„Amikor a könyv a másik meghallgatására hív” – az Osservatore Romano cikke

A könyv és a szerzői jogok világnapján, április 23-án Rómában is számos érdekes esemény közül válogathatott az érdeklődő. Egyik ilyen volt az „Ara pacis” vagyis Augustus császár Békeoltárának Múzeumában megrendezett előadássorozat, melynek délutáni szekcióján „A vallások és a könyv” c. témáról folytattak beszélgetést. A katolikus egyházat Don Enrico dal Covolo szalézi képviselte.

Hozzászólását azzal a mára szlogenné vált mondással kezdte, mely a kereszténységet a könyv vallásának nevezi. Természetesen az effajta mondások magyarázatra szorulnak, ugyanis a keresztény vallás középpontjában nem a „Könyv”, vagyis a Szentírás áll, hanem egy személy: a Názáreti Jézus. Róla ma sokaknak eszébe jut XVI. Benedek 2007-ben megjelent munkája, vagyis „A Názáreti Jézus” c. könyve, mely többek között felhívás a „hit valódiságára”. Az, ami valóban számít a keresztény vallásban nem más, mint a Jézus Krisztussal, a világ egyetlen megváltójával való találkozás kegyelme. A keresztény ember számára az egyik kiváltságos lehetőség a Jézussal való találkozásra pontosan a Szentíráson keresztül válhat valóra. Ha jól megnézzük, akkor láthatjuk, hogy az Evangélium – vagyis a megváltásról szóló örömhír, aki maga Jézus Krisztus – négy könyvben válik „olvashatóvá”, melyek a könyvkiadás történetében a legnagyobb sikert is aratták.

Gianfranco Ravasi érsek, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke Marc Chagall-ra, a XX. századi festészet fontos alakjára utalva megjegyezte: évszázadokon keresztül a művészek ecsetjeit az a hittel és szépséggel teli betűsor vezette, mely nem más, mint a Biblia. Az evangéliumi történetek a nyugati világ számára szimbólumok, események, alakok, ábrázolások gyűjtő írásai is voltak és ha jól megfigyeljük, akkor felfedezhetjük azt a folyamatos és soha meg nem szakadó történeti „fonalat”, mellyel a művészet csodálatos és egyedi módon láthatóvá tette ezt a szent írást. Mindez érvényes arra a véget nem érő szakirodalomra is, mely a Szentírásról, azon belül is az Evangéliumokról született. Gondolhatunk továbbá a „Lectio Divina”, vagyis a Szentírással végzett rendszeres elmélkedő ima módszerére is, mely az olvasáson, a meditáción, az imán és az elmélkedésen át közelebb viszi az embert Istenhez, vagyis arra hív minket, hogy halljuk meg Isten nekünk szánt szavait.

Mindezek után – mondta befejező szavaiban a szalézi pap – elmondhatjuk, hogy a keresztény vallás szent írásait tartalmazó könyvek mindenkit arra hívnak, hogy „hallja meg az Úr szavát, hogy hallgassa azt”, mely egyaránt vonatkozik az embertársaink iránti figyelemre: halljuk és hallgassuk meg a másikat, aki felénk fordul. Ez elengedhetetlen az emberek közötti együttélés és a civilizáció számára – fejezte be előadását don Enrico dal Covolo szalézi a könyv és a szerzői jogok világnapján megrendezett római konferencián.