Néhány nap múlva társadalmi életünk egy nagyon fontos eseményéhez érkezünk: országgyűlési
választások lesznek hazánkban. Az Egyház Krisztustól kapott küldetése, hogy hirdesse
az Evangéliumot minden embernek. Az Evangélium üzenete egyaránt érvényes a társadalom,
a politika, az egyéni és a közösségi élet minden területére: „…a társadalmi tanítás
az Egyház részéről nem (...) illetéktelen beavatkozás. Joga van a társadalmi szféra
evangelizálására, (...) amelyben az ember élete zajlik, - hogy ott visszhangozza az
Evangélium felszabadító üzenetét” (Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma 70.
p.). 2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia imaévet hirdetett a nemzet
lelki megújulásáért. Ebben a körlevélben írtuk: «Nemzetünk nagyon nagy bajban van,
csak Isten irgalma menthet meg minket.» Sajnos helyzetünk azóta még tovább romlott,
de a lelki megújulás vágya is erősödött. Mindnyájan tapasztaljuk az egészségügy, a
közoktatás és a nevelés tragikus helyzetét, az emberek elszegényedését, a munkanélküliség
növekedését, a becsületes munka leértékelődését, a közbiztonság hiányát, bizonyos
nemzetiségi és etnikai kérdések politikai célú felhasználását, a család értékeinek
lejáratását, a családok gazdasági ellehetetlenítését, a vidék és a mezőgazdaság szomorú
helyzetét. Mi, katolikus keresztények pedig évről évre szembesülünk egyházi iskoláink
és más intézményeink hátrányos megkülönböztetésével. Mindezeket tetézi az általános
korrupció és az intézményekből való kiábrándulás. Sokan elvesztették a jövőbe vetett
reményüket, és közömbösségbe merültek. Sokan mondják: nem megyek el választani, úgyis
minden mindegy.
Mi, keresztények azonban nem oszthatjuk ezt a
reménytelenséget. Sorsközösségben vagyunk egész népünkkel. Önmagunk, fiatalságunk,
nemzetünk jövőjéért felelősek vagyunk Isten előtt. Emlékezzünk csak: egy-egy kórház
bezárása vagy vasútvonalak megszüntetése elleni tüntetés hozott-e eredményt? – Nem.
Azt hallottuk: demokratikus országban erre csak választások hozhatnak megoldást. Hát
most itt a lehetőség! Aki nem megy el választani, az eleve lemond arról a jogáról,
hogy valamit is számon kérhessen, lemond gyermekei, szülei, hazája jövőjéről. Ezért
számunkra, hívők számára a részvétel a választásokon lelkiismereti kötelesség.
De
milyen pártot válasszunk, kire adjuk szavazatunkat? Itt két dolgot kell megfontolni.
Az első: nyilván mi, katolikus keresztények csak olyan
pártot támogathatunk, amelyik értékeli és támogatja a családot, segíti az oktatás-nevelés
helyreállítását, értékeli a becsületes munkát és támogatja a munkahelyeket. Olyan
pártot, amelyik kész felszámolni az általános korrupciót, megvédi az ártatlanokat
és bünteti a bűnösöket, amely visszaállítja a közbiztonságot, rendet tesz az egészségügyben,
és amelyik nem diszkriminálja anyagilag azokat a szülőket, akik gyermekeiket egyházi
iskolába járatják. Természetesen a választások előtt ezeket mindenki megígéri, de
azt is meg kell nézni, hogy a szép ígéretek hirdetői mit csináltak eddig.
A
másik kérdés: ha úgy gondoljuk, van olyan párt, amelytől ezeket
elvárhatjuk, akkor azt is meg kell fontolni, képes lesz-e arra, hogy kormányra kerülve
ígéreteit végre is tudja hajtani. Szavazatunkkal ne támogassunk olyan pártot, amelyik
sokak számára tetszetős ígéretekkel áll elő, de azokat megvalósítani nem képes.
Keresztény
hitünkkel ellenkezik minden olyan liberális, a kereszténység alapértékeit támadó-kigúnyoló
világnézet, amely tagadja az élet szentségét, az egy férfi és egy nő közötti házasságon
alapuló családot, és amely – miközben állandóan hivatkozik az emberi jogokra – ugyanakkor
mégis a pénzt és a multinacionális tőke uralmát állítja a középpontba. XVI.
Benedek pápa írta a „Caritas in Veritate” kezdetű enciklikájában, hogy «az
a humanizmus, amely kirekeszti az Istent, embertelen humanizmus» (78.p.).
Fontosnak
tartjuk ugyanakkor magyar voltunkat, nemzeti kultúránkat, melyet a kereszténység formált
már több mint ezer éve, s azt a hazaszeretetet, amelyre Szent István óta minden magyar
szent és boldog, nemzetünk minden nagyja tanított minket. Széchenyi Istvánnal valljuk:
„egyetlen népnél sem vagyunk alábbvalóak.” De azt is meg kell jegyezni, hogy mi, katolikus
keresztények Krisztus példájára nyitott szívvel közeledünk minden ember felé.
Kedves
Testvérek!
Mindnyájan érezzük, hogy mélyponton áll ma nemzetünk. Ez
azonban nem taszít reménytelenségbe minket. Hazánkban nagy változásra van szükség,
és erre most lehetőségünk nyílik a választásokkal. Imádkozzunk Istenhez bölcs belátásért
és bátorságért, hogy megfontolt, jó döntést hozzunk. Magyarok Nagyasszonya, könyörögj
érettünk!