A Feltámadás jelei – P. Szentmártoni Mihály SJ elmélkedése Húsvétvasárnapra
Húsvétvasárnap első
olvasmányában Szent Péter bátor tanúságtételét olvassuk a Feltámadott Jézusról. Péter
volt gyönge olyannyira, hogy megtagadta Jézust; Péter volt gyáva olyannyira, hogy
bezárkózott a zsidóktól való félelmében; de Péter volt alázatos és engedelmes olyannyira,
hogy elfogadta a rábízott küldetést, hogy hirdesse a népnek és tanúsítsa, hogy Jézus
az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt. Ez minden hívő keresztény küldetése.
A
második olvasmányban Szent Pál a Kolosszeieknek írt levelében a hívek új életéről
beszél, akik meghaltak Krisztussal, de fel is támadtak vele, ezért életük már az örökkévalóság
új távlatában helyezkedik el. Minket is ez a hit ihlet és bátorít.
Húsvétvasárnap
Evangéliuma elmondja Mária Magdolna találkozását a Feltámadt Jézussal, majd pedig
Péterről és Jánosról hallunk, akik lélekszakadva futottak a sírhoz. Ők a feltámadás
első tanúi. Sok szép dolgot megtudunk róluk, pl. hogy Mária Magdolna kitartóan kereste
Jézust, Péter és János pedig vonakodás nélkül elindultak a sírhoz, hogy saját szemükkel
bizonyosodjanak meg, arról, amit Mária Magdolna mondott nekik. Mégsem ők ennek az
evangéliumi pillanatfelvételnek az igazi szereplői, hanem a Feltámadt Jézus. Jóllehet
a feltámadás eseményének nem voltak szemtanúi, a Feltámadott Jézus szinte telehintette
jelekkel azok útját, akik keresésére indultak. Otthagyta maga mögött az üres sírt,
hogy abból olvassák ki az üzenetet, hogy Ő nem halott, hanem él; otthagyta az összehajtott
kendőket, hogy abból következtessenek arra, hogy nem lopták el a testét, hanem Ő maga
lépett ki a lezárt sírból; kertésznek álcázta magát Mária Magdolna közelében, hogy
annak hangjából olvassa ki azt a boldogító valóságot, hogy Jézus gondol rá és név
szerint ismeri őt. A későbbiekből megtudjuk majd azt is, hogy idegenként csatlakozott
a két emmauszi tanítványhoz, hogy annak mondják el bánatukat, aki majd megvilágítja
értelmüket, hogy rádöbbenjenek arra, hogy Jézus tovább megy velük az élet útján.
Jézus
ma is így viselkedik. A világ, de a mi életünk is, tele van jelenlétének apró jeleivel,
csak meg kell azokat látnunk. Ehhez pedig ugyanazokra az erényekre van szükségünk
amelyeket megfigyelhetünk azoknál, akik elsőknek találkoztak a Feltámadt Jézussal:
Mária Magdolna kitartó keresése, Péter és János készsége, hogy utánanézzenek a hírnek,
azaz elmenjenek a sírhoz, János tiszta látása, amely képessé tette őt arra, hogy az
összehajtott kendőből a feltámadásra következtessen. Folytathatjuk a gondolatmenetet
és emlékezhetünk a két emmauszi tanítványra is, akik útközben Jézusról beszélgettek,
vagyis szívük, lelkük Jézus után vágyódott. Minket is az imádságos összeszedettség
visz mindig közelebb Istenhez.
Figyeljünk fel azonban azokra a magatartásokra
is, amelyek útjában állhatnak annak, hogy felismerjük Istent a világban és életünkben.
Mária Magdolna nem azért ment kora hajnalban a sírhoz, hogy a Feltámadottal
találkozzon, hanem, hogy elsirassa a Halottat. Erről maga tesz tanúságot, amikor úgy
fogalmaz, hogy elvitték Jézus testét a sírból, és nem pedig azt mondja, hogy feltámadt
az Úr, pedig Jézus ezt életében többször is előre megmondta. Aki csak a tragédiákat
nézi az életben, az nem láthatja meg az élő Krisztust.
Gondolhatunk a két emmauszi
tanítványra, akik menekültek Jeruzsálemből, a tragédiák városából, hogy kis falujukban
találják meg ismét lelkük nyugalmát. De egyben a kereszttől is menekültek: aki menekül
a kereszttől, nem találhatja meg Jézust.
A tanítványok félelmükben bezárkóztak:
aki félelemben él, az nem láthatja meg az élő Jézust. Tamás durcásan elvetette társainak
tanúságtételét, amikor lelkesen ismételgették, hogy látták az Urat. Aki elzárkózik
az emberektől, nem találja meg az élő Jézust.
Mi sem vagyunk mentesek attól
a kísértéstől, hogy Jézust, vagy lefordítva a mindennapi élet nyelvére: boldogságunkat
téves irányban, rossz helyen, kizárólagosan az egészségben és az anyagi jólétben keressük,
nem pedig Isten szent akaratában.
A húsvéti Evangélium boldogító üzenete az,
hogy ha valaki őszintén keresi Istent, egész biztosan meg is találja Őt, mert akárcsak
a Feltámadott Jézus, Isten is telehintette a világot jelenlétének számtalan jelével.