Száz éve született Lékai László bíboros(1910-1986) - P. Szabó Ferenc jegyzete
Vasárnap, március
14-én Zalalövőn ünnepi szentmisével emlékeztek meg a város szülötte, Lékai
László bíboros, prímás születésének 100. évfordulójáról. A főcelebráns Veres András
szombathelyi megyéspüspök volt, aki homiliájában röviden felidézte Lékai (Lung)
László családját, vallásos neveltetését, és papi pályáját. A szentmise után a papság
és a hívősereg Lékai (eredetileg Lung) László szülőházához vonult, ahol
Veres András megádott egy emléktáblát. Itt Lékai bíboros földije és jó ismerője
Szabó Ferenc jezsuita atya tartott emlékbeszédet röviden felidézve a 100 éve
született és 198-ban elhunyt magyar bíboros életútját. Most Páter Szabó összefoglalja
hallgatóinknak zalalövői beszédét. Zalalövő szülöttét,
Lékai László bíborost egyik mai egyháztörténész így jellemezte jól dokumentált cikkében:
„A ’kis lépések’ prímása’, és az egyik alcím ez volt: „A fazekaskorongtól a bíborig.”
Itt állunk a szülőháznál: itt volt Lung fazekas és kályhásmester műhelye is. Innen
került el László gimnáziumba Nagykanizsára, 1928-ban pedig Rómába, a jezsuiták által
vezetett Német-Magyar Kollégiumba. Tanulmányait az ugyancsak jezsuiták által működtetett
Gergely Egyetemen végezte, ahol 1936-ban teológiai doktorátust szerzett. Már előtte,
1934-ben Rómában pappá szentelték. Hazatérve a veszprémi egyházmegyében volt káplán,
szemináriumi tanár, püspöki tanácsos és püspöki titkár- 1944-ben Mindszenty József
veszprémi püspökkel együtt a nyilasok a sopronkőhidai fegyházba internálták. 1948-1959
között az egyházmegye három községében plébános volt (Balatonlelle, Zalaszentiván
Badacsonytomaj).
1972. február 8-án VI. Pál pápa címzetes püspökké és veszprémi
apostoli kormányzóvá nevezte ki. Ez év március l6-án szentelték püspökké. Nem véletlen,
hogy püspöki jelmondatául Jób könyve egyik versét választotta: „Succisa virescit
= a megnyesett fa kizöldül”. Püspöki címerében az agyagfazék származására, az edényből
kiemelkedő fa pedig olyan biológiai törvényszerűségre mutat, amely az egyház életében
érvényesülő megpróbáltatást jelképezi. VI. Pál 1976. febr. 10-én a Mindszenty József
esztergomi érsek utódául esztergomi érsekké, majd az év május 24-én bíborossá nevezte
ki. Beiktatása után – és későbbi interjúiban is – úgy magyarázta jelszavát, hogy a
jelkép utalni akar a sztálini-rákosi időkben elszenvedett üldöztetésre és a reményteljes
újrakezdésre. Ismeretes, hogy a zsinat alatt, a hatvanas években elindult a Vatikán
ún. Keleti politikája, ebbe illeszkedett be Lékai bíboros által tudatosan gyakorolt,
ún. „kis lépések” politikája.
Lékai (1940-ig Lung) László büszke volt római
jezsuita neveltetésére. Amikor érseki kinevezése után interjút készítettem vele a
Vatikáni Rádióban, részletesen elmondta germanikus élményeit, hálával emlékezett jezsuita
nevelőire és professzoraira. Kieszközölte a kommunistáknál, hogy a még szétszóratásban
élő magyar jezsuiták közül kettő-kettő Rómában a Gergely Egyetemen két éves lelkiségi
kurzuson vehessen rész, és vezethessék a frissen létrehozott leányfalui lelkigyakorlatos
házat. Lékai bíboros diplomáciájának volt köszönhető egy rendkívüli esemény: P. Arrupe
jezsuita generális látogatása Magyarországon akkor, amikor rendünk még nem működhetett
hivatalosan. Amikor Rómában vagy itthon találkoztunk, kifejtette nekem is reálpolitikáját.
A Kádár-korszakban az ÁEH elnökével személyes jó viszonyt alakított ki, hogy megteremtse
a hitélet minimális lelkipásztori és intézményes feltételeit. Lékai bíboros alkalmazkodó
politikáját, miként Casaroli bíboros Keleti politikáját, sokan bírálták külföldön
és itthon. Túlságosan engedékeny volt az egyházat elnyomó hatalommal szemben, - mondták.
A „diplomácia egyháza” megfeledkezett „a vértanúk egyházáról”. Ma még hiányzik a kellő
történelmi távlat Lékai László életműve mérlegeléséhez, de senkinek sincs joga kétségbe
vonni egyházához való hűségét