A hitet félelmek és korlátok nélkül Jézusban bízva kínáljuk fel - XVI. Benedek szentmiséje Portóban

Pénteken helyi idő szerint reggel 8 órakor a pápa búcsút vett a fatimai Kármelhegyi Miasszonyunk lelkigyakorlatos háztól, szálláshelyétől. Majd helikopterre szállva Portóba indult, ahova fél 10-kor érkezett meg. A gaiai katonai helikopter leszállópályánál (Serra do Pilar) Porto püspöke, a laktanya parancsnoka, Gaia polgármestere, valamint a portugál hadsereg káplánja és vezérkari főnöke fogadta.

Porto az ország második legnagyobb városa, amelyet az északi rész ipari fővárosának tartanak. A Douro folyó északi partján fekvő város néhány kilométer távolságra van az Atlanti-óceántól. Az ország és a híres bor is a városról kapta nevét. A legrégebbi történelmi emlékhelyek az V. századra nyúlnak vissza. A Portugália megalapítását megelőző időszakban a várost „Portus Cale”-nak hívták. Később a nemzet független királysággá alakult, amelyet Portugáliának neveztek el. A város nevezetességei közé tartozik Porto jelképe a „Torres dos Clérigos” (Klerikusok Tornya), amelyet 1754-ben Nicola Nasoni olasz építész tervezett. A kétszintes vasúti hidat (Dom Luís I) a belga Téophile Seyrig, a Maria Pia vasúti hidat pedig Gustave Eiffel és a belga mérnök együtt tervezte. A Szent Benedekről elnevezett központi pályaudvart tartják Európa egyik legszebbjének.

A IV. században alapított portói egyházmegye lakossága 2,1 millió, amelyből a katolikus hívek száma 1,9 millióra tehető. 477 plébánián 338 egyházmegyés pap, 168 szerzetes pap és 79 szerzetes, 1100 szerzetesnő teljesít szolgálatot. 108 nevelési és 126 jótékonysági intézmény működik az egyházmegyében. Manuel J. Macário do Nascimento Clemente portói püspök 2001 óta áll az egyházmegye élén.

A Szentatya délelőtt 10 órakor érkezett meg a portói dos Aliados sugárút nagyterére, ahol a pápamobilon körbejárta a teret és üdvözölte az összegyűlt híveket. Ezt követően az önkormányzati palotában a város polgármestere és az egyházmegye három segédpüspöke fogadta. Negyed 11-kor a pápa megkezdte a téren a szentmise bemutatását.

A keresztény ember Krisztusnak a világba küldött misszionáriusa az egyházban és az egyházzal. Ez minden egyházi közösség halaszthatatlan küldetése: Istentől elfogadni és felkínálni a feltámadt Krisztust a világnak, hogy a gyengeség és a halál minden helyzete átalakuljon a Szentlélek közbenjárása által a növekedés és az élet lehetőségévé. Ezt hangsúlyozta XVI. Benedek homíliájában. Nem kényszerítjük a hitet senkire, csak felkínáljuk, ahogy Péter ajánlja egyik levelében: „Szentül őrizzétek szívetekben az Úr Krisztust. Mindig álljatok készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki reménységtekről kérdőre von titeket.” (1 Péter 3,15) Végül mindenki megkérdezi ezt tőlünk. Személyes és közösségi tapasztalatból tudjuk jól, hogy mindenki Jézust várja. Valójában a világ legmélyebb várakozásai és az Evangélium legnagyobb bizonyosságai összetalálkoznak kétségbevonhatatlan küldetésünkben, hiszen Isten nélkül az ember nem tudja, hogy merre menjen, és meg sem tudja érteni, hogy tulajdonképpen ki is önmaga.

Az Evangélium hirdetésében az egyház ma új kihívások elé kerül, mert a misszió területe jelentősen kiszélesedett és nem meghatározható pusztán földrajzi szempontok alapján. A keresztény egyház ahhoz, hogy hűen betöltse az Úrtól kapott küldetését, saját útját kell követnie. Ez a szegénység, az engedelmesség, a szolgálat és önmagunk halálig való feláldozásának útja, amelyből győztesen kerülünk ki a feltámadás által. Arra kaptunk meghívást, hogy korunk emberiségét szolgáljuk: Egyedül Jézusra bízva magunkat hagyjuk, hogy felvilágosítson bennünket Szava. Mindent Krisztusból kiindulva kell meghatározni. A föld arcának megújításáról van szó, amelyet mindig és csak is Istenből kiindulva tehetünk meg.

A pápa homíliája elején emlékeztetett Szent Mátyás ünnepére, aki végsőkig hű maradt Jézushoz, annak ellenére, hogy sokan elhagyták. A világban jelen levő erők aránytalansága, amely ma megijeszt bennünket, már 2000 évvel ezelőtt is meglepte az embereket, akik Krisztust látták és hallgatták. Csak Ő volt egységben az Atyával és a Szentlélek erejével. Végül pedig mégis megvalósult a világot megteremtő szeretet erejéből Országának újdonsága, amely mint kis mag kikel a földből, és mint fényszikra megtöri a sötétséget. Ez a Feltámadt Krisztus. Megjelent barátainak, megmutatva nekik, hogy szükség van a keresztre ahhoz, hogy elnyerjük a feltámadást – mutatott rá homíliájában a Szentatya.

A pápa a szentmisét követően visszatért az önkormányzati palotába, ahol bejegyezte nevét az önkormányzat aranykönyvébe. Az épület erkélyéről üdvözölte a téren összegyűlt híveket. Rövid beszédében örömének adott hangot a portói fogadtatás miatt. A „Szűz Mária városában” anyai oltalmára bízta a családokat, a közösségeket és az intézményeket, amelyek a közjót szolgálják. Kiemelte a portói egyetem hallgatóit, akik kifejezték hálájukat a pápának és ragaszkodásukat Péter utódjának tanításához. Megköszönte nekik jelenlétüket és tanúságtételüket a hitről. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik apostoli látogatása megszervezésében részt vettek és imádkoztak érte. Hangsúlyozta, hogy örömmel töltene még időt Portóban, de sajnos nem lehetséges. Apostoli áldása előtt mindenkit jelképesen Krisztusban, reményünkben megölelve búcsúzott a szentmisére összegyűlt 120 ezer hívőtől.

P. Federico Lombardi Portóban az apostoli látogatás végén az újságíróknak nyilatkozva csodálatosnak nevezte a pápai utat. Egyre nagyobb számban vettek részt a szertartásokon a hívek, amely minden várakozást felülmúlt. Ez nagy meglepetést jelentett a Szentatyának, aki nagy örömmel, kitűnő egészségben és szeretetteljes hangulatban élte meg látogatását. Végül Lombardi atya annak a meggyőződésének adott hangot, hogy XVI. Benedek kevésbé ismert képe, akit elődéhez képest hűvösebbnek és kevésbé kommunikatívnak tartanak, megváltozott. Családiasabbá, barátságosabbá vált egy olyan személyiséggel, amely visszahúzódóbb, de nagyon kedves, udvarias és mosolygós.