Törökországban még ma is vannak, akik Jézus anyanyelvén imádkoznak - az Osservatore Romano cikke

Jézus nyelvét, az arámi nyelvet az egész Közel-Keleten beszélték a VIII. századig. Ettől kezdve azonban csak egy szűk művelt rétegnek köszönhetően maradt fenn újabb 5 évszázadon át. Ma már pusztán a liturgiában használják. Az egyik ilyen hely, ahol e nyelv még ma is él, Tur Abdin környéke, Törökország dél-keleti részén található hegyes vidék, Szíriával határos. A hétköznapi életben a helyi lakosság arabul beszél, de a szír keresztények liturgikus nyelve még mindig az arámi, amelyet a szerzetesek büszkén használnak. Nem titkolják, hogy kiváltságosnak érzik magukat. Nagy megelégedéssel tölti el őket, hogy a világon ők egyedül ismétlik Jézus szavait a kenyér és a bor átváltoztatásakor.

Tur Abdin, ahol a kereszténység leginkább jelen van, annyit jelent ősi szír nyelven, hogy „Isten szolgáinak hegye”.

Ezt a területet ugyanis valamikor templomok borították. Ma azonban égretörő minaretek és a végtelen csend uralja. Megrendítő látványt nyújtanak a minaretek között Törökország, Irán, Irak és Szíria határán az ezer éves keresztény harangtornyok.

Ennek magyarázatát a hagyományokban találhatjuk meg, hiszen Pünkösd után Tádé apostol Edesszába érkezett. Később itt egyetem is született, ahol Szent Efrém tanított és ahol nyolcszáz növendék lefordította a Bibliát arámi nyelvről a helyi nyelvjárásra, amelyet még ma is beszélnek.

Tur Abdin környékén néhány keresztény település található, amelyek túlélték a történelmi viszontagságokat és azokat az emberi gonoszságokat, amelyek következtében sajnos sok család kényszerült elvándorlásra.

Néhányan azonban kitartottak olyan történelmi események emlékének ellenére is, mint az első világháború tömegmészárlásai, amelyek az örmények kiirtásához hasonlíthatók. Körülbelül ötszázezer szír-ortodox hívőt öltek meg. Olyan szomorú idők voltak ezek, amikor emberi életeket oltottak ki, vagyonokat, templomokat koboztak el és alakítottak át mecsetekké. Ezt követték a jól ismert és még ma is tartó gerillaharcok. Az 1923-as Lausanne-i Szerződés csak a görög, örmény és zsidó közösségeket védi a nem muzulmán kisebbségek közül. Az itt élő szír-ortodoxoknak semmilyen törvény nem biztosítja vallás- és szólásszabadságát.

„Nincs saját területünk - mondják - szétszóródva élünk a világon, de nagyon egységesek vagyunk nyelvi, társadalmi és kulturális identitásunknak köszönhetően. Ahogyan azt a történelem is bizonyítja, a vallás mindig is uralkodó szerepet töltött be a civilizációban. A mi népünk nagyon vallásos és büszkék vagyunk arra, hogy Jézus nyelvét beszéljük.”

A vallási központ tehát Tur Abdin, amely valamikor főként kolostorairól volt híres. 1970-ig a kolostorok száma negyven körül volt, mára mindössze ötre csökkent. Ezek közül a leghíresebb a Mardintól 120 kilométerre fekvő Mar Gabriel elnevezésű kolostor, amelyet 397-ben alapítottak és azóta mindig lakott épület volt. Falai erődítményhez hasonlóak, ezek biztosították az itt élő szerzeteseknek, hogy ellenálljanak a történelem során a törökök, az arabok, a perzsák, a mongolok és a bizánciak támadásainak. Ma Tur Abdin metropolitája, Mor Timotheus Samuel Aktas lakik falai között, három szerzetessel, tizennégy szerzetesnővel és harmincöt diákkal. Még ma is a vallás és kultúra központja minden szír-ortodox számára, akik őrzik az antik arámi nyelvet, Jézus nyelvét. Ezen a vidéken úgy tűnik, hogy a keresztények egyetlen szenvedélye éppen az, hogy megőrizzék a kereszténység legősibb nyelvét, amelynek írott változatát Atatürk központosított hatalma csaknem egy évszázadon át tiltott minden formájában.

Tur Abdin szerzetesei és a térségből elvándorolt szír-ortodoxok elhatározták, hogy nem engedik az arámi nyelv megsemmisülését. Többen azon munkálkodnak, hogy az a néhány fiatal, aki még a környéken él, elsajátíthassa Jézus nyelvét. Ennek érdekében vasárnaponként a mise után a szerzetesek lelkesen tanítják az arámi nyelvet, hogy mindenki magáénak tudhassa és helyesen beszélhesse.

Az emigránsoknak két újságot is nyomtatnak szír nyelven Hollandiában és Svédországban. Milánóban és az ausztriai Linzben pedig megalapították a „Tur Abdin barátai” elnevezésű társulatot, hogy megóvják a kihalástól ezt az értékes örökséget.

A kérdés ma már csak az, hogy meg akarunk-e menteni egy ezerhatszáz éves antik kultúrát, vagy el akarjuk törölni egy nem muzulmán hagyomány utolsó maradványait? Veszélyben forog a török nemzet multikulturális öröksége, amely pedig mindig is jellemezte az Ottomán Birodalom fennállásától kezdve – olvassuk az Osservatore Romano január 31-i kulturális rovatában.