A Szentszék nagy megbecsüléssel tekint Macedónia spirituális és kulturális örökségére, a pápa reméli, hogy az ország hamarosan részét alkotja az egyesült Európának – XVI. Benedek szavai a balkáni nemzet új szentszéki nagykövetéhez

A pápa Gjoko Gjorgjevski diplomatához intézett beszédében emlékeztetett rá, hogy évente sor kerül Péter utóda és egy hivatalos macedón állami küldöttség közötti találkozóra Szent Cirill és Metód ünnepe alkalmából. A szent fivérek a szláv nép spirituális vezetői és egyben Európa társvédőszentjei. Ez az éves találkozó bizonyítja, hogy jó kapcsolatok állnak fenn a Szentszék és a volt jugoszláv köztársaság, Macedónia között. A kétoldalú kapcsolatok különösen az utóbbi években pozitívan fejlődtek, a szívélyes együttműködés jellemzi őket – mondta a pápa, elismeréssel nyugtázva, hogy az ország különféle részein új katolikus istentiszteleti helyek épültek.

A Szentszék nagyra értékeli a macedón nép spirituális és kulturális örökségét, amelynek ékesszóló tanúi csodálatos vallási műemlékei különböző korokban és helyeken épültek, különös tekintettel Ohrid városára. A macedón állampolgárok ebből az örökségből merítve tovább építik történelmüket, spirituális önazonosságuk erejében tapasztalataikkal gazdagíthatják az európai népeket. A Szentatya ezért reményét fejezte ki, hogy az ország, erőfeszítéseinek megfelelően az egyesült Európa részévé válik, elfogadva az ehhez kapcsolódó jogokat és kötelességeket, az intézmények és az egyes népek hagyományos értékeinek kölcsönös tiszteletben tartásával.

Benedek pápa utalt a macedón nagykövet szavaira, miszerint az ország népe egyre inkább elkötelezte magát a különböző etnikumok és vallások közötti párbeszédben. A nemzet példát mutathat a Balkán többi régiója számára is. A macedón társadalom különböző alkotóelemei közötti nagyobb megértés és szorosabb vallási kapcsolatok hozzájárultak egy olyan légkör megteremtéséhez, amelyben az egyének egymást testvérnek, az egyetlen Isten gyermekeinek és ugyanannak az országnak az állampolgárainak ismerik el.

A hívők tudják, hogy a béke nem pusztán emberi tevékenységek gyümölcse, hanem mindenekelőtt Isten ajándéka a jóakaratú embereknek. Ennek a békének az alappillérei pedig az igazságosság és a megbocsátás.

A második világháború tragédiája, valamint az alapvető emberi jogokat tagadó totalitarizmus szomorú tapasztalata után a macedón nép elindult a harmonikus haladás útján. Tanúságot tett a türelemről, az áldozathozatal iránti készségéről, kitartó optimizmusáról. Egy stabil szociális és gazdasági fejlődés nem hagyhatja figyelmen kívül a nép kulturális, társadalmi és spirituális igényeit, továbbá érvényre kell juttatnia a nemzet legnemesebb hagyományait és erőforrásait. Tudatosítani kell, hogy a globalizáció növekvő jelensége egyrészt egy szintre hozza a szociális és gazdasági különbözőségeket, másrészt súlyosbítja az egyenlőtlenséget az előnyös helyzetűek és a haladás peremére szorultak között.

Mind egyéni, mind közösségi szinten meg kell erősíteni azokat az elveket, amelyek a macedón nép civilizációjának alapját is képezik, mint a családhoz való ragaszkodás, az emberi élet védelme, a vallási igények előmozdítása különösen a fiatalok körében. Macedóniában a katolikus egyház kisebbségben van, de felkínálja őszinte hozzájárulását egy igazságosabb társadalom építéséhez, tudatában annak, hogy az igazságban megvalósuló szeretet minden személy és az egész emberiség valódi fejlődésének legfőbb mozgató ereje – utalt a pápa „Caritas in veritate” k. enciklikájára.