Dsida Jenő: Pünkösdi várakozás c. versét Ulbrich András szavalja el

Kész a világ,

Feszült ünnepi várás

Tereng felette.

Halotti csend. Csak néha néha

Sóhajt az Isten Lelke.

Kimérve minden pálya

Megtöltve minden lélek-lámpa,

Ahol csak úr a lét...

De jaj, sötét van,

Mélységes, iszonyú sötét!

A zordon tömeg-árnyék

Némán zokogva kering útjain,

S csak egyet tud és egyet érez...

Most váratlanul vágyón megvonaglik

És felzúg Istenéhez:

Betelt az idő!

Sugarat, fényt, színt adj nekünk,

Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!

Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet

Legyen világosság!...

És ismétlik mindig erősebben

A felviharzott étheren keresztül

És felharsan az egek harsonája

S a végtelennek zsolozsmája zendül

Zsibongva, zsongva...

És nagy szavát az Úr - kimondja!