„A kereszten már felragyog Húsvét hajnalának tündöklő győzelme” – a pápa beszéde a
nagypénteki Via Crucis végén
Jézussal együtt felmentünk a Kálváriára és elmélkedtünk szenvedéséről. Ismét felfedeztük,
hogy milyen mély volt irántunk szeretete. Ebben a pillanatban részt kívánunk venni
Jézus szenvedésében, el akarjuk kísérni Mesterünket, osztozva kínszenvedésében életünkben,
az egyház életében, a világ életéért. Tudjuk, hogy éppen az Úr keresztjében, a korlátok
nélküli végtelen szeretetben, amelyben átadja önmagát, a kegyelem, a felszabadulás,
a béke és az üdvösség forrását találjuk meg.
A Via Crucis szövegei, elmélkedései
és imái hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy a kínszenvedés misztériumából megtanuljuk
Isten szeretetének hatalmas leckéjét, amelyet a kereszten adott nekünk, hogy megújuljon
szívünkben a megtérés utáni vágy, hogy minden nap megéljük ezt a szeretetet, az egyetlen
erőt, amely képes a világ megváltoztatására.
Ma este szemléltük Jézus fájdalommal
teli, kigúnyolt, meggyalázott arcát, amelyet eltorzított az emberi bűn. Nagyszombat
éjjelén örömteli, ragyogó és fényes arcát szemléljük majd. Amióta Jézus leszállt a
sírbarlangba, a sír és a halál többé már nem reménytelen helyek, ahol a történelem
totális kudarccal véget ér, ahol az ember eljut tehetetlensége legvégső határáig.
Nagypéntek a legnagyobb remény napja, amely a kereszten érlelődött meg. Jézus, miközben
haldoklik, miközben kileheli lelkét, nagy hangon így kiált: „Atyám kezedbe ajánlom
lelkemet” (Lk 23,46). Krisztus tudja, hogy halála az élet forrásává válik, mint ahogy
a földbe hullott magnak el kell halnia ahhoz, hogy termést hozzon. Jézus az a búzaszem,
amely a földbe hull, szétpattan és elhal, ezért tud gyümölcsöt teremni. Attól a naptól
kezdve, amikor Krisztust rá feszítették, a Kereszt az elhagyatottság, a magány, a
kudarc jeléből új kezdetté válik: a halál mélységéből kiemelkedik az örök élet ígérete.
A kereszten már felragyog Húsvét hajnalának tündöklő győzelme.
Ennek az éjszakának
a csöndjében, a Nagyszombatot átölelő csöndben megérint bennünket Isten végtelen szeretete.
Várjuk a harmadik nap hajnalát, Isten Szeretete győzelmének hajnalát, a világosság
hajnalát, amely lehetővé teszi a szív számára, hogy megújultan tekintsen a világra,
a nehézségekre, a szenvedésre. Minden sikertelenségünket, csalódásunkat, keserűségünket,
amelyek látszólag a teljes összeomlást jelzik, megvilágítja a remény. A kereszt szeretetgesztusát
megerősíti az Atya és a feltámadás vakító fénye mindent átölel és átalakít: az árulásból
barátság születhet, a tagadásból bocsánat, a gyűlöletből szeretet – mondta a Colosseumnál
megtartott keresztúti ájtatosság végén XVI. Benedek pápa, majd ezzel a fohásszal zárta
beszédét:
„Add meg nekünk Urunk, hogy szeretettel hordozzuk keresztünket,
mindennapi keresztjeinket, annak bizonyosságában, hogy azokat Húsvétod ragyogja be.
Ámen”.