„Helyezzük magunkat Isten karjai közé és újuljunk meg irgalmas szeretetében” – XVI. Benedek vasárnapi Úrangyala imádsága

A Szentatya nagyböjt negyedik vasárnapján a Lukács evangéliumában szereplő „Tékozló fiú” (Lk 15, 11-32) történetéről elmélkedett a Szent Péter téren összegyűlt híveknek, majd velük együtt elimádkozta az Úrangyalát.

Isten hűséges marad az emberhez akkor is, ha elhagyja Őt teremtménye. Jézus Krisztusban Isten a megbékélés, a bűnbánat lehetőségét adományozta nekünk. Ha elfogadjuk és élünk vele, csak akkor leszünk képesek Isten szeretetét hirdetni a világban.

A vasárnapi Evangélium részletét, vagyis a „Tékozló fiú” történetét magyarázva, XVI. Benedek pápa a következő szavakkal kezdte elmélkedését nagyböjt negyedik vasárnapján: „Lukács evangéliumának e sorai a lelki élet és a világirodalom mindenidők egyik legjelentősebb írásává vált. Mi lenne kultúránk, művészetünk és társadalmunk e történet nélkül, vagyis a könyörületes és irgalmas atya megnyilvánulásának példája nélkül – tette fel a kérdést XVI. Benedek pápa elmélkedésében. Ez a példabeszéd minden embernek, minden gyermeknek szól, és az apa irgalmasságában való teljes bizalomra buzdít. Arra hív mindannyiunkat, hogy próbáljuk felismerni magunkat a példabeszédben szereplő két fiúban és elmélkedjünk el az apai szeretetet mélységén, irgalmasságán.

A „Tékozló fiú” története – hangsúlyozta a Szentatya vasárnapi evangéliumi magyarázatában – minden alkalommal új és új gondolatokat ébreszt bennünk, olyan evangéliumi történet, mely Istenről beszél, az Ő valódi arcát és szívét hívatott megmutatni nekünk. Miután Jézus megosztotta velünk az irgalmas apáról szóló példabeszédet, lehetőségünk nyílt arra, hogy megismerjük Istent, a mi Atyánkat, aki szeretetből szabaddá tett minket, szenved, ha elveszni lát, és ünnepel, amikor visszatérünk hozzá.

XVI. Benedek pápa a „Tékozló fiú” történetét magyarázva rávilágított arra, hogy az ember Istennel való kapcsolata hasonló a példabeszédben szereplő Apa és fia közti kapcsolathoz, melynek történései megjelennek minden ilyen kapcsolatban. Az apa-fiú kötelék olyan fejlődésen megy keresztül, ami végül az elismerésre és a hiteles szeretetre alapul. Párhuzamba állítva az evangéliumi történetet az ember felnőtté válásának folyamatával látható, hogy az ember fejlődése során egyre jobban az önállóságra törekszik, döntéseit maga akarja meghozni sok esetben úgy érezve, hogy arra egyedül, Isten nélkül is képes. Ez a szakasz igen veszélyes lehet, az Istentől való eltávolodáshoz is vezethet. Viszont – hangsúlyozta vasárnapi elmélkedésében a Szentatya – Isten hűséges marad fiaihoz, nem hagyja el őket akkor sem, ha azok eltávolodnak tőle, megbocsátó szeretete magához hívja azokat, akik elkóboroltak.

A „Tékozló fiú” történetében – ahogy azt XVI. Benedek is magyarázta – a két testvér teljesen ellentétes viselkedést mutat úgy, ahogy az Istennel való kapcsolatunkban is megmutatkozik. A kisebbik fiú elhagyja szülőházát, majd egyre mélyebbre süllyed élete további részében, az idősebbik fiú bár szülei házában lakik, mégis apjával való kapcsolata „éretlen” marad. Az egyik fiú „lázadó” míg a másik „engedelmeskedő” viszonyt mutat apjával szemben, a történet végén azonban az irgalmasság megtapasztalása által mindkét fiú helyzete megoldódik.

„A megbocsátást gyakorolva, az emberi gyarlóságunknál nagyobb önzetlen isteni szeretetben felismerve magunkat tudunk csak igazán szabad és valódi kapcsolatban lenni Istennel, melyhez kérjük a Szűzanya segítségét és közbenjárását” – zárta vasárnapi elmélkedését XVI. Benedek pápa.

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya francia, angol, német, spanyol és olasz nyelven köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt zarándokcsoportokat.