Munkás Szent József ünnepére – Katona Farkas ciszterci atya elmélkedése

Népszerű-e ma Munkás Szent Józsefről elmélkedni? Ezzel talán nem is kell foglalkozni, mert az elmélkedésnél nem fontos, hogy a téma közkedvelt legyen, hanem, hogy üdvösséges legyen.

Mivel Szent József a megtestesült Ige szűz anyjának hitvese, akire a Mennyei Atya rábízta Egyszülöttét és Annak édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát, a róla való elmélkedés nemcsak üdvösséges, hanem ünnepén szükséges is.

Ne felejtsük el, hogy ez az ünnep egy korábbi hagyományt is magában hordoz: Szent József a Názáreti Családot minden tekintetben ellátta és óvta, így az ünneppel arra kérték a szentet, hogy Krisztus Egyházát oltalmazza és védje égi közbenjárásával.

József a Názáreti Családról sok munkával és erőfeszítéssel, nagyon szépen gondoskodott. Idejének legnagyobb részét a munka töltötte ki, mint ahogy ma is a családfenntartók és minden becsületes felnőtt idejét munkája veszi igénybe. A dolgozó emberekre ezért igaz az, hogy minél jobban hasonlít Szent József tevékenységére ténykedésük, az annál üdvösségesebb. Nyilván nem külső hasonlóságra kell gondolni, hanem a lelkületre. Fontos ezt hangsúlyozni, mert éppen a tisztességes dolgozók azok, akik nem tartoznak a gazdagok sorába. A munka valódi értékét azonban – minden más tevékenységhez hasonlóan – Isten határozza meg természetesen nem földi szempontból, hanem az örök élet szempontjából. Ezért sokszor hangsúlyozzuk: minden munka értéke attól függ, hogy mennyire szolgálja és dicsőíti Istent, vagyis szeretetből fakad-e, szeretetből végzik-e, és mennyi szeretetet eredményez.

Sajnos a világ ma úgy tűnik, hogy nem akarja ezt megérteni. Gondolkodását ugyanis a pénz irányítja. Tudni kell azonban, hogy a pénz szeretete, imádata a rossz gyökere. Sokszor látjuk, hogy egyesek azt kutatják, miként lehet könyvelési ügyeskedéssel, csalással, hazug propagandával, munka nélkül minél nagyobb nyereséghez jutni. „Eladni a gabona ocsúját és egy pár saruért megvenni a szegényt”. Ennek a pénzéhségnek a következménye nyomor és éhezés. Talán elfelejtettük, vagy nem hallottuk meg a tanítást? „Aki nem dolgozik, az ne is egyék!”

Imádkozzunk, Szent József példáját szemünk előtt tartva kérjük és énekeljük buzgón: „Tehozzád kiáltok, édes Istenem! És minden munkámat néked szentelem. Mert Te engemet munkára szántál, Ép testbe arra formáltál. (Hozsanna 286).