Az irodalmi Nobel-díjas Herta Müller életműve - P. Szabó Ferenc jegyzete

A francia jezsuiták kulturális folyóirata, az Etudes legújabb, március száma tanulmányt közöl a tavalyi Irodalmi Nobel-díjas erdélyi származású Herta Müller írónő életművéről. (Nicole Bary: „Herta Müller, két kultúra közötti irodalom.”) Nicole Bary írását kiegészítve magyar forrásokkal, rövid jegyzetemben bemutatom az írónő regényvilágát, amelyet röviden így jellemezhetünk: „Élet a diktatúrában”.
Herta Müller 1953-ban született Romániában (Erdélyben), a sváb németek lakta Bánátban, Nitzkyfalván. 1973-tól 1976-ig germanisztikát és romanisztikát hallgatott a Temesvári Egyetemen. Diplomája megszerzése után tanárként és fordítóként dolgozott, és ekkor kezdett írni. Első elbeszéléskötete, Niederungen (Lapos földek) 1982-ben Bukarestben csak cenzúrázott változatban jelenhetett meg. (Két évvel később Berlinben már a teljes változatot kiadták.) A kötet egy kis romániai német falu korrupcióval, türelmetlenséggel és elnyomással telített világát írja le költő nyelven. Mivel a Ceausescu-diktatúrát bírálta, és megtagadta az együttműködést a román titkosrendőrséggel, elbocsátották állásából. 1987-ben akkori férjével, a szintén író Richard Wagnerrel Németországba emigrált, azóta Berlinben él, és számos kötetet jelentetett meg. Műveit több mint 20 nyelvre lefordították. Magyarul eddig csak 1995-ben A rókák csapdába esnek c . regénye jelent meg. Bravúros szójátékos stílusát Lendvay Katalin ültette át magyarra. Herta Müller egyedülállóan precíz és lenyűgöző nyelven, virtuóz módon foglalkozik a román történelemmel és a kommunista évtizedek valóságával. Önéletrajzi prózakötetében (A király meghajol és gyilkol, 2003) a román diktatúrában szerzett tapasztalatait rögzíti, a totalitárius állam nyelve áll a középpontjában: mit közvetít és hogyan manipulálja az embereket ez a nyelv? (Természetesen a király, maga a diktátor: Nicolae Ceausescu).

Az írónő életrajzából még megemlítjük: Édesapja a második világháború alatt a Waffen SS szolgálatában állt, édesanyját 1945-ben szovjet munkatáborba deportálták a mai Ukrajna területére. Az írónő állítása szerint apját csak az mentette meg a brutális cselekedetektől, hogy nem olyan helyen szolgált, ahol erre lehetőség nyílt volna. Müller 2009-ben megjelent legújabb könyvében (Atemschaukel=Lélegzethinta) a Szovjetunióba deportált romániai németek sorsát írja le. Ezt Oscar Pastiorral, a nagyszebeni származású íróval kezdte írni, aki 1945 és 1949 között szovjet lágerben élt; 1968-ban külföldön maradt és 2006-ban elhunyt. Így Müller egyedül írta meg a regényt. Pastior egyik volt azoknak a szászoknak, akiket a románok 1945-ben lágerbe küldtek. Halála előtt Pastior sokat beszélgetett Müllerrel élményeiről, történetének megrázó feldolgozása ez a nagyszerű regény.

Dragomán György fiatal magyar-román író 2009 júniusában Svájcban találkozott Herta Müllerrel Így írta le benyomásait: „Nagyon kedves embernek ismertem meg, románul beszéltünk egymással. Elmondhatatlanul örültem, hogy ő kapta Nobel-díjat. (…) Herta Müllert fontos erkölcsi tartás jellemzi, érzelmileg megrázóan ír a 80-as évekről, őszinte szépséggel mutatja meg, hogy milyen volt ezekben az évtizedekben a diktatúrában élni. Őt nem szervezték be, nem árult el senkit, mindvégig kitartott az elvei mellett. Akkor hagyta el Erdélyt, amikor már nem bírta tovább. Ő 87-ben ment el Romániából - folytatja Dragomán - én 88-ban, sok közös van bennünk. Pátosz nélkül tud írni az otthontalanságról.” .) A svéd Akadémiai Nobel Bizottság is kiemelte indoklásában: „ A költészet koncentrációjával és a próza egyenességével írja le az otthontalanság látképét.”

„Lehet-e politikai döntést látni Müller díjazása mögött?” Erre a kérdésre Dragomán György ezt válaszolta: „A Nobel Bizottságban is olvasó emberek ülnek, akiket megfog egy-egy szerző vagy könyv. Ha mégis szeretnénk egy politikai kapcsolódást is adni, lehet úgy is magyarázni, hogy a Nobel Bizottság fel akarja hívni a figyelmet egy olyan fontos politikai és társadalmi kérdésre, mint a kisebbségi lét, a diktatúrában élő alkotók bátorságának és tartásának díjazására.”

Örömmel üdvözöljük a Nobel-díjas erdélyi Herta Müllert, illetve a Nobel Bizottság döntését: fontosnak tartjuk, hogy a nyugati világ is egyre jobban megismerje a kommunista diktatúra embertelenségét, hiszen Szolzsenyicin GULAG-szigetcsoport-ját és A kommunizmus fekete könyvét olyan hamar igyekezett feledtetni a nyugati baloldali értelmiség és a pártos média.