2010-04-20 11:28:11

XVI. Benedek fél évtizedes péteri szolgálata


RealAudioMP3 2005. április 19-én estefelé fehér füst szállt fel a Szixtusz – kápolna kéményéből. „Annuntio vobis gaudium magnum! Habemus papam!” – hangzott fel a bazilika erkélyéről Medina Estévez bíboros örömhírt közlő hangja, majd a Szent Péter-téren várakozó népsereg meglepetésére közölte a megválasztott pápa nevét: „…Josephum cardinalem Ratzinger.” Az 1927-ben született neves teológus, akit 1981-ben II. János Pál a Hittani Kongregáció élére állított, szerepelt ugyan a „papabilisek” között, de voltak nála népszerűbbeknek tűnő jelöltek is pl. a jezsuita biblikus, Milóánó érseke, Carlo Maria Martini. A nemzetközi sajtó egy része különböző címekkel illette a német pápát: „páncélos kardinális”, „nagy inkvizitor” , - utalva arra, hogy a Kongregációt hajdan római Inkvizíciónak, majd Szent Officiumnak hívták… Mások, akik ismerték a teológus pályafutását, illetve közelebbről kapcsolatba kerültek vele, szelíd, kedves, nagy műveltségű főpapnak mutatták be, aki mintegy negyedszázadon át II. János Pál közeli munkatársa volt, és így megismerhette a római Kúriában a világegyház problémáit.

948 éve nem volt német származású pápa. Igaz, Joseph Ratzinger már 78 éves volt, túljutott a nyugdíjas korhatáron, de Wojtyla pápa nem mentette fel hivatalából. Karol Wojtyla bíboros húsz évvel fiatalabb, 58 éves volt, amikor pápa lett. XXIII. János viszont 77, csak egy évvel fiatalabb Ratzingernél, és milyen történelmi változásokat hozott az egyház történelmében a II. vatikáni zsinattal.

Az új pápa a Szent Péter- bazilika erkélyéről barátságos mosollyal kijelentette a világnak: „Én az Úr szőlőjének egyszerű munkása vagyok.” Szolgálatnak tekintette és tekinti pápai tisztét. A II. vatikáni zsinat programjának megvalósítását, benne az ökumenikus párbeszédet és a világvallásokkal folytatott dialógus fő célkitűzésének tartja. Igyekszik egyensúlyozni a tradicionalista „jobb” és a progresszista „bal” irány között, ahogy Messori olasz újságírónak kifejtette. Azoknak, akik a mai ideológiák és eszmeáramlatok „inkvizítorát” látták benne, a negatív és pesszimista bíboros prefektust, aki harcban áll a „relativizmus diktatúrájával”, csakhamar változtatniuk kellett nézőpontjukon, amikor Ratzinger pápa sorra közzétette a katolikus hit és világnézet lényegét bemutató enciklikáit: a Szeretet-Istenről, a keresztény reménységről és a globalizálódó világ válságát orvosolni kívánó „Caritas in veritate” kezdetű, az egyház szociális tanítását aktualizáló körlevelét.

Azoknak, akik pesszimizmussal gyanúsítják, Ratzinger pápa Messorival ezt üzeni: „A keresztény ember tudja, hogy a történelem már meg van váltva, s ezért a végkifejlet pozitív. Azt azonban nem tudjuk, hogy miféle viszontagságokon és nehézségeken keresztül jutunk el a nagyszerű befejezéshez. (…) Az Úr ma még jobban, mint máskor, tudomásunkra hozza, hogy egyedül Ő képes egyházát megmenteni. Tőlünk azt várja, hogy dolgozzunk erőink teljes bevetésével, félelem nélkül, azok szerénységével, akik tudják, hogy akkor is haszontalan szolgák maradnak, ha megtették minden dolgukat. (…) Olyan időszak ez, amikor a türelmet várják el tőlünk, a szeretetnek hétköznapi formáját; olyan szeretetet, amelyben a hit és a remény egyszerre vannak jelen.” (Beszélgetés, 11)





 











 








All the contents on this site are copyrighted ©.