Október 17-én 6 új szenttel gazdagodik az egyetemes egyház

Február 19-én, pénteken délelőtt XVI. Benedek pápa szentté avatási konzisztóriumot tartott a Vatikánban. Ennek során október 17-ét jelölte ki három földrész két szentéletű férfi illetve négy szentéletű nő kanonizációja időpontjául.

A következő boldogokról van szó:

Boldog Mary Helen MacKillop 1842 és 1909 között élt. Az első ausztráliai női szent Melbourne-ben született. A XIX. század második felében Ausztráliát főleg telepesek lakják, a földrészt a szegénység és elmaradottság jellemzi. Mary is szegény családban született. 18 éves korában tanítónőként járul hozzá családja eltartásához egy kisvárosban. Woods plébánossal együtt létrehozza az első két ingyenes katolikus iskolát, küzdve az írástudatlanság csapása ellen. Ekkor alakul meg a Jézus Szent Szívéről nevezett Szent József Nővérek kongregációnak első csoportja. Mary anya – ahogyan mindnyájan nevezik – nemcsak a gyermekek oktatásával foglalkozik, hanem segít a szükséget szenvedő családoknak, meglátogatja a börtönök foglyait. Egyedül belép egy halálra ítélt cellájába, lecsitítja haragját és gyűlöletét, a szeretet szavait intézve hozzá. Érdemeihez azonban rágalmazások is társulnak. Felforgató tevékenységgel vádolják, mert visszautasítja, hogy pénzt adjon a hatóságoknak. A szóbeszéd sajnos erősebb a jótetteknél, így 1871-ben az adelaide-i püspök kiközösíti a rendalapító nővért. A kongregáció tagjait elűzi a városból, de később bocsánatot kér tőlük.

Mary anya időközben magától IX. Piusztól kap közvetlen bátorítást munkájához. Kánonjogilag elismerik szerzetesi kongregációját, amelynek generális elöljárónője marad egészen haláláig.

Boldog André Bessette 1845-től 1937-ig élt. A kanadai Montrealban született. 12 éves korában árván maradt, majd az Egyesült Államokba emigrált. Itt vált Szent József buzgó tisztelőjévé. Szülővárosába visszatérve belépett a Szent Kereszt kongregációba. 40 éven át töltötte be a Notre-Dame kollégium portásának tisztségét. Ezen kívül számos más munkát elvégzett, de mindenekelőtt Isten embere volt. Szent József közbenjárására rendkívüli gyógyulásokat eszközölt ki, szerzetesi celláját szüntelen emberáradat kereste fel, minden társadalmi rétegből. Novícius korában betegesnek tartották, ennek ellenére 91 éves koráig élt. Halálakor gyásznapot rendeltek el Kanadában.

Boldog Cipitria y Burrida Johanna Candida 1845-tól 1912-ig élt. A spanyol rendalapító nő már gyermekkorában különleges ájtatossággal fordult az Eucharisztia felé és rendkívül tisztelte Máriát. Táplálékát, ruházatát megosztotta a szegényekkel. 1869-ben érez indíttatást arra, hogy megalapítsa a Jézus Leányai Nővérek kongregációját, amely ma a világ számos országában jelen van. 1871-ben Salamancában születik meg a szerzetesi intézmény. Nővértársaival együtt a kicsiny és serdülő lányok oktatásának szenteli életét. Intellektuális képességeinek korlátai ellenére Candida nővér a lelke a műnek, amelyet az isteni Gondviselésbe vetett abszolút bizalommal vezet élete végéig.

Boldog Giulia Salzano 1846 és 1929 között élt. Nápoly mellett született és egy árvaházban nevelkedett. Elemi iskolai tanítónőként dolgozott, majd 1905-ben választotta a szerzetesi életet. Megalapította a Szent Szívről nevezett Katekéta Nővérek kongregációját. Rendkívüli buzgósággal imádta Jézus Szent Szívét.

Boldog Camilla Battista Varano 1458-ban született és 1524-ben halt meg. A közép-itáliai Camerino nemesi családjának sarja volt. Gazdag palotában, szórakozások között tölti életét, de már 8 éves korában fogadalmat tesz arra, hogy minden pénteken könnyet ejt Jézus kínszenvedésének emlékére. Ez nem mindig sikerül neki, éppen világi örömöknek élő környezete miatt. Ezért elhatározza, hogy kolostorba vonul. Klarissza szerzetesnő lesz Urbino városában. Felveszi a Battista nővér nevet. Életszentségét nagy miszticizmus, a Krisztus kínszenvedéséről való szüntelen elmélkedés jellemezte.

Boldog Stanisław Kazimierczyk, pap Lengyelországban született 1433-ban. 1489-ben halt meg. 23 éves korában lépett be a Lateráni Kanonokok Kongregációjába. Nagy gonddal tanulmányozza a Bibliát. Mint novícius mester mély lelkisége miatt nagy megbecsülésre tesz szert társai körében. Következetes szerzetesi életével küzd a korai humanizmus elhajlásai ellen, amelyek elzárkóztak a transzcendens elöl. 56 éves korában halt meg. Korabeli leírások tanúsítják, hogy temetése napján számos csoda történt. Ezek száma egy évvel halála után már több tucatra nőtt.