A vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat ötödik és hatodik napjának témáiról

Csütörtökön, a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat ötödik napján is a Szentatya és a Római Kúria tagjai az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában gyűltek össze. Don Enrico Dal Covolo szalézi, a lelkigyakorlat vezetője a „Krisztológia napján” elmélkedéseit az első apostolok meghívásának történeteire, valamint a közelmúltban boldoggá avatott neves szalézi teológus, don Giuseppe Quadrio tanítására építette.

Az apostolok meghívása jelentős szerepet töltött be az Egyház megalakulásában, melynek fontosságát maga XVI. Benedek pápa is hangsúlyozza számos tanításában. Történetük olyan találkozással kezdődik – magyarázza a Szentatya –, melynek során az apostolok kölcsönösen megnyílnak egymásnak, majd Mesterükkel való közvetlen kapcsolatukkal folytatódik. Ennek jelentősége óriási: az apostolok nem egy eszme, egy tanítás közvetítői, hanem egy általuk jól ismert ember tanúi. Mielőtt apostoli evangelizációs tevékenységüket megkezdték volna, Jézus közelében éltek, személyes kapcsolatot alakítottak ki vele. Az apostol „küldött”, de elsősorban olyan ember, aki Jézus jó ismerője.

Don Enrico Dal Covolo szalézi, a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat vezetője csütörtökön tartott meditációjában megemlékezett rendtársáról, a két hónappal ezelőtt boldoggá avatott don Giuseppe Quadrio teológusról is, aki korunk apostolai közé tartozik. Az 1920-ban született szalézi fiatalon, 13 évesen lépett be Don Bosco rendjébe. Élete során a papi lelkiség példájává vált, a szeretet valódi „mestere” volt. Könyvében így fogalmazott: „Amíg vannak mellettünk szenvedők, és nem vesszük észre őket, nem vagyunk keresztények. Amíg vannak mellettünk, akik sírnak, és mi nem vigasztaljuk meg őket, nem vagyunk keresztények. Amíg egy nemzet egyes tagjai félig üresen tátongó házakban élnek, mások pedig viskókban a hidak alatt, addig e nemzet nem nevezheti magát kereszténynek.”

Pénteken, a nagyböjti lelkigyakorlat hatodik napján a Szentatya és a Római Kúria tagjai Don Enrico Dal Covolo vezetésével Máriáról elmélkedtek. A „Magnificat” és az Angyali üdvözlet, valamint II. János Pál pápa alakja állt a meditáció középpontjában.

A „Magnificat” egy hiteles és mély teológiai olvasata a történelemnek – fogalmazta meg egyik elmélkedésében XVI. Benedek pápa. Olyan sorok, melyekből folyamatosan tanulhatunk Máriától, akinek hite árnyék és törés nélküli. Alázatossága által megmutatja nekünk a Teremtő és teremtménye közötti elválaszthatatlan kapcsolatot, valamint példája Isten népe tagjainak, vagyis mindazoknak, akik lélekben szegények, „tiszták” és szívükben egyszerűek.

Don Enrico Dal Covolo szalézi a nagyböjti lelkigyakorlat hatodik napját II. János Pál pápa emlékének is szentelte, aki „Totus tuus” („Egészen a Tiéd”) vagyis fenntartás nélkül Máriának ajánlotta magát. A „Magnificat” szavai – fogalmazta meg II. János Pál pápa – olyan mély hitből fakadnak, melyek nem évülnek el a hosszú évszázadok folyamán sem. Mária folyamatosan jelen van Isten népe hitének útján a világosság felé – írta II. János Pál pápa „Redemptoris Mater” k. enciklikájában.