„A migrácó világi, keresztény és ökumenikus valóság” – Erdő Péter bíboros nyitó
beszéde a CCEE és a KEK vegyes bizottságának találkozóján
Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) és az Európai Egyházak Tanácsának
(KEK) közös bizottsága Isztambulban tartja első ülését március 7-e és 11-e között.
Március 8-án, hétfőn Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke nyitotta meg beszédével az
összejövetelt. Bevezetőjében a bíboros mindenekelőtt köszönetét fejezte ki I. Bartolomeosz
konstantinápolyi pátriárkának, az ülés házigazdájának. Köszöntötte a KEK új elnökségét,
élén Emmanuel franciaországi ortodox metropolitát. Most pontok szerint összefoglaljuk
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek Isztambulban mondott beszédét: Közös
kihívás: elvinni Istent Európa életébe Az emberi élet értelmét az adja meg,
ha a személy elismeri, hogy szívének szüksége van a misztériumra, amely nem emberi
eredetű, és amelyet nem lehet egy ideológiába vagy emberi tervbe bezárni. A jelenlegi
európai társadalom olyan világ építésére törekszik, amelyben az emberek úgy élnek,
mintha Isten nem létezne – fejezte ki aggodalmát Erdő Péter bíboros. A keresztények
felelőssége, hogy emlékeztessék embertársaikat: az életnek nincs értelme Isten nélkül.
Ezen felül az a feladatuk, hogy mindenkihez eljuttassák Istent, aki Jézus Krisztusban
emberré vált, és aki velünk marad az idők végezetéig. Ez legfőbb kihívásunk: tegyünk
tanúságot szavainkkal és tevékeny, következetes életünkkel a keresztre feszített és
feltámadt Krisztusról, aki örökre minden ember, így egész Európa számára is az erő,
az öröm, a boldogság és az üdvösség forrása marad. Az elvándorlás, mint emberi
jelenség Minden európai ország számára fontos jelenségről van szó, amely számos
kihívást jelent különösen a keresztények, sőt, az ökumenizmus számára is. Az elvándorlás
önmagában véve nem új jelenség. Az emberiség egész történelmén végighalad, és minden
földrészt érint. Ma sokan háborúk és diszkrimináció miatt hagyják el szülőföldjüket,
de nagy számban vannak olyanok, akik kizárólag gazdasági okokból vándorolnak el. Az
elvándorlás, mint a keresztény lét jellemzője Ha megvizsgáljuk az Isten és
ember közötti kapcsolatot, azt vesszük észre, hogy az emberi sors a kezdetektől fogva
egyfajta „migráció”. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, miután
a Gonosz megkísérti, saját maga akarja meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz. A
bűnbeeséssel megszakította az Istenhez fűződő szeretetkapcsolatát. Kiűzetése a Paradicsomból
azt eredményezte, hogy mindnyájan „vándorlók” vagyunk, akik a hazatérést várjuk. Az
üdvösségtörténet azonban azt bizonyítja, hogy Isten nem akarta teremtményét az elidegenedésnek
ebben a nyomorúságos helyzetében hagyni. Ábrahámtól kezdve arra szólította fel az
embert, hogy hagyja el szülőhazáját és induljon el az „ígéret földje” felé. Ez a felszólítás
Jézus Krisztusban valósul meg maradéktalanul. Isteni-emberi személyében van az az
„út”, amely elvezet bennünket az Atya házához, a szentháromságos élet boldogító szeretetközösségébe.
A keresztények feladatai a migrációs jelenségekkel szemben Az igazságosság
és a szeretet azok az irányelvek, amelyeknek a társadalmi magatartást jellemezniük
kell, különösen a keresztények esetében. El kell ismerni minden ember méltóságát,
beleértve az illegális bevándorlókét is. Ez nem jelenti azonban a jogszabályok eltörlését
a migráció terén. A törvényesség és az igazságosság, valamint a minden ember méltóságának
abszolút elismerése, továbbá a legrászorulóbbak iránti irgalmasság szervesen összetartoznak
és egységet alkotnak – mondta beszédében Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke. A
migráció következtében különféle keresztény felekezetek kerülnek szoros kapcsolatba
egymással. Ez mindenkit figyelmeztessen a párbeszéd elmélyítésére és a keresztények
egységének keresésére. A szeretet álljon mindig első helyen az ökumenikus párbeszédben
olyan országokban is, ahol a katolikusok diaszpórában élnek. A keresztény testvérek
kölcsönös befogadása Isten szeretetének jele és nagy reményt hordoz mindenki számára.
Az ökumenizmus, mint közös út Végül Erdő Péter bíboros felidézte beszédében
Vlagyimir Szolovjov „Az Antikrisztus története” c. elbeszélését. Ez az Antikrisztust
a világ rendkívül népszerű vezetőjeként ábrázolja, akinek sikerült megszilárdítania
a békét. Az egyházaknak minden anyagi, jogi, liturgikus és tudományos feltételt biztosít.
Ellátja őket tökéletes infrastruktúrával, azzal a feltétellel, hogy a keresztények
imádják őt. Ebben a kísértő helyzetben a nagy keresztény felekezetek képviselői: Péter
pápa, János pátriárka és Pál professzor elutasítják a rendkívül vonzó ajánlatot és
közösen elindulnak a pusztaság felé, mert megértik, hogy a kereszténység lényege nem
külső siker, nem felületes irenizmus, vagyis a béke kedvéért létrehozott egység, hanem
az igaz Isten imádása. Mi, keresztények, akik hivatásból vagyunk vándorok, soha
nem tekinthetünk pusztán menekültnek egy bevándorlót. Mindnyájan Istent keressük és
számunkra Jézus Krisztus jelenti az „utat” – fejezte be nyitó beszédét a CCEE és KEK
közös bizottságának ülésén Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának
elnöke.