A mindig értünk aggódó szentháromságos egy Isten – P. Szentmártoni Mihály SJ elmélkedése Szentháromság vasárnapjára

Szentháromság ünnepének első olvasmánya a Példabeszédek könyvéből vett szakasz, amelyben a szent szerző csodálattal adózik a Teremtő Istennek. Mi is Istenünk jóságából létezünk és minden, ami körülvesz bennünket, az Ő alkotása. Hálával kell gondolnunk arra, hogy Isten akaratából és szeretetéből létezünk.

A második olvasmányban Szent Pál a Rómaiaknak írt levelében kifejti, hogy megváltásunk a teljes Szentháromság műve: „békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által… a nekünk ajándékozott Szentlélekkel pedig kiáradt szívünkbe az Isten szeretete”.

Az Evangéliumban, amelyet Szent János tollából olvasunk, Jézus a Szentháromságos egy Isten titkát fedi fel tanítványainak. Hogyan nevezi Jézus az Isteni Személyeket?

Jézus úgy mutatja be Istent, mint szerető Atyát, aki velünk és értünk van. Jézus nem Istenről beszélt tanítványainak, hanem azt mondta el nekik, hogy mit tesz értük az Atya. Mi Istenről nemigen tudunk beszélni. Istenről hitelesen csak úgy lehet beszélni, hogy Vele beszélünk. Isten mindig a „mi Istenünk”, akinek hálával tartozunk mindenért.

Amikor a Szentlélekről beszélt, akkor Jézus ismét azt hangoztatta, hogy mit tesz értünk a harmadik Isteni Személy. Jézus három dolgot bízott a Szentlélekre. Először azt, hogy elvezessen bennünket a teljes igazságra. Másodszor azt, hogy hirdesse nekünk a jövendőt. Harmadszor azt, hogy megdicsőítse Jézust.

A Szentlélek első műve az, hogy elvezessen bennünket a teljes igazságra. Minden ember arra vágyik, hogy megismerje önmagát, hogy megismerjen másokat, hogy ismerje az igazságot. A bíróságon arra szólítják fel a tanút, hogy csak az igazságot mondja és a teljes igazságot. A féligazság megtéveszt. Amikor hitünkről van szó, akkor a teljes igazság összefoglalója a Hiszekegy. Három nagy igazság képezi ezt a teljes igazságot: jó az Isten, szeret az Isten, hazavár az Isten.

A Szentlélek hirdeti nekünk a jövendőt. Ma a világ tele van jósokkal. Nem csak a sarlatánokra utalunk ezzel a szóval, hanem az ún. tudományos előrelátásokra is, amelyeket statisztikai felmérések és egyéb megfigyelések útján igyekeznek elérni. Az emberek hiszékenyek, igen gyakran ezekhez az előrelátásokhoz igazítják életüket. De a jövőt sohasem lehet maradéktalanul előrelátni, mert az élet nem a véletlenek összjátéka, hanem az Isteni Gondviselés és az emberi szabadság együttesének játéktere. A Bibliában a próféták voltak a „jövendőmondók”, de nem oly értelemben, hogy megjósolták volna a jövendő eseményeket, hanem figyelmeztették a népet mostani viselkedésének következményeire. Ha elhagyják Isten törvényeit és bálványokat követnek, akkor rájuk szakad a büntetés, a számkivetettség, az éhség. Ma is sokan úgy élnek, mintha viselkedésüknek nem lenne következménye. Bölcs az az ember, aki a Szentlélek sugallatára úgy viselkedik és cselekszik, hogy eközben számot vet viselkedésének és döntéseinek rövid és hosszú távon bekövetkező következményeivel.

A Szentlélek dicsőíti meg Jézust. Megdicsőíteni itt azt jelenti, hogy ismertté teszi. A tanítványok azt a küldetést kapták, hogy az egész világon hirdessék Jézus nevét, kereszteljenek meg minden embert Jézus nevében, bocsássák meg az emberek bűneit Jézus nevében. Jézus nevének megdicsőítése ma is folytatódik. Igaz, sokan gyalázzák Jézus nevét, amikor kicsúfolják filmekben és karikatúrákban, de ezt tették Vele már földi életében is ellenségei. Mindez nem vesz el semmit Jézus nevének dicsőségéből. A mi feladatunk és küldetésünk az, hogy úgy éljünk, mint jó keresztények, hogy ne érje gyalázat Jézus szent nevét.

Első tekintetre talán úgy tűnhet, hogy főleg a Szentlélekről és Jézusról beszéltünk, az Atyáról alig tettünk említést. Jézus is így tett, amint ezt a vasárnapi Evangéliumban olvassuk. De a végén egyetlen mondattal kiegészítette búcsúbeszédét, amikor határozottan kijelentette, hogy az Atya és Ő egyek.

Szentháromság vasárnapján mi is arra emlékezünk, hogy mit tett értünk a mi Istenünk. A minket mindig gyengéden szerető Atya, aki életre hívott bennünket, elküldte egyetlen Szentfiát, hogy a bűnbeesés után se vesszen el senki azok közül, akik hisznek Benne; Jézus pedig elküldte a Szentlelket, hogy szerencsésen hazavezessen bennünket az Atyához. Ez a mi Istenünk: az áldott, mindig értünk aggódó Szentháromságos Egy Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek!
(Péld 8, 22-31; Róm 5, 1-5; Jn 16, 12-15)