A szerda délelőtti általános kihallgatáson a pápa egy atomfegyverektől mentes világ építésére buzdította a nemzetközi közösséget – katekézisének középpontjában a papok megszentelő feladata állt

A pápa a Szent Péter téren mintegy 30 ezer hívő részvételével tartotta meg a szokásos audienciát, amelyen magyar hívek is részt vettek. A következő szavakkal üdvözölte őket:

„Nagy szeretettel köszöntöm a magyar zarándokokat, különösen azokat, akik Budapestről, Bágyogszovátról és Fertőszentmiklósról érkeztek.

A Szűzanya hónapjában Máriára, az Egyház Anyjára bízlak titeket. Ő legyen veletek az igazi békét kereső életutatokon. Szívesen adom rátok apostoli áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Katekézisében a pápa emlékeztetett rá, hogy vasárnap lerótta tiszteletét Torinóban a Halotti Lepel előtt, illetve utalt hamarosan kezdődő portugáliai apostoli látogatására.

Az általános kihallgatás végén a nemzetközi közösséghez fordulva atommentes világ építésére szólított fel. A béke nem pusztán az erők egyensúlyán alapul, hanem a bizalomra, a vállalt kötelezettségek teljesítésére is épül – mondta a Szentatya. A május 3-án New York-ban megkezdődött nemzetközi konferencia alkalmából bátorított minden olyan kezdeményezést, amely a fokozatos leszerelésre és a nukleáris fegyverektől mentes zónák létrehozására irányul. Arra buzdította az összejövetel résztvevőit, hogy türelmesen szőjék a béke politikai és gazdasági szövetét, segítsék az átfogó emberi fejlődést és a népek valódi elvárásait.

Felidézve torinói látogatását XVI. Benedek arra mutatott rá, hogy a Halotti Lepel táplálja a hitet, erősíti a keresztény ájtatosságot, mert Krisztus Arca, a keresztre feszített és feltámadt Krisztus Teste felé irányít minket. A húsvéti misztérium, a keresztény üzenet középpontjának szemlélésére késztet bennünket.

Ezt követően a pápa a papok feladatáról szólt, amely az emberek megszentelésére vonatkozik a szentségek által. Megszentelni valakit annyit jelent, mint kapcsolatba hozni őt Istennel, aki maga a világosság, az igazság és a tiszta szeretet. Ez a kapcsolat természetesen átalakítja a személyt. Az egyház hite azt tanítja, hogy maga Isten keresi velünk ezt a kapcsolatot, amely apránként átalakít bennünket Isten valódi képmásává.

Senki sem képes arra, hogy saját erejéből kapcsolatba hozzon másokat Istennel. A papi hivatás kegyelmének alapvető része az az ajándék és feladat, hogy megteremtse ezt a kapcsolatot. Ez abban valósul meg, hogy a pap hirdeti Isten szavát, valamint kiszolgáltatja a szentségeket. Krisztus halálának és feltámadásának húsvéti misztériumába merülünk el a keresztségben, amelyet megerősít a bérmálás, valamint a gyónás szentsége és az Oltáriszentség táplálja. Isten végtelen irgalmában egyeseket arra hív meg, hogy az egyházi rend szentsége révén emberi korlátaik ellenére részt vegyenek papságában, hidat képezzenek Isten és az emberek, az emberek és Isten között – mondta katekézisében a pápa.

Az utóbbi évtizedekben voltak olyan irányzatok, amelyek a pap identitásában és küldetésében az evangélium hirdetését helyezték előtérbe, elválasztva azt a megszenteléstől. El kell gondolkozni afelől, hogy egyes esetekben a „munus sanctificandi”, a megszentelés feladata nem jelentette-e a szentségek üdvözítő hatásába vetett hit meggyengülését?

Ki üdvözíti a világot és az embert? – tette fel a kérdést a pápa. Az egyedüli válasz: a názáreti Jézus, a keresztre feszített és feltámadt Úr és Krisztus. Hol valósul meg Krisztus halálának és feltámadásának üdvözítő misztériuma? Krisztus működésében az egyház révén, különösen az Oltáriszentségben, amely jelenvalóvá teszi Isten Fiának megváltó áldozatát, valamint a kiengesztelődés szentségében, amelyben a bűn halálából új életre kelünk.

Fontos tehát a megfelelő katekézis, hogy a hívek megértsék a szentségek valódi értékét. Ugyanígy szükséges, hogy az arsi szent plébános példáját követve a papok készségesen, nagylelkűen és figyelmesen ajándékozzák testvéreiknek azokat a kegyelmi kincseket, amelyeket Isten helyezett kezükbe, és amelyeknek nem „urai”, hanem őrzői és kiszolgáltatói. Napjainkban, amikor egyrészt úgy tűnik, hogy gyengül a hit, másrészt erőteljes spirituális igények jelentkeznek, minden pap tartsa szem előtt: küldetésében nem választhatja el Isten szavának hirdetését az istentisztelettől és a szentségektől.

A pápa arra buzdította a papokat, hogy örömmel és szeretettel éljék meg a liturgiát, az istentiszteleti szertartásokat. Olyan cselekedetekről van szó, amelyeket a feltámadt Krisztus hajt végre a Szentlélek erejében bennünk, velünk és értünk. Térjenek vissza a gyóntatószékhez, ahol a bűnbánat szentségét szolgáltatják ki, töltsenek ott több időt, hogy a hívek irgalmasságot, tanácsot és vigaszt találjanak, érezzék, hogy Isten szereti és megérti őket, tapasztalják meg az isteni Irgalmasságot. A papok törekedjenek az erkölcsi tökéletességre, legyenek a hit és az életszentség tanúi. Ezt várja el tőlük jogosan Isten népe. Legyenek tudatában annak a nagy ajándéknak, amit az egyház és a világ számára jelentenek. A papok szolgálata révén az Úr üdvözíti az embereket, jelenvalóvá válik és megszenteli őket.

A portugál hívekhez a pápa „hamarosan találkozunk Lisszabonban, Fatimában és Porto-ban” – köszöntéssel fordult, németül üdvözölte a Svájci Gárda újoncainak hozzátartozóit és barátait, akik a május 6-i eskütétel alkalmából érkeztek Rómába.