Isten végigkísér bennünket a mindennapok egyhangúságában is - P. Szentmártoni Mihály elmélkedése Húsvét 3. vasárnapjára

A Húsvét utáni harmadik vasárnap első olvasmánya az Apostolok Cselekedeteiből vett leírás, amelyből megtudjuk, hogy az Apostolok nem hagyták megfélemlíteni magukat a főpapok fenyegetésétől, hanem bátran kimondták minden Istenben hívő ember hitvallását: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.”

A második olvasmány a Jelenések könyvéből vett részlet, amelyben Szent János a megdicsőült Bárányról kapott látomását osztja meg velünk. Mi is rendületlenül valljuk a mennyei angyalokkal, hogy a feltámadt és megdicsőült Jézusé minden hatalom és erő.

Az Evangéliumban Szent János részletesen elmondja, hogyan jelent meg a Feltámadt Jézus a tanítványoknak Tibériás tavánál. Több érdekes mozzanattal találkozunk ebben az evangéliumi jelenetben.

Először megtudjuk azt, hogy az Apostolok közül néhányan elmentek halászni. A kezdeményezés Simon Péteré volt, a többiek csatlakoztak hozzá. Első tekintetre talán furcsának tarthatjuk, hogy a feltámadás utáni napokban ahelyett, hogy lázasan adnák kilincsről kilincsre a történelem legnagyobb eseményének hírét vagyis, hogy Jézus feltámadt, az Apostolok, mintha mi sem történt volna, folytatták mindennapi munkájukat. De biztosan nem véletlenül jegyezte le az Evangélista ezt a körülményt. A kereszténység ugyanis nem (csak) az ünnepek vallása, hanem a mindennapoké, a hétköznapoké is. Hitünk legjelentősebb, megalapozó eseményei csendben, tanúk nélkül, a hétköznapok sivárságába öltözve történtek: Jézus születése csendben, éjjel történt, feltámadása hajnalban, tanúk nélkül. Valószínűleg ilyen lesz majd második eljövetele is, amint maga jelezte, hogy váratlanul fog megjelenni.

Az Evangéliumban leírt csendes tavi jelenetnek pozitív üzenete viszont az, hogy a mi Istenünk a hétköznapok Istene, jelen van munkánkban, fáradozásunkban, sikerünkben de sikertelenségünkben is, örömünkben, de bánatunkban is.

Másodszor, megtudjuk azt, hogy Jézus nem először jelent meg tanítványainak a feltámadása után. Az Evangélista nyomatékosan megjegyzi, hogy Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton, de a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Miért nem ismerték fel? Két lehetőséget tudunk elképzelni: az egyik magyarázat az lehetne, hogy Jézus minden alkalommal más-más alakban jelent meg; a másik magyarázat viszont az lehetne, hogy a tanítványok nem olyannak képzelték el Jézust, amint éppen megjelent nekik, ezért nem ismerték fel. Ez a két lehetőség nem zárja ki egymást. Jézus tényleg más-más alakban jelent meg, a tanítványok viszont mindig ugyanazt várták. Talán Jézus azt akarta ezáltal tudtukra adni, hogy ne alkossanak maguknak előre meghatározott, merev képet Róla.

A harmadik dolog, amire felfigyelhetünk, Jézus gondoskodó jósága. Eltekintve attól, hogy szegény Péter és társai ismételten nem fogtak semmit, Jézus reggelivel várta őket. Az anyák és feleségek várják így haza munkából érkező fiukat, vagy férjüket. Jó tudni, hogy a kereszténység nemcsak az imák, lemondások és kereszthordozás vallása, hanem a testvéri együttlét, Isten jóvoltából örömmel elfogyasztott közös étel vallása is.

Végül az Evangélista elmondja Péter Apostol hitvallását, amit gyónásnak is nevezhetünk. Jézus háromszor kérdezte Pétert, hogy szereti-e Őt és Péter háromszor igent mondott. Jézus megbocsátotta neki háromszoros tagadását, visszafogadta őt szeretetébe és rábízta Egyházát. Ugyanez történik minden szentgyónásban: megvalljuk Isten iránti szeretetünket, Ő pedig a szentségi feloldozás által visszafogad bennünket szeretetébe, amely viszont küldetést is jelent, hogy életünkkel és szavainkkal tanúskodjunk erről a szeretetről. Ha egyrészt azt mondtuk, hogy a kereszténység a hétköznapok vallása, másrészt azt kell mondanunk, hogy a kereszténység nem csak személyes, privát ügy, hanem mindig mások felé irányuló tanúságtétel és felelősségvállalás.