Jézus, „mikor szidalmazták, a szidalmat nem viszonozta” – mondta homíliájában a pápa Nagycsütörtökön, a krizmaszentelő szentmisén

XVI. Benedek pápa április elsején, nagycsütörtökön délelőtt a Szent Péter bazilikában bemutatta a krizmaszentelő misét, amelyen megszentelte a keresztelendők, a betegek olaját és a bérmáláskor használt krizmát. A szertartáson a jelenlévő papok megújították szenteléskor tett ígéreteiket. Az ünnepélyes szentmisén a Német-Magyar Kollégium növendékei, közöttük számos magyar szeminarista adta az asszisztenciát.

Az egyház liturgiájának középpontjában a szentség áll. Ez azt jelenti, hogy Isten elsőként közeledik hozzánk és magához vezet bennünket. A szentségek kozmoszát négy elem képezi: a víz, a gabonakenyér, a bor és az olívaolaj. A víz minden élet alapvető eleme és feltétele. A keresztség szentségében annak a jele, hogy új életre születünk, keresztényekké válunk. A másik három elem a Földközi-tenger térségének kultúrájához tartozik. A kenyér a mindennapi élet alapvető ajándéka, a bor az ünnepre utal, az olívaolajnak tágabb értelme van. Táplálék és orvosság, szépítőszer, erőt ad a küzdelemben. A királyokat és papokat olajjal kenték fel, jelezve méltóságukat és felelősségüket, valamint Istentől származó erejüket. A „keresztény” szóban is jelen van az olaj misztériuma. Ezzel a szóval jelölték Krisztus tanítványait, akik a pogányok köréből kerültek ki. Messiás görögül annyi, mint „Felkent”. Kereszténynek lenni annyit jelent, mint Krisztushoz, Isten Felkentjéhez tartozni, aki király és pap, akit Isten Szentlelkével kent fel.

Nagycsütörtökön a krizmaszentelő misén a szent olajak állnak a liturgia középpontjában. A püspök székesegyházában megszenteli a keresztelendők és betegek olaját. Az olaj négy szentségben jelzi Isten jóságát: a keresztség, a bérmálás, az egyházi rend, valamint a betegek szentségében. Az olaj így különféle formában egész életünket elkíséri: a keresztségtől kezdve addig a pillanatig, amikor találkozunk Istennel, aki Bíránk és Üdvözítőnk.

Az antikvitásban a görög olaj „elaion” és az irgalmasság „eleos” szó szoros kapcsolatban állt egymással. Az egyes szentségekben a megszentelt olaj valóban mindig Isten irgalmasságának kifejezése. A papok felkenése tehát azt is jelenti, hogy feladatuk az emberekhez elvinni Isten irgalmasságát – mondta homíliájában a krizmaszentelő misén XVI. Benedek pápa.

A galamb, csőrében az olajfaággal, amely a vízözön végét és az Istennel kötött új békét hirdette a történelem során a béke jelképévé vált. Nemcsak a galamb, hanem maga az olajfaág és olaj is. Az első századok keresztényei halottaik sírját gyakran díszítették a győzelem koronájával és a béke jelképével, az olajfaággal. Tudták, hogy Krisztus legyőzte a halált, így szeretteik Krisztus békéjében pihentek.

Az olajfaág Krisztus békéjét hozza el a világba, hirdeti Isten üdvözítő jóságát. A keresztények legyenek mindig a béke emberei, olyan személyek, akik befogadják és megélik a kereszt misztériumát, mint a kiengesztelődés misztériumát. Krisztus nem kard, hanem kereszt által győzött. Krisztus keresztje nemet mond az erőszakra. A szenvedő erősebb volt, mint a hatalom birtokosai. Amikor teljesen átadta önmagát a kereszten, Krisztus legyőzte az erőszakot.

A papok is arra kaptak meghívást, hogy Jézus Krisztussal szeretetközösségben a béke emberei legyenek, álljanak ellen az erőszaknak.

A keresztények küzdelme nem erőszakban, hanem abban nyilvánul meg, hogy mindig készen állnak a jóért, Istenért való szenvedésre. A keresztények, mint jó állampolgárok, tiszteletben tartják a jogot és a jót cselekszik. Erőteljesen visszautasítják mindazt, ami az érvényben lévő jogrendben nem jog, hanem igazságtalanság. A keresztények nem voltak hajlandók hamis bálványok, emberek és hatalmuk imádására. Nemet mondtak minden hamisságra és következményeire, így az igazságot emelték jogi szintre. Ma is fontos, hogy a keresztények kövessék a jogot, amely a béke alapja – például amikor ártatlan, még meg nem született gyermekek megöléséről van szó.

Az ősegyházban a megszentelt olaj egyben a Szentlélek jelenlétének jele volt, aki Krisztus révén nyilatkozik meg nekünk. Ő az öröm olaja. A megfelelő szórakozás természetesen jó és kellemes dolog. Jó, ha tudunk nevetni. A szórakozás azonban nem minden. Életünknek csak egy kis része. Amikor azonban mindent uralni akar, olyan álarccá válik, amely mögött kétségbeesés húzódik. Felmerül a kétely, hogy az élet valóban jó-e, vagy nem lenne esetleg jobb nem létezni? A Krisztustól származó öröm másfajta: vidámságot ad, de képessé tesz a szenvedésre is. Aki szeret, az készen áll arra, hogy szenvedjen azért, akit szeret, így még mélyebb örömet ismer meg. A vértanúk öröme erősebb volt, mint a rájuk mért csapás. Szent Pál szavai szerint a papok a hívek örömének munkatársai (vö. 2Kor 1,24). Imádkozzunk, hogy Krisztus feltámadásának örömét ismét el tudjuk vinni a világnak, amelynek olyan sürgető szüksége van az igazságból fakadó örömre – mondta homíliájában a Szentatya.