Jézus főpapi imája az egyház alapító aktusa – mondta az Utolsó Vacsorára emlékező
nagycsütörtöki misén a pápa
XVI. Benedek pápa délután fél hat órai kezdettel mutatta be a Lateráni Szent János
székesegyházban a Coena Domini-t, az Utolsó Vacsorára emlékező szentmisét.
Az
ünnepélyes szentmisét bevezető szavaiban emlékeztetett rá, hogy Nagycsütörtökön újból
átéljük az Utolsó Vacsorát. A lábmosás szertartása Krisztus alázatának és irántunk
való szeretetének misztériuma. Új parancsot hagyott ránk végrendeletként, a szeretet
parancsolatát. Emlékezetére megalapította az Oltáriszentséget és a papságot, hogy
jelenvalóvá tegye az Újszövetség áldozatát újabb eljöveteléig.
Homíliájában
a Szentatya arra mutatott rá, hogy a lábmosás szertartása Jézus alázatos gesztusa
az emberiség felé, amelynek nagy szüksége van a megtisztulásra. Jézus főpapi imájában
megnyilvánul Nagycsütörtök szüntelen misztériuma: Jézus Krisztus új papsága és annak
folytonossága az Apostolok felszentelésében, a tanítványok bevonása az Úr papságába.
A pápa Jézus főpapi imája kimeríthetetlen szövegének három kifejezéséhez fűzte elmélkedését:
az örök élet, a megismerés és az egység. „Az örök élet az, hogy ismerjenek téged,
egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Amikor Jézus az örök
életről szól, akkor a valódi életre utal, amelyet érdemes élni. Csak akkor van értelme
az örökkévalóságnak, ha már most megtanulunk hiteles módon élni. Milyen az a valóban
örök élet, amelynek a halál nem tud kárt okozni? Jézustól hallottuk rá a választ.
Csak az adhat támaszt életünknek a halálon is túl, aki maga az Élet. Már a görög filozófia
szerint is az ember csak akkor találja meg az örökkévalóságot, ha olyanhoz ragaszkodik,
ami elpusztíthatatlan, mint az örökös igazság. Mi Istenbe, a feltámadt Jézus Krisztusba
kapaszkodunk, aki maga az Élet.
Ismerni a Szentírás szerint az a mód, hogy
eggyé válunk a másikkal. Életünk csak akkor válik hitelessé és örökkévalóvá, ha megismerjük
Őt, aki minden élet forrása. Jézus arra szólít fel bennünket, hogy legyünk barátai,
ismerjük meg egyre jobban, éljünk párbeszédben vele.
Főpapi imájában Jézus
Isten nevében szól a kinyilatkoztatásról. Gyakran utal az égő csipkebokor jelenetére,
amikor Isten kinyilatkoztatta nevét Mózesnek. A Templom a Szentírás szerint az a hely,
amelyben Isten neve él. Isten ugyanis nincs földi térbe bezárva. A Templomban úgy
van jelen, mint a velünk-való-Isten. Ez az Isten, aki népével van, a Fiú megtestesülésében
teljesedik be. Ő az a közeli Isten, aki szeret minket, akit megismerhetünk és szerethetünk.
A főpapi ima egyik legismertebb kérése a tanítványok egysége. Ez az ima az
egyház megalapításának aktusa. Az egyház Jézus imájából és az Apostolok igehirdetéséből
születik. A tanítványok megismertetik Isten nevét és bevezetik az embereket Isten
szeretetközösségébe. Ez az egység legyen látható az emberek között, hogy a világ számára
hiteles legyen Jézus Krisztus küldetése. Jézus imája arról biztosít bennünket, hogy
az Apostolok hithirdetése soha nem szűnik meg a történelemben. Egyben egyfajta lelkiismeretvizsgálat
is számunkra. Az Úr számon kéri tőlünk, hogy szeretetközösségben élünk-e Istennel,
vagy eltávolodunk-e a hittől? Nem vagyunk-e felelősek a megosztottságért, amely elhomályosítja
küldetését a világban? Amikor elmélkedünk az Úr kínszenvedéséről, éreznünk kell Jézus
fájdalmát azért is, mert ellentétben állunk imájával, ellentmondunk szeretetének,
megakadályozzuk az egységet. Ebben az órában, amikor az Úr a legszentebb Oltáriszentségben
nekünk ajándékozza testét és vérét, fohászkodjunk hozzá így: Add, hogy szeretetedben
élhessünk és eggyé válhassunk veled, mint ahogy Te egy vagy az Atyával, hogy a világ
higgyen.