti megemlékezésről
Május 28-án, pénteken
délelőtt az MTV elnöki tanácstermében megünnepelték a két évtizedes jubileumot. Jelen
voltak a történelmi egyházak vezetői. A katolikus egyházat Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti
érsek képviselte, aki beszédében a hálaadáson túl, felidézte az elmúlt időszak nehézségeit
is – számolt be tájékoztatójában Pákozdi atya.
Húsz évvel ezelőtt, 1990. május
7-én hangzott el először a MTV Katolikus Krónikájának beköszöntőjeként: „Dicsértessék
a Jézus Krisztus!” Ezzel elindultak a vallási és egyházi műsorok a Magyar Televízióban.
Azóta megszakítás nélkül minden héten, több gyülekező felhő, belső egyházi és televíziós
nézeteltérés ellenére nemcsak az eseményekről tudósító magazin, de a többi egyházi
műsor is rendre követik egymást. Az információs jellegű, visszatekintő, és az egyház
életében jelentős mozzanatokat bemutató krónika mellett hetente megjelenik a kicsiknek
szóló ún. gyermek-hittan, a vasárnap reggeli szentírás-magyarázat, a kimagasló egyházi
személyekről, családokról, közösségekről készülő Tanúságtevők című sorozat, valamint
az ökumenikus szerkesztésű Útmutató. Ezenkívül évente nyolc alkalommal közvetítettek
szentmiséket, istentiszteleteket is, valamint a karácsonyi, húsvéti pápai áldásokat,
az „Urbi et orbi” közvetítéseket Rómából.
Ezeknek a műsoroknak a célját már
VI. Pál pápa megfogalmazta: evangelizáció. A képi és hangtechnikai hírközlő eszköz,
a televízió alkalmas és felhasználható az Evangélium üzenetének az emberek szívébe-lelkébe
való eljuttatására. Az 1975-ben a pápa apostoli buzdításában foglaltak szerint „mulasztással
vétkezne az Egyház, ha nem használná fel e hatalmas lehetőséget, hogy prédikálja a
háztetőkről (antennák, parabolák által) a rábízott üzenetet” (Evangelii nuntiandi,
45). Ez az igazság azóta sokféle formában újra megfogalmazást nyert. Az egyházi műsorok
meghívni akarnak, nemcsak a hívőket. Közvetíteni akarnak igazságokat, amelyek az egész
emberi életet érintik. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjék, nem furfangos ötletekre, digitális
képi trükkökre, kiváló technikára, és nem is csupán hívő munkatársakra, hanem mindezekre
együtt van szükség. A többi vallási műsorral együtt ezek óriási hiányt pótolnak: a
harsány, látványos, elsősorban a kereskedelem, a piac és a politika érdekeit szolgáló,
a nézők egyszerű, emberi érzelmeit felhasználó műsorokkal ellentétben a Krisztus-követés
örök és maradandó értékeit akarják bemutatni. Ezek az evangelizáló műsorok elsősorban
a lélek-építést végzik, míg a többi vallási műsor inkább ismeretközlő, kultúrtörténeti,
vallástörténeti, esztétikai jellegű.
Mint az egyházi műsorok kialakulásának
és történetének majdnem végig kísérő felelőse állíthatom, hogy a műhelyekben ténykedő
létrehozók szakértelmük, hitben való elkötelezettségük legjavát nyújtják. Azt az Egyházat
igyekeznek bemutatni, amely igaz, jó és szép, és amely értékeivel vonz és gazdagít,
de amely emberi arculatot is hordoz. Arról sajnos nem tehetnek, hogy a műsorok létrehozásához,
bármennyire is közcélokat szolgálnak, egyre kevesebb anyagi fedezettel bírnak. A MTV
jelenlegi helyzetében örülnünk kell, hogy műsoraink egyáltalán megmaradtak és hétről
hétre elkészülnek.
Köszönet a műsorok szerkesztőjének, rendezőjének, bemondójának,
munkatársainak, akik immár két évtizede becsülettel, kitartással szolgálatukat teljesítik!
Isten adjon nekik továbbra is erőt, bővülő új lehetőségeket és elégedett nézőket!