Pünkösd – hétköznapi mennyország – P. Vértesaljai László SJ elmélkedése

A „Hétköznapi mennyország” című svéd filmet vetítettük nemrég az ifjúsági és felnőtt hittanóráinkon. A szépen formált történetben pályája csúcsán a szívinfarktusától megrémült világhírű karmester visszavonul gyermekkora falujába. Nem ismerik fel egykori társai, mert korán felvett művésznevén tér haza. Unszolásra elvállalja a kis falusi evangélikus templom kórusának vezetését. Persze, megmozdul benne a teremtő zenei erő és hozzáfog ahhoz, hogy felszabadítsa a kórus képzetlen tagjaiban a bennük rejlő tehetséget. Először azonban a rejtett problémák, elfojtott gondok szakadnak fel a kórusban és családjaikban, ettől aztán elszabadul a pokol. Botrányok sora rázza meg a gyülekezet életét, de mindeközben egyre jobban áttűnik a születő új, ami tiszta és friss, eleven. Meg tudnak egymásnak bocsátani, el tudják egymást fogadni és mind szebben és szabadabban é-ne-kel-nek: élnek! A kórus eljut egy innsbrucki európai kórusfesztiválra is. A mester késik, mert ismét szívroham éri, csak egy mosdóba tud betámolyogni és ott földre zuhanva hallgatja a hangszórón keresztül a „koncertet”. Kórusa a mester távollétében időhúzásból csak úgy „hangol”, azaz ki-ki a rá legjellemzőbb hangot énekli, amiből szép harmónia formálódik. A közönség, melyet döntően Európa kórusai alkotnak, túl az első megdöbbenésén, lassan és önkéntelenül bekapcsolódik ebbe a furcsa „kórusműbe” és mind többen énekelnek: ki-ki a maga hangján és bár más és más nemzet fiai-lányai, mégis értik egymást, értik a zene nyelvét. Valaki, egy láthatatlan karmester pedig összefogja az egészet, felszabadul mindenki, boldogan énekel, önmagát adja: mindenkinek helye van, mindenki fontos és mégis az egész együtt él. Miközben a zenestadionban az együtt-éneklés új közösséget teremt és valami megszületik, kint a mosdóban, a mester, arcán a bibliai boldogok mosolyával, csendesen meghal.

Pünkösd és Húsvét átfedi egymást, a Mester halála lesz a tanítványok élete. A jó pásztor, a jó mester életét adja, úgy látszik a megváltás csak ebben a képletben lehetséges.

A film igazi címe az Úr imádságának egy sora: „Miként a mennyben…”.

Nekünk kell folytatni az imádságot, a nézőtéren, aztán hazafelé menet, otthon és bárhol: „…azonképpen itt a földön is!

Pünkösd, Jézus Lelke ezt teszi lehetővé, erre képesít bennünket. Amint a mennyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek a szeretet, úgy a megtestesült Isten Fia ezt a szeretetet tette szóvá, élte közöttünk és élte közénk, itt a földön. Pünkösd az isteni realitás ünnepe. Az Angyali Üdvözlet kiterjesztése ez mindenkire: „Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37). A Lélek szól a teremtményhez: kegyelemmel teljes! Felszabadító, boldog erő, mely megtermékenyít, ahogy Máriában megszületett a Szeretet, úgy bennünk, itt a földön is szeretet születik. Egybehangzó, tiszta kórusmű, vezényel a Názáreti, producer a Spiritus Caritatis, a jelenetet a Mária utcai Jézus Szíve templomban forgatják… Nincs nézőközönség, mindenki szerepel!

És még egy gondolat Pilinszky Jánostól, aki most lenne csak 89 éves, még élhetne is közöttünk. Erről a menny és a föld Isten rendelte közös Országáról írja:

„…imádkozzuk a Miatyánkban: „Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is”. Így hívjuk, így könyörögjük Földünkre a mennyek országának világosságát, az isteni akarat sugarait. „La sua voluntate é nostra pace” – „Az ő akarata a mi békénk” – e gyönyörű dantei sornak, mely tulajdonképpen a Miatyánk mondatának magyarázó továbbfejlesztése, más-más érvénye, jelentése van a teremtés különböző szféráiban. A mennyekben üdvösséget, a csillagvilágban, a „tiszta anyag” világában harmóniát jelent egy kozmikus partitúrában, míg itt, a Földön, az ember számára: gyermeki könyörgést, a reményt és a hitet, egy titokzatos és nehéz küzdelem feloldásának a vágyát fejezi ki. Mert Isten akarata a maga különleges kegyelmi jeleivel nemcsak bennünk, de itt, magán a Földön is megjelenik.

Isten a szívek csatornáján át érkezik, mint termékenyítő tavaszi zápor, de szeretetének esőjével magát a Földet, küzdelmünk színterét, ezt az egyedül számunkra rendelt, ránk méretezett szigetet is megszenteli és megáldja.

„Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a Földön is”. E könyörgésnek nemcsak elvont, szívünket érintő jelentése van, szó szerinti, betű szerinti is. S talán ismét a nagy bűnösök, a nagy vezeklők gyakori forró és külön gesztusa, midőn töredelmes bánatuk és megindultságuk jeléül önkéntelenül megcsókolják az Isten lábnyomait őrző anyaföldet”.