Húsvét örömhírének átadásához
a liturgia e szavaihoz nyúlok vissza, amelyek a zsidók legrégebbi dicsőítő himnuszában
visszhangoznak, amelyet a Vörös-tengeren való átkelés után szereztek. A Kivonulás
könyve elbeszéli (vö. 15,19-21), hogy amikor szárazon átkeltek a tengeren és látták,
amint az egyiptomiak elsüllyedtek, Mirjám – Mózes és Áron nővére – és más asszonyok
táncolva kezdték zengeni ezt a dicsőítő éneket: „Énekeljetek az Úrnak, / mert csodálatosan
diadalt aratott: / lovat és lovast / a tengerbe vetett!” A keresztények az egész világon
a húsvéti virrasztásnak ezt az énekét ismétlik. Értelmét pedig egy speciális könyörgés
magyarázza; egy könyörgés, amelyet most, a Föltámadás teljes fényénél, mint sajátunkat
imádkozzuk: „Istenünk, régi csodatetteid ma is tündöklő fényben ragyognak előttünk,
mert amit hatalmas kézzel egyetlen nép javára cselekedtél, hogy megszabadítsd a fáraó
üldözésétől, ugyanazt teszed az újjászületés vize által a nemzetek üdvösségére. Kérünk,
juttasd el az egész világot választott népednek, Ábrahám igazi fiainak méltóságára”.
Az
evangélium kinyilatkoztatta nekünk az ősi előképek beteljesülését: halálával és föltámadásával
Jézus Krisztus megszabadította az embert a radikális szolgaságtól, ami a bűn szolgasága,
és megnyitotta számára az utat az igazi Ígéret földjére, az Isten Országába, amely
az igazság, a szeretet és a béke országa. Ez az „exodus” (kivonulás) mindenekelőtt
az ember bensőjében megy végbe, és a Szentlélekben való újjászületésben áll. Ez pedig
a keresztség hatása, amelyet Krisztus éppen a húsvéti misztériumban ajándékozott nekünk.
A régi ember helyet enged az új embernek; a korábbi élet a hátunk mögött, egy új életet
élhetünk (vö. Róm 6,4). Ám ez a lelki értelemben vett „exodus” a teljes szabadulásnak
az alapelve, amely képes minden emberi dimenziót megújítani, a személyeset és a társadalmit
egyaránt.
Igen, Testvérek, Húsvét az emberiség valódi megmenekülése! Ha Krisztus
– Isten Báránya – nem ontotta volna ki a vérét értünk, nem lenne semmiféle reményünk,
a mi sorsunk és az egész világé elkerülhetetlenül a halál lenne. De Húsvét megfordította
ezt az irányt: Krisztus föltámadása egy új teremtés, amint az ojtás az egész növényt
helyreállítja. Ez egy olyan esemény, amely mélységesen megváltoztatta a történelem
irányát, átbillentve egyszer s mindenkorra a jó, az élet, a megbocsátás oldalára.
Szabadok vagyunk, megszabadultunk! Ezért örvendünk hát szívünk mélyéből: „Daloljunk
az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges!”
A keresztény nép, kiemelkedve a keresztség
vizéből, azt a küldetést kapta, hogy az egész világon tanúsítsa ezt a szabadulást,
vigye el Húsvét gyümölcseit mindenkinek. Ezek a gyümölcsök a bűnből való szabadulás
új életét jelentik, amely visszakapta eredeti szépségét, jóságát és igazságát. Kétezer
év során a keresztények – különösképpen a szentek – folytonosan a Húsvét élő tapasztalatával
tették termékennyé a történelmet. Az Egyház a kivonulás népe, mivel állhatatosan éli
a húsvéti misztériumot és sugározza megújító erejét minden időben és mindenütt. A
mi korunkban is szüksége van az emberiségnek egy „exodusra”, nem felületes kiigazításokra,
hanem lelki és erkölcsi megtérésre. Szüksége van az Evangélium megszabadítására, hogy
kilépjen abból a súlyos krízisből, amely mélységes változásokat kíván, az emberek
lelkiismeretétől kezdve.
Az Úr Jézustól kérem, hogy Közép-Keleten, különösen
azon a Földön, amelyet megszentelt az ő halála és föltámadása, a népek igazi és végleges
„exodusukban” tudjanak eljutni a háborúból, az erőszakból a békére és az egyetértésre.
A keresztény közösségeknek, amelyek különösképpen Irakban annyi megpróbáltatást és
szenvedést kell, hogy elviseljenek, a Föltámadott megismétli azokat a vígasszal és
bátorítással teli szavait, amelyeket az apostoloknak mondott az utolsó vacsora termében:
„Békesség nektek!” (Jn 20,21).
A latin-amerikai országoknak és a Karib-szigetek
lakóinak, akik megtapasztalják a súlyosodó bűntények veszélyeit, összekötve a kábítószer-kereskedelemmel,
Krisztus Húsvétja jelezze a békés együttélés győzelmét és a közjó tiszteletben tartását.
Haiti szeretett népe, amelyet feldúlt a szörnyűséges földrengés tragédiája, élje át
az „exodust” a gyászból, a kétségbeesésből egy új reménység felé, amelyet a nemzetközi
szolidaritás támogat. A szeretett chileiek, akiket földre sújtott egy másik súlyos
katasztrófa, de ragaszkodnak a hitükhöz, állhatatosan működjenek közre a helyreállítás
művében.
A feltámadt Jézus erejében érjenek véget Afrikában a konfliktusok,
amelyek folytonos rombolást, szenvedést okoznak. Érkezzék el az a béke, és az a kiengesztelődés,
amely a kibontakozás garanciája. Különleges módon is az Úrra bízom a Kongói, a Guineai
és a Nigériai Demokratikus Köztársaság jövőjét.
A Föltámadott tartsa fenn azokat
a keresztényeket, akik hitükért szenvednek üldöztetést, egészen a halálig, úgy, mint
Pakisztánban. A terrorizmustól és a társadalmi vagy vallási megkülönböztetésektől
szenvedő országoknak Ő adjon erőt, hogy kezdjék újra a párbeszéd útját és a nyugodt
együttélést. Minden nemzet felelős vezetőinek Krisztus Húsvétja adjon világosságot
és erőt, hogy a gazdasági és pénzügyi tevékenységek végre az igazság, az igazságosság
és a testvéri segítség kritériumai szerint folyjanak. Krisztus föltámadásának megszabadító
hatalma hozzon fordulatot az egész emberiség számára, hogy ez győzze le az egyre terjedő
„halál kultúrájának” sokasodó és tragikus kifejeződéseit, hogy az emberiség a szeretetnek
és az igazságnak egy olyan jövőjét tudja megalapozni, amelyben minden emberi életet
tisztelnek és elfogadnak.
Kedves Testvérek! A Húsvét nem valami mágia műve.
Ahogyan a zsidók a Vörös tengeren túl pusztaságot találtak, úgy az Egyház is a Föltámadás
után mindig a történelmet találja, annak örömeivel és reményeivel, fájdalmaival és
aggodalmaival. Ennek ellenére ez a történelem megváltozott, az új és örök szövetség
jelét viseli magán és valóban nyitott a jövőre. Ezért a reményben megszabadítva folytassuk
zarándok utunkat, szívünkben hordozva az ősi és mindig új éneket: „Daloljunk az Úrnak,
mert fölséges és dicsőséges!”
(fordította: Pákozdi István)
A
65 nyelven mondott jókívánságok között első helyen a pápa az olaszokhoz fordult: Áldott
Húsvétot Nektek, Rómában és Itáliában élő férfiak és nők! A feltámadt Úr áldja meg
a családokat, a fiatalokat, az időseket, különösképpen a betegeket és mindazokat,
akik testben és lélekben szenvednek. Fénye és kegyelme támogassa a kibontakozó fejlődés
terveit és mindazt a jót, amelyre az egész Nemzeti Közösség meghívást kapott, hogy
megvalósítsa, dolgos egyetértésben és békében!
7. helyen a pápa hollandul kívánt
áldott ünnepeket és hozzáfűzte: Áldott Húsvétot! Szeretném kifejezni nagy hálámat
a holland földről való virágokért, amelyek a Szent Péter teret díszítik a húsvéti
nagymise alkalmából!
13. helyen magyarul: Krisztus feltámadott!
Utolsóként
latinul megismételte beszédének mottóját: Daloljunk az Úrnak, mert fölséges és dicsőséges!