Jézus gyengéd szeretete - P. Szentmártoni Mihály SJ elmélkedése Virágvasárnapra

Virágvasárnap első olvasmánya Izajás próféta éneke az Úr szolgájáról, akiben természetesen a szenvedő Jézusra ismerünk. A próféta erőteljes szavakkal hangsúlyozza, hogy Isten nem hagyja el a szenvedőket. Nekünk szánt üzenet ez, mert a szenvedés előbb utóbb mindenkit utolér, amikor más támaszunk nem marad, csak Isten irgalmas szeretete.
A második olvasmányban Szent Pál arra buzdítja filippi híveit, hogy ugyanazt a lelkületet ápolják magukban, amely Jézus Krisztusban volt. Ez a lelkület lényegében az Atya iránti tökéletes engedelmesség volt. A keresztény életszentség alapelve Isten akaratának feltétel nélküli elfogadása.
Virágvasárnap szentmiséjének Evangéliumában Szent Lukács elmondja az Oltáriszentség alapítását. Megható ebben a leírásban Jézus gyengédsége, melegsége, emberi közelsége. Megvallja tanítványainak, hogy vágyva vágyott arra, hogy ezt a vacsorát velük együtt költse el. A kenyeret és a bort atyai gesztussal nyújtja nekik, majd pedig anyai nógatással bátorítja őket, hogy egyenek és igyanak. Az anyák szokták ily módon kifejezni aggódó szeretetüket, amikor gyermekük hosszú útról érkezik, vagy hosszú útra indul.
Itt azonban nem a gyermek indul hosszú útra, hanem a Szülő: nem a tanítványok indulnak harcba, hanem a Mester, nem az ember megy a halálba, hanem az Isten Fia. De a tanítványokat is új út várja, amelyet ugyan nem ők választottak, de amelyre igent mondtak abban a pillanatban, amikor rábízták életüket Jézusra. A búcsúnak ebben a pillanatában, Jézus mintha biztosítani akarná őket, hogy ne féljenek, mert minden látszat ellenére Ő elég erős ahhoz, hogy vállain vigye őket, amint az apák viszik kisgyermeküket, hogy ölében hordozza őket, amint az anyák teszik a kicsikkel.
Ekkor azonban a kép drámai fordulatot vesz. Jézus mintha csak visszatérne a valóságba és az áruló jut eszébe. Szíve megfájdul, amikor erre az emberi tragédiára gondol. Mert Júdás árulása nem Jézus tragédiája, hanem Júdásé, aki pénzért akarta eladni a világ legnagyobb kincsét. Vannak kincsek, amelyeket nem lehet áruba bocsátani, nincs áruk. A szeretetnek, a barátságnak, a hitnek, a hűségnek nincs ára, nem lehet semmivel felcserélni, nem lehet semmivel összehasonlítani, hogy árat szabjunk neki. Akárcsak a régi törvényben, volt egy olyan elv, hogy az apa-, ill. anyagyilkosokat nem kell elítélni, mert nem lehet meghatározni, hogy mekkora büntetést érdemel vétkük. Saját lelkiismeretük lesz a bírájuk és büntetésük.
Az Evangélium egy mondattal utal Péter tagadására is. Péter erősködött, hogy ez nem fog sohasem bekövetkezni, de a kísértés pillanatában meg kellett tapasztalnia emberi gyöngeségét. Ebben az evangéliumi jelenetben azonban nem Péter a főszereplő, hanem Jézus. Az utolsó vacsora szeretetteljes hangulatában Jézus mindenkire gondol. Nem magával törődik, nem a saját sorsa áll gondolatainak középpontjában, hanem tanítványai, köztük mi is. Jézus ma is ilyen: szeretettel gondol ránk, aggódva figyeli félelmeinket és bukásainkat, hogy minket is vállára vegyen, ha nagyon elfáradtunk, hogy minket is ölében vigyen tovább, ha elestünk és megütöttük magunkat.
Virágvasárnap evangéliuma azonban alázatosságra is oktat bennünket. Amikor Jézus említést tett arról, hogy egy a tanítványai közül elárulja Őt, azok arról kérdezgették egymást, hogy ki az közülük, aki ilyet tehet. Valószínűleg eszükbe jutottak azok az események életükből, amikor gyengéknek, esetleneknek, bűnösöknek bizonyultak. Aggodalmukat valószínűleg csendes imába foglalták, hogy a megpróbáltatás pillanatában Isten óvja őket attól, hogy elárulják Jézust. Mi sem biztosíthatjuk be másként magunkat a kísértések és a megpróbáltatások ellen, minthogy Istenre bízzuk magunkat és arra kérjük őt, hogy őrizzen meg bennünket a bukástól, az árulástól és a bűntől. Virágvasárnap Evangéliuma biztosít bennünket arról, hogy Jézus gyengéd szeretete minden helyzetben velünk van.