„Az igazságosság első lépése, hogy beismerjük saját bűnösségünket” – mondta a pápa homíliájában Hamvazószerdán

Február 17-én, délután XVI. Benedek a római Aventinus-dombon lévő ősi Santa Sabina bazilikában mutatta be a szentmisét, amelyen elvégezte a hamvazkodás szertartását. A szentmisét a Szent Anzelm bazilikából kiinduló körmenet előzte meg.
A pápa homíliájában leszögezte: az ember csak Isten Krisztusban kinyilatkoztatott igazságossága révén válhat igazságossá. Ebben a most kezdődő nagyböjti időszakban az egyház az egyéni és közösségi megtérésben jelöli meg az igazságosabb társadalom felé vezető egyetlen utat. Olyan társadalmat kell építeni, amelyben mindenki emberhez méltó életet élhet.
Hamvazószerda liturgiája Isten szeretetének mindenhatóságára épül. Arra, hogy Isten az abszolút Úr minden teremtmény felett. A pápa utalt a Bölcsesség könyvének szavaira, miszerint Isten elnéző az emberek bűnei iránt. Mindenkin megkönyörül, mivel mindent szeret, amit alkotott (vö. Bölcs 11,23-26).
Jézus is erre a bizonyosságra alapozott a pusztában töltött negyven nap során, miután János megkeresztelte a Jordán vizében. A csönd és a böjtölés hosszú időszaka Jézus számára azt jelentette, hogy teljesen ráhagyatkozott az Atyára és szeretettervére. Ez az időszak is egyfajta „keresztség” volt, vagyis elmerülés az Atya akaratában, mintegy elővételezve a kínszenvedést és a kereszthalált. Behatolni a pusztaságba és hosszú ideig egyedül ott maradni, annyit jelentett, hogy önként kitette magát az ellenség támadásainak. Az ellenség pedig nem más, mint a csábító, aki Ádám bűnbeesését okozta. Ezáltal lépett be a világba az irigység és a halál. Jézus tartózkodása a pusztában azt jelentette, hogy nyíltan szembe szállt az ellenséggel, semmilyen fegyverre nem számíthatott, csak az Atya mindenható szeretetébe vetett végtelen bizalmára. Nem a büszkeség tette volt ez, hanem az alázat választása, következetesen beleilleszkedett a Megtestesülés és a Jordán vizében való megkeresztelkedés, az Atya irgalmas szeretetének való engedelmeskedés vonalába.
Mindezt Jézus értünk tette. Azért, hogy üdvözítsen bennünket és ugyanakkor megmutassa az utat, hogy kövessük őt. Az üdvösség ugyanis ajándék, Isten kegyelme, de csak akkor válik hatékonnyá életünkben, ha egyetértünk vele. Tényekkel kell bizonyítanunk, hogy befogadjuk a kegyelmet, vagyis úgy akarunk élni, mint Jézus, nyomaiban kívánunk haladni. Ahhoz, hogy részesüljünk Jézus Húsvétjában, szükség van arra, hogy kövessük őt a nagyböjti pusztaságban. Ádámot Isten kiűzte a földi paradicsomból, amely az Istennel való szeretetközösség jelképe. Ahhoz, hogy visszatérhessünk ebbe a szeretetközösségbe, vagyis az örökkévalóság valódi életébe, arra van szükség, hogy áthaladjunk a pusztaságon, kiálljuk a hit próbáját. Nem egyedül, hanem Jézussal – mondta hamvazószerdai homíliájában XVI. Benedek pápa.
Ő már megelőzött bennünket és megnyerte a gonosz elleni harcot. Ez Nagyböjt értelme. Ez a liturgikus időszak minden évben arra szólít fel bennünket, hogy megújítsuk választásunkat, amely Krisztus követésére vonatkozik. Követjük őt az alázat útján, hogy részesei lehessünk a bűn és a halál felett aratott győzelmének.
Ebben a távlatban megérthetjük a hamvazkodás bűnbánati szertartásának jelentését is. Alapvetően az alázat gesztusa, ami ezt jelenti: elismerem, hogy törékeny teremtmény vagyok, amely porból van és porrá lesz. Ugyanakkor Isten képmása is, akinek Isten a végcélja. Porból vagyunk, de Isten szeret bennünket, életadó lehelete tölt el minket. Képesek vagyunk arra, hogy felismerjük hangját és válaszoljunk neki. Szabadok vagyunk, ez azt jelenti, hogy meg van a lehetőségünk arra, hogy ne engedelmeskedjünk neki. Engedhetünk a gőg kísértésének, amely elhiteti, hogy elegendők vagyunk önmagunk számára. A bűn, a halálos betegség beszennyezte az áldott földet, amely az emberi lény – mondta a pápa. A Szent és az Igazságos képmására teremtett ember elveszítette ártatlanságát és csak Isten igazságossága révén válhat ismét igazzá.
Az Istenben való megigazulás nyilvánvalóvá lett a Jézus Krisztusban való hit által – utalt a Rómaiakhoz írt páli levélre a pápa, amely idei nagyböjti üzenetének témája. Arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy Nagyböjt az örök élet felé irányítja tekintetünket. Megérteti velünk a földi javak viszonylagosságát, és képessé tesz bennünket a szükséges lemondásokra, szabaddá tesz, hogy a jót tegyük. Nyissuk meg a földet a mennyek világosságának, Isten köztünk való jelenlétének – fejezte be hamvazószerdai homíliáját XVI. Benedek pápa.