„Zarándokként jövök a Fatimai Szűzanyához, hogy megerősítsem testvéreimet a hitben”- XVI. Benedek megkezdte négynapos portugáliai apostoli látogatását

A pápai repülőgép május 11-én, kedden reggel negyed 10-kor szállt fel Róma fiumicinói repülőteréről és helyi idő szerint 10 óra 57 perckor érkezett meg a portugál fővárosba. A Szentatyát Anibal Cavaco Silva államelnök és felesége, valamint José da Cruz Policarpo bíboros, lisszaboni pátriárka fogadta. XVI. Benedeket a lisszaboni zeneakadémia 32 tagú gyermekkórusa köszöntötte a pápalátogatás hivatalos himnuszával, amelyet az alkalomra P. Antonio Cartageno komponált, és amely így kezdődik: „Isten hozta a Szentatyát Portugáliában!” A pápa 15. külföldi apostoli látogatásának csúcspontja az az ünnepélyes szentmise lesz, amelyet május 13-án, csütörtökön mutat be Fatimában a két kis látnok, Ferenc és Jácinta boldoggá avatásának 10. évfordulóján.
Portugál földön mondott első beszédében XVI. Benedek utalt rá, hogy csak most tudott eleget tenni az államelnök és az ország püspökeinek kedves meghívásának, hogy felkeresse ezt a szeretett és nagy hagyományokkal rendelkező nemzetet, amely idén ünnepli a köztársaság kikiáltásának 100. évfordulóját. Nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy most először érintheti e földet, amióta az Isteni Gondviselés meghívta Péter utódának. A Szentatya köszöntése az egész nemzethez szól, hitre vagy vallásra való tekintet nélkül. A pápa a Fatimai Szűz zarándokaként jött el közéjük, azzal az Istentől kapott megbízatással, hogy megerősítse a hitben testvéreit, akik zarándokútjukon haladnak az ég felé.
Nemzetté válása hajnalától kezdve a portugál nép Péter utódához fordult, hogy ismerje el nemzeti létét. II. Piusz pápa 1460. január 25-én közzétett Dum tuam k. bullájában Portugáliát, királya nevében „hűséges” névvel illette az Evangélium ügyéért kifejtett magasrendű és hosszú időn át tartó szolgálatáért.
A fatimai jelenésre utalva a pápa hangsúlyozta: a 93 évvel ezelőtt történt esemény, vagyis, hogy az ég éppen Portugália felett nyílt meg azt jelképezi, hogy Isten, amikor az ember bezárja előtte az ajtót, megnyitja a remény ablakát, hogy az emberi családban újjászője a testvéri szolidaritás szálait, amelyek az egyetlen Atya kölcsönös elismerésén alapulnak. Isten szeretetteljes tervéről van szó, amely nem függ a Pápától, vagy bármely egyházi tekintélytől. „Nem az egyház kényszerítette Fatimát a hívekre, hanem Fatima kényszerítette magát az egyházra” – idézte a pápa boldog emlékű (1977-ben elhunyt) Manuel Cerejeira bíboros szavait.
A Szűzanya azért jött le az égből, hogy emlékeztesse a szeretet nélküli és reményt vesztett emberiséget az Evangélium igazságaira, a remény forrására.
Ennek a reménynek az első és gyökeres dimenziója nem horizontális, hanem függőleges és transzcendens kapcsolat. Az Isten által teremtett ember teremtője felé irányulva keresi az igazságot saját megismerési struktúrájában. Akarata szerint a jó felé irányul, esztétikai dimenziójában pedig a szépség vonzza. Az ember tudata annyiban keresztény, amilyen mértékben megnyílik az élet és a bölcsesség teljességének, amely Jézus Krisztusban található. A pápa beszédében megállapította, hogy a remény jelében kezdi meg látogatását, a bölcsesség és a küldetés ajánlata kíván lenni.
Az életről és a világról alkotott bölcs felfogásból származik az igazságos társadalmi rend. Az egyház a történelemben nyitott mindenki felé, hogy együttműködjön azokkal, akik nem szorítják háttérbe vagy a magánszférába az élet emberi értelmének alapvető megfontolását. Nem a laikus és vallási rendszer közötti etikai szembesítésről van szó, hanem az élet értelméről, amelyre az emberek szabadságukat bízzák. A különbség a két nézet között az az érték, amit az élet értelmének adunk és annak közéleti megvalósítása. 100 évvel ezelőtt Portugáliában a republikánus fordulat, különbséget téve az egyház és az állam között, új lehetőségeket nyitott az egyháznak. Ezeknek egy-egy konkordátum adott formát 1940-ben, illetve 2004-ben gyorsan változó kulturális és egyházi téren. Az átalakulások által okozott szenvedésekkel általában bátorsággal néztek szembe. Az értékrendszerek és etikai keretek pluralitása arra késztet, hogy legbensőbb énünkben kutassunk és eljussunk a kereszténység központi magvához. Ennek célja, hogy egészen az életszentségig megerősítsük tanúságtételünket, megtaláljuk a küldetés ösvényeit egészen a radikális vértanúságig.
A pápa végül ismét megköszönte a portugál nemzet szívélyes fogadtatását, majd Isten áldásáért fohászkodva mindnyájukat a Fatimai Szűz oltalmába ajánlotta.