„Cigány testvéreink fogadják el az egyház anyai szeretetét” - Vegliò érsek beszéde az európai cigánypasztorációs konferencia megnyitásakor

Az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának elnöke köszöntő beszédében megállapította: a találkozó célja, hogy cigány testvéreink és általában véve az úton lévők egyre inkább részt vegyenek az egyház életében. A kedden reggel kezdődött megbeszéléseken megvitatják a cigánypasztoráció prioritásait, illetve javaslatokat fogalmaznak meg, hogy még hatékonyabban hangolhassák össze az európai helyi egyházak és a különféle egyházi szervek tevékenységét a cigányok javát szolgálva. A főpásztor emlékeztetett rá, hogy II. János Pál a 2000-es jubileumi szentév végén mindenkit az evangéliumi „Duc in altum” felszólítással buzdított, vagyis evezzetek a mélybe! A múlt emlékéből merítve éljük szenvedélyesen a jelent és bizalommal nyíljunk meg a jövőnek.
Ami a múltat illeti, a cigányok történelmét Európába érkezésüktől fogva sajnálatos módon a visszautasítás és az üldöztetések jellemezték. Ennek csúcspontját jelentette a náci népirtás, a Balkánon történt etnikai tisztogatás. Ma is jelen vannak a „szociális bűnök” elterjedt formái, mint például a kirekesztés politikája. Ebben a történetben az egyház is közvetve vagy közvetlenül vétkes. Az árnyak mellett azonban keresztények ragyogó példáit is felmutathatjuk, akik életükkel és tevékenységükkel hozzájárultak a megtéréshez és a kiengesztelődéshez, az egyháznak a cigányokkal szembeni magatartása megváltoztatásához.
Vegliò érsek ezután három történelmi eseményre emlékeztetett. VI. Pál pápa 1965. szeptemb
er 26-án felkereste a Róma környéki Pomezia cigánytáborát, biztosítva őket szeretetéről. Gesztusát II. János Pál folytatta, amikor 2000. március 12-én, az evangéliumi bátorság és alázat tettével ünnepélyesen bocsánatot kért a cigányoktól azokért a bűnökért, amelyeket az egyház gyermekei a múltban ellenük elkövettek.
Három évvel azelőtt, 1997. május 7-én II. János Pál a boldogok sorába iktatta Ceferino Gimenez Malla cigány vértanút, elismerve ezáltal, hogy ez a népcsoport is meghívást kapott az életszentségre.
Ami a jelent illeti, a II. vatikáni zsinat és a pápai tanítóhivatal tőlünk is azt kívánja, hogy tartsunk lelkiismeretvizsgálatot, vajon hűségesek voltunk-e az egyház hivatásához és küldetéséhez? – mondta Vegliò érsek, hangsúlyozva a befogadás képességét.
Ma a cigányokkal számos nemzetközi és országos szervezet foglalkozik, törekedve emberi, társadalmi, kulturális és vallási felemelkedésükre. Az Európa Tanács, az Európai Unió és az Európai Parlament számos határozatban és javaslatban oltalmazza alapvető jogaikat. Ennek ellenére még sokan közülük nem élvezik ezeket a jogokat. Sokan nagy szegénységben élnek, mások nehezen jutnak el az egyház szívébe a társadalomban gyökeret vert előítéletek következtében. A faj- és idegengyűlölet, a cigányellenesség jelenségei sajnos gyakran akadályozzák a békés és demokratikus társadalmi életet. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a cigányok felelősségéről és negatív magatartásáról sem környezetükkel szemben. Emlékeztetnünk kell rá èket, hogy nekik is vállalniuk kell a többi állampolgárhoz hasonlóan kötelességeiket, országuk törvényeinek megfelelően.
A mostani találkozó azt jelenti, hogy a VI. Pál által 45 évvel ezelőtt a cigányokra bízott iránytű továbbra is határozottan vezeti az egyházat elkötelezettségének útján – mondta a Migrációs Pápai Tanács elnöke, majd a jövőbe vetett bizalom témáját érintette.
Utalt II. János Pál „Ecclesia in Europa” k. apostoli buzdítására, amelyet 2003-ban tett közzé Szent Péter és Pál apostolok liturgikus ünnepének vigíliáján. Ebben a remény jelei közül megemlítette a kelet-európai országok folyamatos integrációját, amely hozzájárul egy „európai tudat” kialakításához, főleg a fiatalok körében. A folyamatban lévő változások remélhetőleg hozzájárulnak ahhoz, hogy feltartóztassák a fajgyűlölet, a cigányellenesség, a diszkrimináció jelenségeit. Ez lehetővé teszi, hogy a különféle cigány etnikumok és más úton lévő csoportok megszilárdítsák önazonosságukat, kulturális különbözőségüket, beilleszkedve az adott országok polgári közösségeibe. II. János Pál arra is rámutatott, hogy szükség van a kontinens részegyházai közötti együttműködésre, amely a szeretetközösség kifejezése. A helyi egyházak az ajándékozás logikáját követve osszák meg egymással lelkipásztori irányelveiket, a földrész püspökei közötti kollegialitás nevében.
Antonio Maria Vegliò érsek, az Elvándorlók és Úton lévők Pápai Tanácsának elnöke végül arra kérte a találkozó résztvevőit, vigyék el cigány testvéreinknek VI. Pál pápa üzenetét, arra kérve őket, hogy fogadják el az egyház barátságát, anyai szeretetét.